Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-10 / 10. szám

és az oltár támaszává lesz s az egyházi hatóságok egyetlen törekvése csak arra irányul, hogy a rend s a nyugalom meg ne zavartassők és hogy a történelmileg létező fennmaradjon. Szerintünk azonban mindkét álláspont egyoldalú. A vallást nem szabad csak mint az emberi kultura evolucziójának alárendelt elemet tekinteni, s viszont a kulturát nem szabad a vallással, mint külön fejlődési momentumot állítani szembe. A vallás és kultnra viszonyának meghatározásánál nem ismeretelméleti alapokon mozgunk, mint a hit és tudás határai kijelölésénél, hanem történeti és természeti folyamatok által föltételezett állapotokra vagyunk tekintettel. A vallás, ép úgy, mint az ész által való megismerés, abszolút ereje lelkünknek; a kultura fogalma ellenben relatív, mert bizonyos megadott viszonyokhoz van kötve s csak annyiban bír elvont léttel, a mennyiben alkotó elemei szükségképeniségét tekintve, egyedüli lehető legmagasabb kinyomata egy nép szellemi tulajdonainak. A vallás a végtelen szubjektív világ; — a kultura a külső világfejlődés egy átmeneti etappeja, mely visszatükrözi ugyan bizonyos időnek és bizonyos nemzedéknek a vallásról való felfogását is, de ép úgy nem teremti azt, mint a hogy a vallás nem teremthet emberi kulturát. V. S. KÖNYVISMERTETÉS. Papi dolgozatok. írta Jánosi Zoltán debreczeni ref. lelkész. VI. kötet. Alkalmi egyházi beszédek. Ára 6 korona kötve. Debreczen Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. 8®. 250 1. Jánosi papi dolgozatainak YI. kötetében, ép úgy, mint az előző Y-dikben, ismét alkalmi beszédeket közöl. Az V-dikben volt e beszédekből 20, a Yl-dikban van 18 darab, elő- és utóimádságokkal. A beszédek legnagyobb része idegen, német szerzők után van szabadon átdolgozva. Ezek a szerzők, a még mindig kedvelt, mélyen járó és nagyhatású Gerok, kitől négy beszédet vett Jánosi; továbbá W. Domansky, Pasche, Bauer S. rep., L. Hofacker, Rebensburg, kik egy-egy beszéddel szerepelnek a kötetben. Jánosi ezeknek beszédeit teljesen átgyúrja s annyira egyéniekké teszi, hogy azokban mindenütt az ő merészen csapongó elméjét, szikrázó gondolatait és lobogó temperamentumát láthatjuk. Szokása szerint meg is tölti a beszédeket Shakespeare-ből és a magyar költőkből, sőt tudós értekezésekből és filozófiai tanulmányokból vett idézetekkel. A beszédek között van két adventi, egy évutolsó vasárnapi, egy újévi, két téli egy textusról folytatásban, két bűnbánati, négy szabadság ünnepi, tehát nálunk márczius 15-iki, egy aratási, két szüreti egy textus alap ján folytatásban, egy reformáczió-ünnepi s végül két ritka alkalmi, t. i. egy Kálvineum-ünnepélyi, melyet a szerző Nagybányán mondott el s melyről jegyzetben azt írja, hogy bárhol és bármikor felhasználható, — az alkalmi záradék elhagyásával — a hol és a mikor a keresztyénségnek és a földi életnek egymáshoz való viszonyáról kell szólani — azután a másik beszédet a magyar keresztyénség 900 éves jubileumára írta s akkor mondotta el a szerző. A jegyzetben erre vonatkozólag is megjegyzi, hogy az alkalmi vonatkozások mellőzésével ma is felhasználható, mert tárgya (Mit köszönhet a magyarság a keresztyénségnek?) állandóan aktuális és építő hatású. A beszédekre nézve csak ismételnünk kellene, a mit már Jánosi beszédeire eddig elmondottunk. Vannak bennök tartalomban és kifejezésben egyaránt olyan túlzások, a melyektől nagyon jó és kívánatos volna a szerzőnek tartózkodnia. De azt mindenkinek el kell ismerni, hogy a Jánosi beszédei szokatlan, új hangot ütnek meg, új ösvényt törnek egyházszónoklati irodalmunkban és hogy a szerző nemcsak egészen eredeti, de kétségkívül bámulatos talentumú pap, olyan olvasottsággal és tudományos fegyverzettel, a mely tiszteletre ós hódolatra készt. Ugyanezt mondhatjuk hitének erősségéről és meggyőződésének szilárdságáról is. Kár, hogy olykor heve elragadja s hogy inkább felkorbácsolni, mint lecsendesíteni és megnyugtatni tudja a lelkeket. Beszédeinek olvasása és tanulmányozása mindenkire sok haszonnal és tanulsággal jár. Azért ajánljuk most megjelent kötetét is olvasóink figyelmébe ! Sz. * * * Egyházi szónoklattan, tekintettel a magyar egyházibeszéd irodalomra. Irta Mitrovics Gyula. Második bővített kiadás Ára 7 korona. Debreczen. 1911. _8°. 367 1. Ez a könyv a Mitrovics Gyula; összegyűjtött papi dolgozatainak VI-dik]köteteként jelent megi a Hegedűs és Sándor czég könyvkiadóhivatalában. Sajtó alá rendezte és hátul tájékoztató jegyzettel látta el a szerző fia, dr. Mitrovics Gyula, a debreczeni bölcsészeti ' akadémia tanára. Mitrovics Homilétikájának ez az új kiadása jelentékeny bővítésekkel jelent meg s ez növeli értékét és a hozzá fűzött érdeklődést. Hogy miben áll ez a bővítés, azt a sajtó alá rendező a jegyzetben megmondja, t. i. régi kitűnő prot. egyházi ^szónokaink műveinek a felhasználásából. De, úgy látjuk, ennél még többől. Olvassuk el csak pl. az egyházi beszéd szövegéről szóló paragrafust, látjuk, hogy a perikopa tárgyalásánál milyen újabb erősségeket hoz fel a nagyérdemű szerző az egyházhistóriából is s még 1891-diki művekre is utal. Látni való, hogy 1878-ban megjelent könyvét az idők folytával szakadatlanúl bővítette a hazai és külföldi irodalmi termékek idevágó ismereteivel. A mű tehát ebben a bővített alakban nagyon is megérdemelte az újabb kiadást; mint első kiadásakor volt, most még inkább nyeresége egyházi irodalmunknak, mely hasonló nemben 1878 óta csak a Kovács Albert Homiletikáját mutatja fel, de ez a különben jeles mű csak általános elveket tárgyal s egyházi beszédirodalmunkra alig van tekintettel, holott Mitrovics művének