Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-25 / 8. szám

folytatott. Mi, delegátusok is az apostolok nyomdokain jártunk, midőn szeptember elején tanácskozás czéljából meglátogattuk Magyarország református egyházát. Röviden vázolnom kell mindenekelőtt ennek az egyháznak a történetét. Nem volt delegátus, a kinek föl nem tűnt volna az a büszkeség és érdeklődés, a mellyel ezek a külföldi presbiteriánusok egyházuk elmúlt bajairól és szenvedéseiről beszéltek. Lelkészek és világiak nem mulasztották el büszkeséggel emlegetni, hogy a magyar egyház mennyit szenvedett és mennyit küzdött a vallásért és a szabadságért. Nem is meglepő az, ha megemlékezünk arról, hogy történelmük vérrel és könynyekkel íródott. A dunamenti nagy rónák századokon át az izlam és a keresztyén vallás küzdő terei voltak. A törökök után következtek a Habsburgok és ennek a háznak az uralkodói eleitől fogva a protestáns vallás elnyomására fordították erélyüket. Üe a magyarországi kálvinisták nem voltak könnyen leigázhatók. Legalább három alkalommal a protestáns vezetők diadala kényszerítette a császárt a békekötésre, a vallásszabadság megadására. Az utolsó száz év óta, legalább papiroson, vallásszabadság uralkodik. A róm. kath. egyház mindazonáltal ma is tekintélyes és mindenható. Az arisztokráczia és a vezető osztályok egyháza ez. Míg a református egyház a demokráczia egyháza. Magyarországon több erőteljes egyház van. Ilyen a luteránus egyház, mely a református egyházzal barátságos viszonyban van. A görög egyház, a mellyel nincs ellenséges viszonyban a presbiteri egyház. Még a zsidósággal is jó viszonyt tart fönn és megemlítettek előttünk egy gazdag zsidót, ki vagyonának negyedrészét a református egyháznak adományozta, annyira becsülte azt. És habár sem személyes, sem politikai ellentét nincs a presbiteri és a katholikus hívek közt, a protestáns egyház mindazonáltal fél a jezsuiták mélyreható befolyásától. Magyarországon nincs politikai pártszakadás a különböző egyházak tagjai között, mint pl. Írországban, de a protestáns egyház abban a tudatban él, hogy a róm. kath. egyház mind anyagi, mind nevelésügyi tekintetben, őt meg nem illető kedvezményekben részesül. A Ne Temere megjelent, de közhangulat követelte a visszavonását, a mi sikerült is. Bízunk benne és hisszük is, hogy eme régi kálvinista egyház tagjainak sikerülni fog kivívni a teljes vallásszabadságot Magyarországon. Ekként összefoglalóan ismertetvén az egyház történetét, hadd beszéljek most annak erejéről. Prágában konferencziát tartottunk a cseh és a morva református egyházakkal. 300 évvel ezelőtt a protestántizmus igen erős volt mindkét országban. Liitzow gróf szerint Csehország lakosságának nagy többsége protestáns volt. A fehérhegyi csatában 1620-ban azonban a protestáns ügy vereséget szenvedett. Az ezt követő üldözés eredményeként a ref. vallást kiirtották és ma a protestánsok legfeljebb 2%-át alkotják a lakosságnak, az egyház gyönge, szegény és befolyástalan. Mikor két nappal később Magyarországba érkeztünk, nem volt senki, a ki azonnal meg ne érezte volna, hogy teljesen elütő viszonyok közé jutottunk. Itt majdnem három millió lelket számláló erős egyház létezik, egyház, a melynek száma, aránya az amerikai után az első, szinte a világ presbiteri egyházainak legnagyobbika. Lelkészei sorában kétezernél több fölavatott férfiú van, ezek közül öt püspök és három a magyar főrendiháznak tagja. A világi férfiak közül sokan nagy befolyású állást foglalnak el. Debreczenben Dégenfeld gróf elnökölt gyűlésünkön. A Tátrában a közigazgatási biróság másodelnöke volt vezetőnk, Komáromban vendégei voltunk Darányi volt földmívelésügyi miniszternek, ki az ország egyik legbefolyásosabb embere. A református egyháznak öt theológiai intézete van és — ellentétben a mi egyházunkkal — a lelkészi állásra pályázókban nincsen hiány. Templomaik tekintélyes épületek, kivétel nélkül 1500—2000 ember befogadására alkalmasak. Az a körülmény, hogy mind Kolozsvárott, mind Budapesten a városi hatóság vendégei voltunk és még inkább az, hogy a magyar kormány, mely tulajdonosa a vasutaknak, rendelkezésünkre bocsátott egy első osztályú vasúti kocsit, a melyen 1300 mérföldnyi útunkat megtettük, bizonyítja az ország protestánsainak nagy befolyását. Valóban a magyar egyház, mely oly későn lépett be a Presbiteri Szövetségbe, nem értéktelen nyereség és azt hisszük, hogy befolyása nagy hatással lesz közös hitvallásunk jövő történetében. A magyar egyház istentisztelete a legnagyobb egyszerűsége által tűnik ki. Ha némelyek véleménye szerint a mi egyházi otthonaink nagyon is hajlandóak voltak a változások befogadására, kétségtelen, hogy ez az egyház az ellenkező irányba tért. A templomok, a mint említettem, nagyok és hatalmas épületek, minden dísz nélkül. A templomi padok régi divatúak, magas hátúak, festetlen fából valók. A karzat körülfogja a templomot és a szószék az egyik oldalfalon van egyenlő magasságban. Az orgona az emeleten van és az énekvezér a karról vezet. A nők a templom egyik oldalán, a férfiak a másik oldalon foglalnak helyet, mint a morva templomokban. A reggeli istentisztelet 10 órakor kezdődik és körülbelül egy órát vesz igénybe. Zsoltárénekléssel kezdődik. Sam kar-, sem magánének nem létezik. Oka nem lehet a zenei képzettség hiánya, mert a magyarok ebben a tekintetben a világ legképzettebb emberei. Ellenkezőleg, úgy látszik, annak a bölcs gondolatnak az eredménye, hogy a hívek együttes énekét biztosítsa, a mely hatás látható is. Odahaza tagadhatatlan, hogy az egyházi énekek túlmagas hangnemben vannak írva férfihangoknak. A mely férfi nem tud tenort vagy basszust énekelni, nem vehet részt az énekben. Ennek következménye, hogy a legtöbb esetben egyátalán nem énekel, csak fogja a zsoltáros könyvet és ásítozik, a míg a zsoltáréneklésnek vége szakad. Ellenben a magyar egyházban a hangnem olyan, hogy a férfiak könnyen énekelhetik ós ennek következménye, hogy a közének oly erős és hatalmas, hogy szinte jól esik hallani.