Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-30 / 26. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. 15/B., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Isten kinyilatkoztatásai. Jungius A. M.E.—Z. — Vezérczikk: A protestáns liberálizmus kérdéséhez V. Hamar István. — Tárcza: Az egyházi szónoklat hanyatlása. V. S. — Belföld: Legsürgősebb belmissziófeladataink. Ifj. Varga Sándor. — Vegyesházasságí statisztika. Homola István. — A budapesti ev/ egyházmegye közi gyűlése. — Külföld: Svájcz, Francziaország. Dr. T. I. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Isten kinyilatkoztatásai. „Mert most látunk tükör által és homályos beszéd által, de akkor szemtől szembe: Most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig lészen az ismeret úgy, a mint taníttatott." " 1. Kor. 13.l

g

. „Mert most látunk tükör és homályos beszéd által" : így rajzolta meg Pál apostol annak a módját, hogy hogyan ismerhetjük meg azt, a mi isteni és így jellemzi azt a helyzetet, a melyben most vagyunk, a míg a tökéletesség állapota el nem következik. És ha mindez alázatosságra is int bennünket, van azért valami benne, a mi szilárd alapot ád és megbecsülhetetlen bizonyosságot nyújt a számunkra. Mert igaz ugyan, hogy csak tükör van a szemeink előtt s abból csak homályosan sugárzik felénk az Isten „beszéd"-e, de mégis csak beszéd az, bölcseség, tehát az isteni értelem maga. Az azonban már nem a mi érdemünk, hogy ez a tükör előttünk áll, hanem Azé, A ki a világ teremtésétől kezdve az ő láthatatlan munkáit, örökkévaló erőit és isteni gondolatait a teremtett világ által akarja velünk megértetni. És bizonyos, hogy semmit sem tudnánk az Örökkévalóról és Mindenhatóról, ha ő ezt az ismeretet nem közölte volna velünk és lelki szemeket nem adott volna a végre, hogy Őt megismerjük. Mert mindaz, a mit mi Istenről tudunk, ha még oly kevés is, csak Tőle jön, A ki bölcs, A ki által lettek mindenek. Az egész mindenség tehát az a hatalmas tükör, a melyből az O képe tükröződik a számunkra. De sokan vannak, fájdalom, a kiknek számára valami sötét fátyol borul e tükör ragyogása fölé. Fátyol, a melyet e világ szerelme és a bűn szőttek szemeik elé, a mely aztán Isten képét, értelmét és bölcseségét elfedi előttük. Ezért van aztán, hogy ezen keresztül egy magasabb világból már semmi fénysugár sem jut el hozzájuk és az isteni Lélek hangját már nem képesek meghallani. Ok tehát már nemcsak egyszerűen az Isten beszédét, de még homályos beszédét sem hallják meg többé és nem látnak semmi mást, csak az anyagot és így csak a léleknélküli, életnélküli anyag létezik a számukra, így aztán a világ sem lesz egyéb, mint merő véletlenségek szeszélyes játéka, a melynek a vége csakis a szomorú reménység nélkül való teljes megsemmisülés lehet. És ez a végtelenül szomorú, végtelen nagy sivárságot és ürességet eláruló kép csak akkor lesz igazán szörnyű, ha meggondoljuk, hogy igen gyakran, mint ma is a mi korunkban, az ilyen emberek beszélnek a leghangosabban és legelbizakodottabban és lenézik, kigúnyolják azokat, a néha nagyon is komoly gondolkodókat, a kiknek van bátorságuk és érzékük a mindenség nagy tükrében Isten kinyilatkoztatásait, az isteni értelmi t nemcsak felfedezni, hanem azt mindig tisztább, szebb és dicsőbb formában szemlélni és vizsgálgatni is. Mi tehát, a kik lelki szemeinkkel az isteni tükörben is látni akarunk valamit, ne engedjük, hogy e hiú vásári zaj értelmünket összezavarja, mert Isten kinyilatkoztatásai itt vannak, itt emelkednek körülöttünk s ezek alkotják a legmagasabb rendű, legigazabb valóságot az életben. És senki sem képes azokat megsemmisíteni, senki sem képes ezt a felséges tükröt összetörni. Azok pedig, a kik ebbe a tükörbe nem akarnak belenézni, a kik nem gyakorolják magukat, hogy abban Isten képét, értelmét, beszédét, még ha csak „homályos beszéd" is az, meglássák, képzelhetik ugyan, hogy ők a nagyobb bölcseséget választották, valójában azonban csak a látszatnak lettek rabszolgái és így folytonosan csak önmagukat csalják. Ezért oly hatalmas erejű a zsoltáros költő mondása is: A bolond így szól az ő szívében: nincsen Isten. Mert egy lépést sem tehetünk, semmi ter-