Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-18 / 7. szám

Ötvenötödik évfolyam. 7-ik szám Budapest, 1912. február 18. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. 15/B., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A szentély. Gedeon. — Vezérczikk: Német választások — magyar protestánsok. V. J. — Iskolaügy: Vázlatok a svájczi nevelés köréből. Somogyi Géza. — Táreza : Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. Dr. Tschackert Pál—Dr. Szlávik Mátyás. — Belföld : Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. VI. Csehország és Magyarország ref. egyházai. Dr. Campbell—Kolosváry Lajocné. A nagygerezsdi pótegyesség. — Misszióügy : Képek a liverpooli diákgyűlésről. II. Ifj. Benkő István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A szentély. — Részletek egy prédikáczióból. — „És Juda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen a szent áldozat, melyet az Ümak szenteltek ... ós a szenthely annak közepette legyen." Ezék. 48.*. Egy műkereskedő állítása szerint egy különös képet keresnek és vesznek néhány év óta nagy előszeretettel az emberek. Egy hires festmény metszetét. A kép czíme: A szent liget s egy érdekes jelenetet ábrázol. Hatalmas dúslombú fák mélyén áll egy magános oltár; rajta szent tűz lobog, melynek kékes áldozati füstje méltóságteljesen emelkedik a magasságba. A liget mélyéből, a sötétlombú fák sűrűjéből pedig tiszta fehérbe burkolt rejtelmes alakok jönnek elő egymás után, a kik megállnak a sze .t oltár előtt s mélyen leborulva mutatják be lelkük áldozatát ... Ezt ábrázolja a világhírű festmény. És az a sajátságos érdeklődés, a mellyel a modern lelkek feléje fordumak, lélektanilag is rendkívül különös jelenség. Bizonyi ága annak, hogy az emberiség mégsem vesztheti el soha egészen minden érzékét a szentélyele iránt. Valami titokzatos, egyetemes lelki szükség, vágy, szomjúság nyilvám 1 meg az ilyen érdeklődésben . . . Mert ez végső erede ében nem egyéb, mint a kiírthatatlanul meglevő vallásos érzésnek egy csendes erecskéje, mely ott csörgedez a szívek mélyén, hogy frissítő erővel felüdítse a mi agyonművelt lelkünket. ... Ne mondjuk tehát, hogy a mai embernek nincs már szüksége szentélyekre! Sőt én azt hiszem, épen az a mi nagy bajunk, hogy oly sok ezer és ezer ember, sőt család számára nincsenek már többé szentélyek, hiányzik a lelkűkből egy olyan középponti erő, mely kormányozná az egész életüket... És épen ez az, mely a mi, egyébként néha gyönyörűen berendezett modern lelkünkből, mondhatnám lakásainkból hiányzik. Pedig némelyik lélekben mesés gazdagság van felhalmozva. A modern tudás, művészet, filozófia legszebb eredményei . , . És mégis . . . mikor az ember az ilyeneket jobban megismeri, hányszor veszi észre, hogy náluk is hiányzik valami . . . valami, a minek meg kellene lenni, mert megadta azt az Isten, hiányoznak a lélek szárnyai! Oh, micsoda leverő érzés, mily elkeserítő tudat: a modern ember a testével már tud repülni, de a lelkével már nem tud repülni, mert lelkének szárnyai elgyengültek, elsorvadtak, meghaltak ...! Mindene megvan, csak az a titkos áram hiányzik, mely őt egy magasabb világgal összekapcsolja ... az a szentély, melynek lángja örökkévaló forrásokból táplálkozik! . . . . . . Velencze köveinek színes tollú, gazdag lelkű írója és kutatója, Ruskin egyszer egy velenczei templom falán egy régi fölírást talált, a mely így hangzik: „E körül a templom körül legyen a kereskedő üzlete tisztességes, mérő-serpenyője igaz és szerződése becsületesíme, gyönyörű meghatározása annak, hogy mily erőket kell az igazi szentélynek magából kisugározni, hogy maga körül megtisztítsa, felemelje, megnemesítse az egész világot. Maga Ruskin azt mondta erre: „Ennek a kis feliratnak a felfedezése az én életem büszkesége ..." ... És ez megmondja nekünk azt is, hogy milyen legyen az igazi keresztyén, a krisztusi szentély. Oly erőforrás, a melyből minden szentnek és nemesnek születni kell. Legyen tehát mindnyájunk lelkében külön ott egy szentély, az egyetlen, az igaz Isten tiszteletére, felépítve a Krisztusra, mint örök fundamentumra. Fénye pedig sugározzék ki körülöttünk mindazokra, a kikkel élünk, a kikkel érintkezünk, hogy az emberek látván a mi jó cselekedeteinket, dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat . . . Egy ilyen szentélyt kell nekünk felépítenünk mind"