Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-26 / 21. szám

Kedves Szerkesztő Uram! Ne csodálkozzék azon, hogy ezt szóba hozom. Igen nagy szükségét érzem ennek, mert oly csodálatos, hogy a lelkésztársak nem igen beszélnek róla! Róla ? Hát belőle ? ! Szerencse, hogy kivágva adták a kezünkbe, mert bizony sokunkat megszégyenítene — kanonika vizitácziókor! No de én másként vagyok vele, mert a vele való foglalkozást minden idők legélvezetesebb szórakozásai közé sorolom. Ebből eleget nem lehet olvasni, oly szép. Minél többször újra kezdi az ember, annál magasabb régióba emel, felül a törvénynek, felül a paragrafusnak, felül minden földi szempontnak : egyenesen a Krisztus környezetébe, és legtökéletesebben teszi érthetővé és magyarázza meg a bibliát! Kálvin Institutioja nem szorult egy falusi levél áradozáaaira és dicséretére. De mi falusiak igenis rászorultunk az Institutiora! S most, hogy tollat fogtam, teszem a következő okokból. A parókhiális könyvtárnak ez a gyöngye nem elég, hogy csak a parókhiális könyvtárban foglaljon helyet, hanem a theológiai képzés tantárgyai között is ott volna a helye ! Mind az öt theológiai akadémián tanszéket kellene felállítani, kizárólag az Institutio magyarázására és elő kellene adni mind a négy éven, hogy az ifjúságnak bő alkalma legyen a kálvini felfogás teljesen tiszta tanításával behatóan megismerkedni. Ennek haszna úgy dogmatikai, mint ethikai, valamint adminisztraczionális életünkön csak áldásos volna. Kicsinyke pont vagyok arra, hogy ezt én kezdeményezzem ; de nem is tudom, hogy kellene ezt a theológiai képzés már megállapított reformjába belecsúsztatni, de helyén való volna! Miért nem lehetne már kezdeni is az ifjú Timotheusoknak a nagy Kálvin lábainál s megtanulni az örök „christianismusM! Mondja meg, kedves Szerkesztő Uram, hogy hogyan lehetne ezt a theológiai akadémián kötelezővé és vizsga tárgyává tenni, vagy mi úton-módon lehetne úgy szóvá tenni, hogy komolyan figyelembe vegyék ? ! * Isten vele, kedves Szerkesztő Uram! Balatoni István. * A mióta Kálvin Institutioja újabban magyarul megjelent, annak ismeretét a budapesti theológián komolyan megkövetelik. Képesítő vizsgái dolgoz at-tárgyul jelölik ki és a szóbeli vizsgán is behatóan tárgyalják. A mit tehát a jelen viszonyok között meg lehet tenni a végre, hogy a jövendő papi nemzedék már növendék korában foglalkozzék az Institutioval, azt megteszik. Hogy jövőre még ennél is több tétessék — nagyon kívánatos. A megoldás módjaként az a berendezés kínálkozik, a melyet a konventi theológiai tanulmányi rend III. részének 1. pontja megszab, t. i., hogy a legalább öt rendes tanáron kívül magántanárok is alkalmaztassanak. E magántanárok közül egy kötelező specziálkollegium gyanánt foglalkozhatnék az Institutio ismertetésével és magyarázásával. A magántanárok beállítására azonban áldozatot kell hozni — s ez az, a mire nem tudjuk rávenni magunkat. Ebben az irányban kellene akcziót indítani — és pedig a lelkészi kar körében ! Szerk. KÜLFÖLD. Svájcz. Trifolium Theologicum. A genfi, lausannei és neucháteli független theológiai fakultások május 4-én és 5-én tartották 33-dik évi összejövetelüket, melyet közönségesen „Trifolium theologicum"-nak neveznek. Az idei gyűlésnek pompás idő kedvezett. Az első nap estéjén nagyszámú hallgatóság, sok egyetemi tanár és egyetemi hallgató jelenlétében Béguin neucháteli theológus Godet Félix krisztológiá-járól tartott előadást. Alapos munka volt. Sorra vette Godet exegetikus és dogmatikus tanításait, különösen az inkarnaczió-ról szóló részt. Schyns, genfi theológus vitatkozott azután Béguin-nel ós tárgyilagosan bonczolta Godet állításait. Sauvin lelkész Godet befolyását és hatását hallgatóira ismertette. Berthoud egyetemi tanár, miután kiemelte a krisztológiai tanok elvontságát, nagy elismeréssel adózott Godet kutatásainak és bölcselkedéseinek. Godet egyike volt azoknak, a kik a régi felfogásokat a modern nézetekkel összhangzásba tudták hozni. Laufer tanár szellemes rögtönzésében a két természet egyesülésének lélektani részét fejtegette. Kimutatta azután a Godet-féle tanítás egyes fogyatékosságait. Az eszmecserének folytatása is volt, melyen többen részt vettek még a theológiai tanárok közül. Ez évi összejövetelük is meggyőzhette a három fakultás tanárait és hallgatóit afelől, hogy az ilyen vitatkozások nagy haszonnal járnak. Szabadabban lehet tárgyalni, mozogni, mint a tanterem szűk falai közt. Mindenki beszél, vitatkozik. Mindenki teljes tisztelettel és bizalommal viseltetik vitatkozó ellenfele iránt. A reformácziói történelmi múzeum Genfben. A genfi múzeum-társulat évi közgyűlését az idén a Kálvin-könyvtárban tartotta. Choisy Jenő, a társulat elnöke érdekes jelentést tett a múzeum könvvtárának gyarapodásáról. Vétel útján megszerezték Kálvin János Kátéjának és Institutio-jának spanyol fordítását, melyek közül az első 1559-bŐl, az utóbbi 1536-ból származik. Ugyancsak megvették Kálvinnak a „Kereskedők könyve" czímű munkájának és a relikviákról szóló értekezésének angol nyelvű régi fordításait a 16. század közepéről. Birtokába került továbbá a múzeumi könyvtárnak Liszkai Bálint, magyar (debreczeni) lelkész „A szentségtörőkről8 czímű értekezése, melyhez Béza Tódor írta az előszót. — Jelentette továbbá Choisy, hogy a híres párisi Stroehím-féle könyvtárból mintegy 4000 franknyi összegen vásárolak könyveket. Köztük szerepel Kálvin liturgikus könyve is 1542-ből. Ez egyedül álló példány. Továbbá Luther Kátéjának, az ágostai hitvallásnak és Melanchton „Loci communes"-ének franczia fordításai a legrégibb időkből. Martin állami könyvtáros és levéltáros Faréi egyik kiadatlan leveléről értekezett. Ez a levél megczáfolja azt a hiedelmet, mintha a reformátor egy időben az aostai völgy egyik kormányzója lett volna. Valóban volt egy Farel nevű kormányzó, a kit I. Ferencz király