Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-28 / 17. szám

A debreezeni ref. theol. akad. internátus ügye nagy lépéssel haladt előre. F. hó 16-án a tiszántúli egyházkerület e czélra kiküldött nagybizottsága Baltazár Dezső dr. püspök és Dégenfeld József gróf főgondnok elnöklete alatt ülést tartott. Itt Mitrovics Gyula dr. előadó előterjesztette az építendő internátus költségvetését. Egyelőre csak a theol. akadémiai internátusra vonatkozót, a főiskolai internátus kérdése még részletesebb előkészítést kiván. Azonban a theol. internátust úgy tervezik, hogy alapját képezi az egész főiskolai internátusnak. Az építéshez szükséges költségek fedezésére a bizottság 460 ezer korona kölcsön felvételére kér felhatalmazást az egyházkerülettől. A kolozsvári ref. theol. fakultás tisztikara. Az intézet elöljárósága f. hó 11-én tartott ülésén következőleg alkotta meg az új négy éves cziklusra a tisztikart: igazgatóvá KecsJceméthy István dr.-t, gazdasági felügyelőnek Ravasz László dr.-t, konviktusi-internátusi felügyelőnek, könyvtárosnak és előljárósági jegyzőnek Bartók György dr.-t választotta meg. A szentendrei ref. polgári iskola városi segélye. Szentendre rendezett tanácsú város f. hó 17-én tartott közgyűlésén 2000 korona segélyt szavazott meg az ottani ref. polgári fiú- és leányiskola dologi kiadásainak a fedezésére. Érdekes, hogy a közgyűlés Kada Mihály róm. kath. plébános indítványára szavazta meg ezt a segélyt. EGYESÜLET. A budapesti Bethlen Gábor-Kör tudományos hitvédelnű előadássorozatának (A keresztyénség a világnézetek mai harczában) hatodik, befejező előadását f. hó 23-án este tartotta Veress Jenő theológiai magántanár. Az előadás tárgya „A keresztyénség és a modern történelmi gondolkodásmód" volt. Az előadó ismertette az újkori vagy modern történettudomány és történelmi gondolkodásmód kifejlődését és alapelveit. Ennek a történettudománynak és történelmi gondolkodásmódnak, illetőleg történelmi módszernek alapelvei a történeti bírálat (kritika), hasonlóság (analógia) és kölcsönhatási viszony (korreláczió). A kritika a forrásokat s azok hitelességét vizsgálja s csak a történeti esemény valószínűségének (s nem feltótlen valóságának) megállapításához vezet, A történés hasonlóságának, analógiájának elve a vizsgálat tárgyát képező ismeretlen eseményt a máskor és másutt történt hasonló, ismert eseményből igyekszik megmagyarázni. Ez az elv feltételezi az egész történés elvi egyneműségét s tehát elveti a szent és profán történet dualisztikus dogmáját. A kölcsönhatás elve pedig feltünteti, hogy sehol sincs kiszakított, elszigetelt egyes esemény, hanem minden esemény másokai, megelőző és következő eseményekkel van kölcsönhatási viszonyban, így a történetnek mind nagyobb s végül egész szőnyegével való szoros összeköttetésben, az egyetemes történet távlatában tünteti fel az egyes történeti eseményeket, A fentebbi elvek alkalmazásával szorosan kapcsolódik a világbeliség (immanenczia) gondolata. A modern történelem ugyanis lehetőleg minden eseményt e világbeli, természetes okokból igyekszik megmagyarázni s kerüli a középkori és újkori történetírásnak azt a módját, mely mindenféle természetfeletti okkal szokta magyarázni az emberi történetet. Az egész történelmi módszernek, tudománynak és gondolkozásnak rendszeralkotó, uralkodó gondolata a fejlődés (evoluczió), mellyel az egész történetet egy nagy fejlődésmenetbe foglalja össze. Ez a történettudomány a vallást s azzal a keresztyénséget is kutatása körébe vonta. Kutatásának eredménye az, hogy a keresztyénséget az egyetemes