Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-14 / 2. szám

Hitzig, Marti, Zahn, Strack-Nösgen. ZöMer, Lange, Gerlach, Bunsen, Dáchsel, Nowack és Meyer ó- és új-szövetségi legújabb kiadású kommentáraival) használja. (Az új-szövetség egyes könyveit magyarázták Kálvin, Tholuck, Luthardt, Godet, Weiss, Beyschlag, Höltzmann stb.] A kurzórius és statárius írásmagyarázattal együttesen kell foglalkoznunk. A mellett a bibliai szövegnek főbb helyeit könyv nélkül is jó megtanulni; ez a bibliásságot erősíti. Arra a kérdésre, hogy melyik ó-, illetve új-szövetségi iratot kell a kezdőnek előbb tanulmányozni? — egyénileg kell válaszolnunk. E tekintetben ma legtöbbször sok hibát követnek el. Így p. o. visszás dolog, ha a gimnáziumból jövő fiatal embert az ó-szövetségnél mindjárt a mai pentateuchus kritikával terheljük meg. Helyesebb a Genezisről s a pentateuchus-kritikáról szóló előadást a középső félévekre halasztani, s inkább a zsoltárokkal és a prófétákkal kezdeni meg az exegesist. Ép úgy az új-szövetségnél is ajánlatos, hogy ne mindjárt a Synoptikusokkal kezdjük. A kezdő nem bírja megérteni a bonyolult synoptikus-kérdést s az evangéliumok kritikája könnyen elölheti a theológia iránt való szeretetét, különösen akkor, ha talán már különben is kétségekkel kiizködik. Lábának szilárd alapra van szüksége. Erre a legajánlatosabb Pál apostol két korinthusi levelének tanulmányozása. Itt beleélheti magát egy gyülekezet tényleges viszonyaiba s a keresztyénséget gyakorlatilag tanulmányozhatja. * Erre aztán előveheti a római levelet s egyidejűleg az apostolok cselekedeteit stb. s a synoptikusokra esetleg utoljára kerülhet a sor. A tudományos írásmagyarázattól különbözik a gyakorlati, mely a bibliai szöveg tartalmát a prédikáczió, a kathechesis és a lelkipásztori gondozás számára gyümölcsözteti s így építő czélja van. Mindenféle írásmagyarázatnak a nyelvtani-történeti módszert kell követnie. Az allegóriai exegesis, p. o. Origenesnél s a gnosztikusoknál, játék. A dogmatikus exegesis (p. o. az ó prot. orthodoxiában), vagyis az olyan exegesis, a melynek eredményét előzetes dogmatikai nézeteink már előre megszabják, nem tudományos. Azonban minden egészséges nyelvtani-történeti írásmagyarázathoz hozzá tartozik az, hogy vele ugyanabban a szellemben foglalkozzunk, a mely szellemből maga az írás is keletkezett, az az valódi keresztyén vallásos megértéssel. (H. ö. a 11. §.) Az írásmagyarázat irodalma a protestantizmusban rendkívül gazdag s igazi, tulajdonképeni büszkesége a prot. theológiának. [A r. kath. tudományosság fejedelme: Döllinger szerint a biblia mai ismeretét a prot. exegesisnek köszönjük.] Hisz a reformáczió korában bibliamagyarázat volt az egész theológia. Luther, a mint 1512-ben a szentírás doktorává avatták, mindvégig csak bibliai könyvekről tartott előadást. Csak a XVI-ik század végével (Melanchthon Loci-jai után) járult hozzá a dogma* Az új-szövetségi javaslatot először Rade tette meg a „Christl. Welt" hasábjain. tika; később Flacius magdeburgi Centuriái alapján az egyháztörténet s végül a gyakorlati theológia. Az exegesis eredménye a bibliai történet és bibliai theológia. (Folyt, köv.) BELFÖLD. Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. * I. »Három millió hívőből álló egyház. A „Belfast News Letter"-be írta B. R. Hanna whiteabley-i lelkész. Az a 46 delegátus, a kiket a skót, ír, angol, walesi és kanadai presbiteri egyházak megbíztak azzal, hogy a magyar protestáns egyházzal tanácskozzanak, Bécset elhagyva, a magyar egyházak vendégei lettek. Sokakat meg fog lepni az a körülmény, hogy Magyarországban csaknem három millió lélekből álló presbiteri egyház van, mely második helyen áll a világ presbiteri egyházainak sorában. Az ország lakossága 20 millió, a melynek fele római katholikus, három millió a presbiteri egyház tagja, egy millió lutheránus, egy millió zsidó; a fennmaradt rész a görögkatholikus és egyéb apró felekezetek közt oszlik meg. A magyar királyságot a Kárpátok veszik körül és a Duna egész hosszában szeli át. Az ország nagyobb része lapály, melynek földje híres termékenységéről. A magyar történelem jóformán ezen földterület birtoklásáért folytatott harczokból áll. A hegyeken át a támadók serege özönlötte el a völgyeket, egymást űzve, mint hullám, hullámot. Kelták és rómaiak, hunok és avarok, valamint longobárdok egymásután pusztító háborúkat viseltek az országban. Ezeket követték a magyarok, kik egyedül voltak képesek államalapításra. A magvarok eredete még ma sincs földerítve. Azt állítják, hogy nyelvük rokon a finnel s hogy a magyarok tatárok voltak, kik Finnországon át Oroszországba, onnan a Kárpátok szorosain át vonultak be Magyarországba. Bárhonnan származott volna e faj, tagadhatatlanul benne volt az erőnek és az állandóságnak a föltétele. Nincs nemzet, mely nehezebb helyzetet foglalna el ütközőként ékelve a mohamedán országok és a nyugati birodalmak közé. A törökök 1526-ban Mohácsnál megverték a magyarokat, elfoglalták az országot s 150 éven át uralkodtak fölötte. A törökök után következett az osztrákok, a * A Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról több delegátus beszámolt honfitársainak. A külföldi lapokpan megjelent czikket Webster J. T. budapesti skót lelkész volt szíves összegyűjteni számunkra. Genfből is kaptunk czikkeket. Mindezeket — a leíró részletek elhagyásával — magyarra fordítva közöljük lapunkban. Az 52. szám már megemlékezett dr. Campbell kanadai küldöttnek egyik czikkéröl. Az 1. számban pedig közöltük már dr. Mathews egyik czikkét az „Elet és munka" nyomán.