Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-28 / 4. szám

mindig e tudomány bizonyos meghatározott részeire irányozzuk. Mert a vallástörténet a maga egészében oly oczeán, a melynek partja nincs. így p. o. a misszió történetében nem foglalkozhatunk egyszerre minden elképzelhető nép vallásával, hanem leginkább csak ama népek és törzsek vallásával, a melyeknek keresztyénné tételéről épen szó van. Ha a theológusnak vallástörténeti előadások hallgatására nem volna alkalma, tudakozódás és tanulmány czéljából kitűnő irodalom áll rendelkezésére: Tiele C. P.: A vallástörténet kompendiuma, ford. Weber, 3. kiadás 1903. (objektív előadású); Orelli C.: Általános vallástörténet 1899. (a bibliai vallásról konzervatív felfogással); Chantepie De la Saussaye: A vallástörténet tankönyve, két kötet, 3. kiadás. 1905. (modern theológiai irányú); Wurm P. : A vallástörténet kézikönyve. Kiadta a kalwi kiadóegyesiilet 1903. (második kiadás 1908.) (népies, de nagyon tanulságos). Miután az egyháztörténet tananyaga végtelenné nő, a theol. képzettséghez nem lesz feltétlenül szükséges az egyháztörténetnek minden részében egyenletes ismerete s még kevésbbé a kimerítő forrástanulmány. De a tudományos theológus mindenesetre igyekszik végigtekinteni a keresztyénség és az egyház történetének egész folyamát s e folyamat fontos helyein ismereteit oda vonatkozó monográfiák, főleg életrajzok által is gyarapítja. Önálló ítéletet természetesen csak ott mondhat, a hol forrástanulmányokkal foglalkozott. De még ezt is az egyháztörténet folyamának csupán egyes helyein teheti meg, már csak azért is, mert ideje nincs bőven. De ezzel aztán tartozik is. A történeti theológia tudományos tanulmányozása feltétlenül megköveteli, hogy a theológus úgy az ősegyház korából, mint a középkorból ós a reformáczó idejéből, tehát az egyháztörténet főbb korszakaiból olvasott légyen egy-egy, vagy több forrást is. Az ilyen források kiválogatását legjobban elvégezheti az előadások, vagy tankönyvek nyomán. De ez az eljárás mindig magán fogja hordani az egy évi különbségek bélyegét. — Az egyháztörténet minden meglevő forrásának átfogó tanulmányozása nemcsak a kezdőre, hanem még magára a megőszült szaktanárra nézve is lehetetlen. Az egyháztörténet nagy egészébe való tekintés mellett a forrásokat mindig csak egyes helyeken, vagy különös vonatkozásaikban tanulmányozhatjuk. Ez szolgáljon vigasztalásul a kezdőnek, ha netalán agyonnyomni készülne a történeti anyag. Egy helyen kell szilárdan megvetnünk lábunkat. Onnan kiindulva aztán tanulmányozhatunk tovább, a meddig szemünk elhat s időnk engedi. E mellett azonban nagyon ajánljuk, hogy a theológus soha se hagyja abba emlékezőtehetségének gyakorlását. Az a szervünk, melyet nem használunk, elsatnyul. Emlékezőtehetségünknek nagyon kipróbált segédeszközei lehetnek a magunk készítette egyháztörténeti tabellák, melyeken mindig könnyen újra tájékozhatjuk magunkat. Szám és adat ugyan még egyáltalában nem történelem, de e számok és adatok szilárd rendje nélkül senki sem uralkodhatik a történelmi anyagon s így az egyháztörténelmin sem. Tehát jegyezzük fel mindenik korszakból azt, a mi benne fontos és ismételgessük el, ne is csak egyszer: — „repetitio est mater studiorum". Más készítette nyomtatott tabelláknak, ha oly kitűnő beosztásúak, mint a Weingarten—Arnold-félék, mint kézikönyveknek, megvan a maguk nagy értéke, de nem beemlézésre valók. (Folyt, köv.) BELFÖLD. Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. III. A Presbiteri Szövetség látogatása a magyar egyházban. írta G. Henderson monzie-i lelkész a Scotsman * 1911. szept. 18. és 20-iki számában. Csehországot elhagyva, még az éjszaka Bécsbe értünk és kora reggel az állomásnál magyar barátaink fogadtak bennünket ... A magyar kormány rendelkezésünkre bocsátott egy külön vasúti kocsit, a mellyel megtettük az útat a theológiai iskolák meglátogatására. Ilyen theológia öt van, minden 400—500 egyházközség számára egy. Egy 20.000 lakosságú város volt az első, a melyet meglátogattunk. Az állomástól . . . kocsin hajtattunk a leányintézetbe, melynek 120 bentlakó és összesen 300 tanítványa van . . . Ebédután meglátogattuk a gimnáziumot. A gimnáziumban 640 diák tanul, A templom látogatása közben értesültünk, hogy az üldözések idején két protestáns templomot elfoglaltak és leromboltak a jezsuiták. Teára visszatérve a leányintézetbe, a tanítványok magyar nemzeti dalokat énekeltek. Sokáig emlékünkben lesz a fehérruhás csinos leányok arcza és szerény modora, a mellyel egymással versenyeztek, hogy a brit vendégeket kiszolgálják. Nem búcsúzhattunk más szóval minthogy: „Önök túlkedvesek voltak és sajnáljuk, hogy távoznunk kell". Szombat este Komáromba értünk. Vasárnap reggel a püspök házában találkoztunk és onnan a templomba mentünk . . . Templom után bemutatták az egyház presbitereit, kik teljes díszben voltak. Azután meglátogattuk az erődöt és a Dunát, a mely egyik oldalon széles és bekerít 600 katonára való kaszárnyát . . . Hajó várt, a mely Darányi volt földmívelésügyi miniszternek 3 mértföldnyire fekvő kastélyához vitt, hol kitűnő ebéd után a dunamenti szép kertben és a gyönyörű üvegházban kedves órákat töltöttünk. A délután folyamán a szabad ég alatt rövid istentiszteletet tartottunk . . . Este visszatérve Komáromba, az imateremben társas estélyre gyülekeztünk. A „Jövel Szentlélek Úr Isten" kezdetű zsoltárt a püspök imája követte. Azután következett egy kálvinista magyar nemes, Kölcsey, himnusza * A legelterjedtebb skót napilap.