Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-02 / 22. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. 15/B., a hová a kéziratok, elófizetésiés hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Virágok beszéde. Mosselmans után Z. — Vezérozikk: A protestáns liberálizmus kérdéséhez. I. Hamar István. — Iskolaügy: Utazás az iskola körül. (Iskolai fegyelem.) II. Elekes Imre. — Belföld: A belmissziói munka eredményei Budapesten. Sebestyén J. Vegyesházassági statisztika. Homola István. Külföld: Svájcz, Németország, Ázsia. Dr. T. I. — Nekrolog: Vámossy Mihály. Ravasz Árpád. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Virágok beszéde. „Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek : nem munkálkodnak és nem fonnak ; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy." Máté 6.26-29. „Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek!" Gyönyörűség a szemnek, mindezt látni, de még értékesebb hallani azt, a mit a liliomok nekünk beszélnek: emberek, kövessetek bennünket hogy rólatok is elmondhassák: vegyétek eszetekbe az embereket, mi módon növekednek ! Ennek a látása lenne csak az igazi gyönyörűség ! Növekedni — de miben ? Erkölcsi erőben és erkölcsi szépségben. Mert hisz a virág gyenge, törékeny, és igen gyakran ilyen az ember is: milyen kevés kell ahhoz, hogy sárba hulljon, elbukjék. De ugyanaz a gyenge ember erős is lehet. És egy ilyen erős embert látni jól esik ntViink. Oly valaki, kinek gazdag izomzatú a lelke, még ha testileg gyenge és hervatag is, elragadó látvány. Azonban nem elég az, hogy erősek vagyunk; ennek az erőnek naponkint még fokozódni kell. De vájjon növekedik-e az mindig? Vagy jobban tudunk ma már uralkodni magunkon mint azelőtt? Több vétkes hajlamot győzünk le mostanában, mint azelőtt ? Erősebbek vagyunk, több hűséggel tartunk ki elveink mellett, mint régebben? A jó cselekedeteket készebb lélekkel végezzük, mint egykor? Nyelvünk fegyelmezettebb, mint azelőtt? Él bennünk a vágy mindaz iránt, a mi emeli, díszíti, gazdaggá, nemessé teszi a lelket? Ha így van csakugyan, akkor az élet valóban szép, gyönyörű lesz a számunkra! Akkor bizonyosan boldogok leszünk. Egy ilyen élet szépsége mellett eltörpül a mezők liliomának minden gyönyörűsége. Oh bár ezt látnák meg mi rajtunk is az emberek! Növekedjetek, növekedjetek tehát! Ezt kiáltják felénk a mező liliomai szünetlenül. óh vajha ne lenne e kiáltás hiábavaló! Salamon dicsősége kisebb volt a liliomokénál, legdrágább köntöse halvány ragyogású azokhoz képest. Ne keressük tehát mi sem az értékeket kivül, de nézzük mindenütt a lelkek mélységeit. Legyünk nagyok lélekben, nemességben, szentségben és tisztaságban! Azok a liliomok, mintha arra biztatnának, hogy versenyezzünk velük; ők a színek pompájában ragyognak előttünk, a mi belső díszünk, lelkünk virágának elhervadni nem lesz szabad soha. Öltöztessük lelkünk olyan ruhákba, mik hervadhatatlanok. Legszebbik köntösünk az alázatosság lesz. Nincs szebb dísze a léleknek mint ez. Gőg, hiúság, felfuvalkodottság, Önhittség csak rútít. Csak az alázatosság és tisztaság ruhája gyönyörűsége a szemnek. Vigyázzunk, hogy folt ne essék a hófehérségén; mert nincs szebb látvány, mint a tiszta és romlatlan emberi lélek. A bűn beszennyez, sár és piszok jelzik az 'tját. Vigyázzunk hát, míg köntösünk fehér! 1 s ha ily lélekkel járjuk a világot, áldást hozunk rája, mert kincset hordunk és szórunk a számára. Ne feledjük tehát soha, hogy emberek vagyunk. Salamonnak szerencsére volt még egy másfajta „dicsősége" is, mint az a külső ragyogás, mert bölcsesége, lelke egész gazdagsága messze felülmulta amazt. Legyen ez így nálunk is. Mert nekünk az igazi szép nagyszerűségét és az igazi nagy-nzik a szépségét kell keresnünk szünetlenül. Legmagasabbra való hivatottságunk érzete emeljen tehát bennünket s hogy lelkünk hervad-