Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-15 / 37. szám

meghódította, Francziaországban, Svájczban és a többi országokban kezdette meg hódító munkáját. Kezdet­ben mindenütt kinevették és üldözték. Svájezból pél­dául Booth legidősebb leányát egyenesen kiutasították. Később azonban kitartó csatározással mindenütt győzött. Sőt még ellenségei is meghódoltak, mert látták, hogy a mindenható generális munkája szép gyümölcsöket ter­mett. Angliában a királyi család tagjai is támogatták, még a börze is. Egyes országokban pedig államsegélyt is élvezett. A legújabb kimutatás szerint az Üdv had­serege 58 államban 882 szervezettel és 89,000 tiszttel rendelkezett. A 25 év óta szokásos önmegtagadási hetek­ben nagy összegeket gyűjtöttek a tagok a közczélra. Ma már 30 millió korona a hadsereg birtoka, Booth há­rom kolóniát alapított mindenfelé : a városi, a vidéki ós a tengeri koloniát. Legnagyobb hatással a tengeren mű­ködött. Kanada hihetetlen föllendülése jórészt az ő had­seregének köszönhető. Legújabban Booth az öngyilkos­jelöltek segítségére külön irodát tartott fenn. Alapított életbiztosító-társaságot, sőt detektiv-irodát is nyitott. A generális bejárta egész birodalmát. Halála előtt ke­véssel Délafrikában három hónapra terjedő vizitácziós útat tett meg, mely űt 30,000 kilométert számít. Az ottani por megártott szemének és megvakult. Ettől fogva egyre gyengült, míg végre végelgyengülés ölte meg. Halála után másnap felbontották 22 évvel ezelőtt írott végrendeletét, melyben utódjául a generálisi rangban saját fiát, a most 56 éves Bromwell-1 nevezte" meg. Ez a fiú 40 évig működött apja oldalán és azt hiszik róla mindnyájan, hogy az Üdv hadseregét teljes képzettség­gel és rátermettséggel vezérli tovább diadalútján. Sp anyolország. Vallási türelmetlenség. Aguirre bíboros, Spanyol­ország primása, legutóbb körrendeletet bocsátott ki hívei­hez, melyben tudatja, hogy azok az elhunytak, a kiknek gyászjelentése liberális lapokban jelent meg, nem része­sülnek indulgencziákban. A spanyol törvények elrendelik, hogy a húsvéti gyónás és áldozás minden katonára nézve kötelező, nemkülönben a vasárnapi misén való megjelenés. Hat évvel ezelőtt egy katona nem akart letérdelni, mikor a misén az ostyát imadásra felemelte a pap s ezért a legszigorúbban megbüntették. Nem régi­ben meg két katonát azért vetettek börtönbe, mert nem akartak megjelenni az úrnapi körmeneten és nem akar­ták a körülhordozott ostyát imádni. A mult hó másodikán egy protestáns tengerész-katona, névleg Fernandez- Garcia Pablo, a katonai hadgyakorlatokon tartott miséken nem akart megjelenni, hivatkozván protestáns voltára. Szin­tén szigorúan elitélték. Ezek után négy előkelő protes­táns férfiú panaszt emelt Canalejas miniszterelnöknél az intoleranczia ellen. Kérték, hogy hitsorsosaik büntetései engedtessenek el. A miniszterelnök megígérte, hogy az ügyet a minisztertanács elé terjeszti. Portugália. Papok és az állami dotáczió. A portugál szepará­cziós törvény bizonyos állami dotácziót helyezett kilátásba azoknak a római katholikus papoknak, a kik azt a tör­vényt elfogadják. A mult hó végén nagy meglepetésre az a távirati jelentés érkezett Lisszabonból Rómába, hogy a nyugalmazott papok központi bizottsága körülbelül 800 pap nevében nyilatkozatot tett közzé, a [mely a pápához való fiúi ragaszkodás hangsúlyozása mellett kijelenti, hogy a 800 főnyi papság elfogadta a kormány­tól nekik felajánlott állami dotácziót, főleg azért, mert a papok kötelességüknek tartják a meglevő helyzet elfogadása által az ország békéjét s a jelenlegi kor­mányzat megerősödését előmozdítani. — Hír szerint a Vatikánban nagy megütközéssel fogadták a történteket. Az Osservatore Romano aug. 27-iki számában kemény­hangú jegyzék jelent meg, mely a papok eljárását egyházi szempontból elfogadhatatlannak és botrányosnak minősíti; nem annyira a jelenlegi rendszer mellett való állásfoglalásuk miatt, hanem főleg azért, mert az állami dotáczió elfogadása a papságnak a kulturharczos állam­hatalomtól való függését és Róma által ünnepélyesen elítélt szeparácziós törvény hallgatólagos elismerését jelenti. Dr. T. I. RÉGISÉG. Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben, XXXVIII. Bécs. 1771. szept. 27. Uri levelét a Tettes Urnák mai napon olly későn vettem, hogy a szegény foktövíek dolgában fellett species factit lehetetlen volt ezen postán az impurumból leirnom s ide accludalnom : azért már tsak a jövő postára fog maradni. Hogy pedig igeretem szerént eddig meg nem kül­döttem a volt az oka, hogy azt gondoltam, hogy talán Mgos Palatínus Ur ő Excellentiája levelere vagy accom­modaltatott szegenyeknek a dolgot, vagy fog accommo­daltatni, minthogy sem a Tettes Ur sem Vechelius Uram levelet rolok soká nem vehettem. Én Jó reménséggel vagyok erántok, amint a Fels. Cancellarián való valto­zastul fogva kezdenek dolgaink nem minden Isteni igazgatás nélkül folyni. Mert azt Írhatom, de mindazonáltal, mintegy sub rosa, hogy valami religionarium azolta elől fordúlt, Isten­nek hála, mind jó resolutio jött ki reá, és ollyanokra is amellyekben az előtt nehéz lett volna valamit nyerni. Ezek pedig a nevezetessebbek: 1. A Radványiak N. Komárom Vármegyében eleb­beni Praedikatorok halála Után nem vihetvén némelly földes Urak ellentmondások miatt tovább fél esztendőnél Praedikatort magoknak, meg nyerték az engedelmet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom