Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-02 / 14. szám
TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Mária hódolata Királyának. Mészáros János. — Vezérezikkek: Eröss Lajos 1857—1911. H. I.— Soli Deo Glória ! Ima. Kiss Ferencz. — Egy igazi kálvinista temetése. K. I. — Belföld: Az ország 1909. évi valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföld: Németországi szemle. SzlávikMátyás. —Régiség: Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. Molnár János. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Mária hódolata Királyának. „Mária azért elővevén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait; és megtörlé annak lábait a saját hajával, a ház pedig megtelék a kenet illatával." Ján 12.3 . Hímét előtt hat nappal, a zsidó „nagy szombation több ezerre menő sokaság érkezik Bethániába. S ez az ünnepre zarándokló csapat nagy lelkesedéssel s bámulattal követi a Názáreti Jézust, erősen hivén, hogy „O lesz a zsidóknak ama királya". Lelkesedésük és várakozásuk érzéseiben azonban több a földi s érzéki elem, mint a lelki és szellemi. Sokan csak politikai Megváltó gyanánt szeretnék üdvözölni, ki a makkabeusi harczok felelevenítésével győzelmet vesz a római sasokon, s a vezető világuralomra segített Izraelnek dicsőséget, vagyont, hatalmat biztosít. Még a tanítványok és a lelkesebb követők szűkebb köre is ilyen forma harczias, hódító királyságról álmodozik, bár leikökben a megtérés keresztsége s az új szív követelményei is nagy szerepet játszanak. S míg a tömeg egy része, ősi zsidó szokás szerint, előre siet Jeruzsálembe, hogy a kik halottakkal, bélpoklosokkal érintkeztek, vagy egyéb tisztulási törvények megszegésével tisztátalanok lettek, a templomi áldozatok által megtisztuljanak, — addig a kisebb rész Bethániában marad, hogy a még érkező zarándokcsapatokkal másnap csatlakozzék a Jeruzsálembe vonuló király menetéhez. E kisebb töredékből Jézus és tanítványai a volt bélpoklos Simon házába térnek, hol a tanítványok azt számítgatják, hogy az új földi királyságból rájok micsoda dicsőség vár, Mária pedig annak a Krisztusnak mutatja be alattvalói hódolatát, kinek országa nem e világból való. „Elővevén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait és" — nem törődvén azzal, hogy zsidó nőnek a haját tartó szalagot elolduni s kibontott hajjal lenni nagy szégyen — megtörlé annak lábait a saját hajával." Nem értik, sőt megbotránkoznak cselekedetén. „Jobb lett volna annak a drága kenetnek ós alabastromnak árát a szegények közt szétosztani", hajtogatják az álnok Judással. Hogy is érthetnék, mikor más az ő földi váradalmaiknak és más Mária élő lelki reménységének királya! Mária sejti, nemcsak: érzi és tudja, hogy Jézusra fényes királyi trón helyett durva, véres kereszt vár. A női lélek sugalmas ösztönével látja, hogy most fog teljesülni, mit Ura annyiszor jósolt: „Neki Jeruzsálembe kell menni és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól és harmadnap föltámadni." (Máté 16.2 1 .) „Imé felmegyünk Jeruzsálembe és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak és halálra kárhoztatják, a pogányok kezébe adják, megcsúfolják, megostorozzák, megköpdösik és megölik, de harmadnap feltámad." (Márk 10.3 3 , 3 4 .) „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon ós adja az ő életét váltságul sokakért. (Márk. 10.4 5 .) Szívét betölti, átmelegíti, megragadja a fenséges czél: „Váltságul sokakért". „Királyának vére az új szövetségnek vére, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára." (Máté 26.2 8 .). Lelke látja, hogy a földi számításban csalódottak előtt a keresztre magasztaltnak „nem lesz alakja és ékessége ; néznek reá, de utált és emberektől elhagyottnak látszik, ki elől orczáikat elrejtik és nem gondolnak vele; kiről azt hiszik, hogy méltán ostoroztatik, veretik és kínoztatik Istentől, pedig a mi bűneinkért sebesíttetik s a mi vétkeinkért rontatik meg..., hogy az ő sebeivel meggyógyulnánk". (Ezsajás : 52.2 5.) És a megkenést az Ü temetésére végzi, bánattal és szomorúsággal kezdvén, mert e nagy király „meghal a mi bűneinkért" ; de örömmel
