Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

nekem, hogy erre a velekedésre legkissebb tselekedetemmel is alkalmatosságot nem adtam soha is és valamíg az Isteni kegyelem a józan és Keresztyén elmét nálam meg hadgya, nem is kivánok tsak gondolattal is közelíteni illy alatsonsághoz. Verbo : Istenre, Lelkemre, s Idvességemre mondom, mellyeknél nagyobbat nem mondhatok, hogy az egész dologban artatlan vagyok mint a ma született gyermek, sőt azok is ártatlanok, a kik ezen dolgot manipuláltak és a hiba egyedül is Testimoniáliban vagy az Fels. Consiliumnál esett valami errorbau vagyon, de a mellyet itt többé ez úttal corrigalni nem lehetett. Az pedig, hogy mind Patakin történt tsupa fátum. Valamelly Csegőldi nevű ugyan Pataki igen érdemes ifjú pedig és akit különössen sajnáltam olly szerentsétlen vólt, hogy mivel minden Reflexió nélkül repraesentáltatott a Fels. Consiliumtól, resolváltatott a Fels, Cancellaria által is, azomban midőn puricaltatott a feladandó Referada, per errorem scribentis ki fejlődött s itthon kellett maradni neki usque ad futuram referadam. Segítteni rajta nem lehet. Tsak megesik a fátum minden akaratunk ellen. Ha ezen Apollegetica Levelemnek párját a Tttes Ür helyesnek itéli megküldeni azon helyekre, a hol leg jobban vágynák az elmék praevenialva, méltóztassék meg küldeni olly promissioval, hogy amidőn azon casust exprobralta volna nekem, ezeket feleltem volna, mert párban nem vala időm, hogy meg tehessem, s nem is tudom kik vágynák inkább praevenialva. XXXI. Bécs. 1767. aug. 4. Szegény Mgos Grof Iff'ju Teleki Sámuel Urnák és Mgos Gróf Bánfí Dienesné Aszszonyomnak inexplicabilis szomorúságok és szörnyű confusiojok leve az által, hogy a melly házasság a Kis Aszszony s a Grof közt történt, az ő Felsége hírével és [approbatiojával: az közelebb egeszszen turbaltatott, a midőn egy Compania Lovas Magyar Katona egy Kapitannyal és M. Gr. Betlen Miklós Úrral és egy Cancellistaval a Guberniumból rajtok küldetett és a Grofne Residentiajából altalok a Kis Aszszony Ajtó betörve erőszakossan az Annya öléből, az Annya felre taszigallasaval nagy sirás rívás, és majd nem kétségben esés közt elvétetett s elvitetett. Ejtszakanak idején, hova, magok sem tudhattak. Ordelek G. Hadik Úrtól és a Püspöktói vólt: ezeknek pedig feljebb való helyekről lehetett kétség kivül. Maga az Grófné s az Iffju Grof Teleki Sámuel Urfii ide éjjel nappal jövének, ha kegyelmet találnanak és viszsza nyerhetnék a Kis Aszszonynak elébbeni vallásában. Még nem mozdulhattanak semmit, azért mire mehetnek, nem tudom. XXXII. Bécs. 1767. okt. 16. A Neogradi Filiálisok dolgában is a Resolutio mind eddig ki nem jött: talán a midőn ki jön, nem kevés világosságot fog adni egyéb dolgokban tehető reménségünk eránt is. A deákok dolgában ujj abban jó Resolutiót vettünk. Tizenhatan bocsájtatnak ki részünkről: neveket itt accludalom. * Közli Molnár János. EGYHÁZ. Baksay Sándor jubileuma ós királyi kitüntetése. Egyházkerületünk nagyérdemű püspöke aug. 1-én töltötte be életének 80-dik, rendes papságának 50-dik évét. E ritka jubileumot egy nagyon elismerő és meleghangú királyi kézirat nyitotta meg, mely így hangzik: „A személyem körüli minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére Baksay Sándor dr.-nak, a dunamelléki református egyházkerület püspökének, a főrendiház tagjának, egyháza, a közügyek és az irodalom terén kifejtett sok évi buzgó és eredményekben gazdag működésével szerzett érdemei elismeréséül Ferencz József-rendem nagykeresztjét adományozom. Kelt Bécsben, 1912. évi július 19-én. Ferencz József s. k., Lukács László s. k." Az egész napisajtó osztatlan örömmel fogadta és kommentálta e kitüntetést, kiemelve Baksay Sándor egyéni, írói és papi kiváló kvalitásait, melyek nem maradhattak rejtve a távolállók előtt sem, bár ő maga mindig távol élt a nagyvilág zajától. E hármas alkalom köréje gyűjtötte tisztelőit és szeretteit kunszentmiklósi kedves parókhiájába. Elsőül a dunamelléki egyházkerület küldöttsége élén Szilassy Aladár egyházmegyei gondnok üdvözölte, Darányi Ignácz dr. főgondnok helyetteseként. Szívből szólt és szívhez szólt, annak a viszonynak megfelelően, mely az egyházkerületet és püspökét összeköti. De találóan jellemezte biblikus és poétikus beszédében Püspök úr életpályáját és lelkének aranyos harmóniáját is. „A Tátrában, úgymond, honnan ide jöttem, gyakran látja az ember, 'hogy alattunk sűrű felhő ül, míg fent a csúcsok verőfényben ragyognak. Püspök úr megfutott pályáján talán szintén voltak olykor-olykor felhők, de az bizonyos, hogy az a csúcs, melyre felért, csodálatos verőfényben ragyog. És hogy ez így van, abban nagy része van hitvestársa hű gondviselésének is, kinek az egykázkerület üdvözletén és jókívánságain kivül elhozta Darányi főgondnok úr szép virágcsokrát is. A solti egyházmegye nevében Baila Árpád szólt, mint a gyengélkedő, de azért jelenlevő Baky István esperes helyettese. A küldöttség elhozta az egyházmegye legrégibb papjának és hosszú időn át esperesének az összes presbitériumok írásbeli üdvözletét egy albumba foglalva. Pest vármegye nevében Ráday Gedeon gróf főispán köszöntötte a nagy lelkipásztort, a jó polgárt és igaz embert, kit felekezeti különbség nélkül mindenki tisztel és szeret. Ezt mindjárt igazolta is Víz Zoltán kunszentmiklósi plébános és az izr. hitközség testvéries üdvözlete, mely'után még a helybeli községi elöljáróság, kir. adóhivatal és állami iskolai tanítótestület következett. A község lakossága egyébként már előző este kivilágítással, zászlódísszel és szerenáddal tisztelte meg az ünnepeltet. És Püspök Urunk, bár hangja rekedtsége a szóval való takarékosságra kényszerítette, minden üdvözlésre azonnal válaszolt és mindenkihez volt egy találó és kedves szava. Mély hódolattal és hálával emlékezett meg a király uralkodói erényeiről és kitüntetéséről, de a „királyi papságéról és * A névsor nincs meg.