művelődéstörténet, közelebbről véve a vallástörténet távlatába és szerves összfüggésébe helyezte. Kimutatja az azzal való hasonlóságokat és kölcsönhatási viszonyokat. Beállítja a keresztyénséget a vallási fejlődés görbe és tört vonalába s eszmemenetébe és úgy tünteti föl, mint a történeti fejlődés csúcspontját, a legfejlettebb, legfőbb és legértékesebb vallást. A hit ezenkívül a keresztyénség feltétlenül igaz voltát és felülmulhatatlanságát is vallja. Az igaz történettudomány tehát megbecsüli a keresztyénséget, ha nem is mint kivételes, egyetlen, természetfölötti vallást, hanem mint a világtörténelem legfőbb vallását. Természetesen ezt csak egy történetbölcseleti alapú történettudomány teheti, melynek végső alapja a világnézetben van. Ez a tárgyias történetírás korlátja, de egyszersmind órtékadó hatalma is. A történettudomány határait még élesebben megvilágosítja a történet ós történettudomány egymáshoz való viszonyának egészen friss, napjainkban felszínre került problémája. A történelmi megállapíthatóság nem meríti ki a történeti valóságot és lehetőséget. Itt helye marad nemcsak az új eseményeknek és alkotó személyiségeknek, hanem a természetit és észszerűt túlszárnyaló teremtő tényezőnek a számára is. A modern világnézetek harczában és a más két világvallással (a buddhizmussal és mohamedánizmussal) való küzdelmében biztos helye, páratlan értéke, óriási feladata és nagy jövője van, a saját lényegéhez hű keresztyénségnek. A Kálvin-Szövetség irodalmi estólye. A Kálvin-Szövetség f. hó 24-én cl. u. 6 órakor a ref. konvent gyűlése alkalmából a fővárosban a megyeház dísztermében irodalmi estélyt tartott. Az estélyt B. Pap István theol. igazgató imádsága után Iíenessey Béla dr. erdélyi püspök, az egyesület lelkószelnöke nyitotta meg. Beszédében a kálvinizmusról s abban a kötelesség jelentőségéről, a kálvini arisztokrácziáról és demokrácziáról, a határozottságról és az azzal kapcsolódó előkelőségről szólt, Ezután Kacsóli Lajos dr. gyóni, illetőleg fóthi lelkész tartott felolvasást Kálvin szocziológiája czímen. Az előadó Kálvint a szocziológia megalapítójának mondta, de ezt nem bizonyította be. Előadásnak tartalmát Kálvin társadalmi politikájának és erkölcsrendószetének történelmi elősorolása és az ú jkori európai és amerikai társadalmakra gyakorolt hatásának vázlatos leírása képezte. Elvi alapon sem Kálvin társadalomtanát, sem annak a társadalmi fejlődéshez és a mai szocziológiához való viszonyát nem tárgyalta, még csak nem is érintette. Úgy látszik, mintha a kérdés történelmi és elvi lényegéről sejtelme sem volna. A kérdésnek rendszeres tudományos tárgyal&Síit meg sem kísérelte. Ennek a hiányát pedig semmi Kálvinra és a kálvinizmusra szórt dicsérő jelző nem pótolja, Vargha Antal Budapesti vallástanító segédlelkész Miklós Elemér „Kálvin" c. költeményét adta elő, Pálóczi Horváth Zoltán dr. titkár pedig a Szövetség munkásságáról beszélt szokásos részletességével és a Szövetség támogatására hívta fel a közönséget. Az estély Kenessey elnök zárószavaival ért véget. Jól tenné a Szövetség, ha a rnai előadás okozta kellemetlen hatások elkerüléséről nagyobb körültekintéssel gondoskodnék. Nem elég a buzgóság I Tárgyi hozzáértés, szellemi színvonal is kell! Meg kell becsülni a közönséget is! Csak így lehet a munka sikeres. A Protestáns Irodalmi Társaság f. hó 25-én délután tartotta választmányi gyűlését Zsilinszky Mihály dr. elnöklete alatt. Tárgyalta az 1911. évi számadások megvizsgálásáról szóló jelentést, az 1913- évi költségvetést, az alapszabályok módosítására vonatkozó javaslatot, az