Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-21 / 29. szám
gyarországi beköltözöttek, kik a társországokban áldatták meg az anyaországban polgárilag megkötött házasságukat. Az izraelita hitfelekezetnél kimutatott 2582 egyező vallású, meg nem áldott házasság túlnyomó száma abban leli magyarázatát, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta sok izraelita hitközség nem vezet többé anyakönyvet, azért náluk csupán egy bizonyos részre vonatkozólag mutathatók ki a hitközségi ténykedések s igy a tőlük beérkezett adatokat nem lehet a népmozgalmi adatokkal összehasonlítani. Az egyező vallású liázasulók között kötött házasságoknak a r. katholikusoknál 95'0%-a , a gör. kath.-nál 96'6%-a, a reformátusoknál 93"6°/0 -a, az ág. h. ev.-nál 97'4%-a, a gör. keletieknél 8410 / 0 -a s az unitáriusok közt történt összes házasságkötés egyházilag is megáldatott. Az izraeliták nélkül, tisztán a keresztyének között kötött házasságokból Magyarországon 8486, a kimutatott 23 egyházilag megáldott baptista házasság levonásával: 8463 keresztyén házasság nem áldatott meg egyházilag az 1910. évben. Horvát-Szlavonországokban ugyanoly levonással (a 2 izraelita -f- nélkül) 219-el több házasság áldatott meg. A horvát-szlavonországi 219 többlet levonásával az egész birodalomban összesen 8244 keresztyén házasság nem áldatott meg egyházilag az 1910. évben. Az 1909. évben volt 13,219; 1908-ban 13,369; 1907-ben 13,124; 1906-ban 12,093; 1905-ben 12,023; 1904-ben 9818; 1903-ban 7777; 1902-ben 9434; 1901-ben 7571. (Folyt, köv.) Kassa. Homola István, ev. lelkész. KÜLFÖLD. Svájcz. Rousseau-ünnepély. Lezajlottak már Genfben a nagyszabású Rousseau-ünnepély napjai, melyeket a város nagy szülöttje születésének kétszázéves évfordulójára szentelt. Június 26-án este kezdették meg a szellemi részét az ünnepélynek, a mikor az Institut a reformácziói nagyteremben felolvasásokat rendezett. Fazy Henrik, az Institut elnöke, Rousseau híres művéről, a Contrat socialról értekezett. Kimutatta annak demokratikus értékét a múltban és befolyását a jövő kialakulására a társadalmi és állami életben. Monod Ede Rousseau-ról, mint zenészről emlékezett meg és azt állította, hogy a filozófus Wagner előfutárjának tekinthető a hang művészetében. Briquet dr. az ünnepeltnek a botanikáról írt leveleiről beszélt és azt hangsúlyozta, hogy a nagy genfi bölcsész egyik alapvetője volt az iskolákban való modern természettudományi oktatásnak. Június 27-én délelőtt a Rousseau-Társaság tartotta meg ünnepi díszgyűlését az egyetem aulájában. Bouvier egyetemi tanár elnökölt. Rosier államtanácsos Rousseaut úgy tüntette fel, mint a gyermekek jogának egyik legnagyobb védelmezőjét, a ki ledöntötte a régi elavult hagyományokat és a modern nevelési és oktatási rendszer számára egyengette az utat. Érdekes volt Schultz-Gora strassburgi egyetemi tanárnak az előadasa is, melyben kiemelte, hogy milyen nagy befolyást gyakorolt a genfi bölcselő a német irodalomra. Június 28-án a genfi nemzeti protestáns egyház ünnepelte Rousseau emlékét. Legkiemelkedőbb pontja volt az estélynek Fulliquet lelkész és egyetemi tanár beszéde. Azzal kezdte a jeles szónok a beszédét, hogy miért ülnek ünnepet a genfi protestánsok Rousseau emlékezetére, a ki sé szent nem volt, se egyházalapító. Szerinte a genfi keresztyének azért ünnepeltek, mert Isten jóságát akarták tulajdonképen magasztalni, a ki a svájcziaknak egyik honfitársát, Genf városának egyik szülöttjét oly nagy s kiváló szellemi adományokkal ruházta föl, hogy befolyást gyakorolt eszének fényével egész Svájczra, befolyást gyakorolt a nagy Francziaországra és az egész művelt világra. Hatása olyan nagy, olyan mélyreható volt, akárcsak Kálvin Jánosé. Az egyháznak kötelessége a bölcsészt tárgyilagos bírálattal megvédeni az elhamarkodott, több pontban igazságtalan ítéletekkel szemben. Beszélt azután a szónok Rousseau erkölcsi és vallásos életéről. Kimutatta, hogy a bölcsész nevelése hiányos és több tekintetben elhibázott volt, mely nem készítette elő a fiatal embert kellő alapossággal az életre, hogy annak csapdáit elkerülhesse. Ha erkölcsileg többször elbukott is, azért mindig megvolt benne a jó szándék ós törekvés, hogy bukásából fölemelkedjék és tisztább életet éljen. Ezt különben az ő leghevesebb ellenségei is elismerik. A társadalmat meg akarta reformálni, de arra is törekedett, hogy önmagát is megjavítsa. Csak abban tévedett nagyot, hogy önmaga megjavításában az embereket tekintette, hogy azoknál jobb legyen és nem az Istenre gondolt, hogy annak szentsége felé törekedjék, mely azután kiölte volna lelkéből az emberi gőgöt és kevélységet, mert ez legnagyobb ellensége az istenes életnek. Rousseau hajlott a miszticzizmus felé, protestáns volt és mint ilyen a szabad vizsgálódás alapján a vallási szubjektivizmus emberévé vált. Azt állította, hogy a vallásosság a személyes tapasztalat és átélés szerint igazodik. Még azt is lehet róla állítani, hogy keresztyén volt, mert szerette a Szentírást, bámulta annak kiválóságait, Jézus Krisztusnak mindig bámulója volt, a kiről vallást is tett az ő századában a nagy világ előtt. Itt megint abban tévedett, hogy az evangéliumban a törvény vallását látta inkább, mintsem a bűnből való szabadulás és az örök üdvösség vallását. Nem igaz az, hogy Rousseau a keresztyénség ellensége volt. Tévedett annak helyes megbirálásában, de idegen érzelemmel sohase viseltetett iránta. Fulliquet beszédét nagy tetszéssel hallgatta az ünneplő közönség. Június 30-án, vasárnap, a genfi kanton minden protestáns egyházában megemlékeztek az egyházi szónokok Rousseauról. Egyesek megütköztek azon, hogy a protestáns egyház Rousseaut ünnepelte. Fulliquet tanár fenti beszédében kifejtette az okot, de különben is a genfi protestáns nemzeti egyházalkotmány harmadik czikke azt mondja, hogy az egyháznak részt kell venni a nemzeti
