Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-25 / 26. szám

jól, vagy kevésbbé sikerült alkotása; én is érdekkel nézem s olvasgatom a már általam is jól ismert írók beszédeit s bizonyos kíváncsisággal az új szereplők munkáit. A Tár szerkesztőjét szerencsésnek tartom annyiban, hogy nevesebb egyházi íróink közül sokat meg tudott nyerni a közügynek; de sokan vannak még, a kiknek neveivel szeretnék néha-néha találkozni. Úgy látszik azonban, liőgy legnevesebb íróink csak maguknak és íróasztaluk fiókja számára írnak ; pedig mily szép és hasznos dolog volna, ha egy-egy remek s értékes beszédüket oda ajándékoznák a nagyközönségnek: a papságnak s ezek által a hívők százezreinek, hogy örvendezzenek annak s építsék az által az istenországát. Én ugyanis akár a Tár szerkesztését, akár más hasonló irányú munkálkodást nem csupán mint üzleti vállalkozást tekintem, mely a szerkesztőnek és a munkatársaknak nagy honoráriumot biztosít — ha ugyan rá nem fizet — hanem közügynek minősítem azt, melyre múlhatatlanul szüksége van a gyakorló papságnak. Nálunk azonban a közüggyel kevesen és keveset törődnek, s mig a hasonló német gyűjteményekben ott találjuk a püspökök, legkiválóbb lelkészek és theológiai tanárok neveit és munkáit, nálunk egy pár theológiai .tanár s aránylag kevés lelkész az egyházi beszédirodalom munkása. Nem lehetne p. o. Baksay, Fejes, Kenessey, Szilády és más nagynevű embereinktől a Tár számára egy-egy kiváló, például álló beszédet megnyerni? A gazdag tartalomjegyzéknek csak csoportjait mutatom be, hogy a kik még nem ismerik a Tárt, lássák ós megismerjék a nagy változatosságát. A kötet tizenegy csoportja a következőket tartalmazza: 1. bibliamagyarázat 6; 2. beszédek ifjúsági istentiszteletre 6; 3. közönséges egyházi beszédek 19 ; 4. ünnepi egyházi beszédek 18; 5. alkalmi egyházi beszédek 19; 6. keresztelési beszéd 7; 7. esketési beszéd 6; 8. gyászbeszéd 6; 9. dolgozatok a liturgia köréből 4; 10- a lelki gondozás (cura pastoralis) körébe tartozó dolgozatok 2; 11. halotti imádságok: 9; összesen 102 beszéd, ima és dolgozat. A bibliamagyarázatokra, bár az utóbbi időben már csak kevés templomban magyarázzák a bibliát, én igen nagy súlyt helyezek. De az legyen igazán bibliamagyarázat. Nem elég csak az ú. n. magyarázandó részhez néhány sablonos, mindennapi megjegyzést fűzni, abból egy-két erkölcsi tanulságot levonni s azt az életre alkalmazni. Én olyan bibliamagyarázatokat szeretnék, melyek feltüntetnék a helyet, időt, az azon korban használt házi, mezei, harczi és más eszközöket, s a melyekben a társadalmi, családi viszonyoknak olyan ismertetését nyujtanok, hogy a hallgatók egészen maguk elé képzeljék, jobban mondva: lelki szemeikkel lássák és átéljék a feltüntetett eseménynyel a kornak, a népnek külső és belső életét. Ilyen magyarázatokhoz azonban az szükséges elsősorban, hogy a magyarázó pap alaposan ismerje annak a kornak történetét, viszonyát; mert a külső eseményekből következtethetünk a belső, lelki életre, s viszont a lelki élet megismerése sok külsőnek is magyarázatát adja. A magyarázatok között szép, igaz és építő „Az utolsó éjszaka" Kiss Ferencztől, mely Jézus szenvedését rajzolja s állítja elénkbe nemcsak a nagy szenvedőt, hanem az ő gyenge, önző, felfuvalkodott környezetét is. Sipos József a „Telhetetlenség és megelégedés" cz. magyarázatában, mely különben rövidségétől eltekintve egészen jó, olyat állítani a mi közönségünk elé, mely a bibliát annyira, a mennyire ismeri, hogy a tanítványok „soha nem zúgolódtak, hitöket és a Krisztust meg nem tagadták; tántoríthatatlanok voltak mind halálig, hogy elvehessek az életnek koronáját". így nem szabad tanítanunk, mert hallgatóink majd nekünk adnak tanítást a bibliából, hogy bizony a tanítványok sokszor zúgolódtak, köztük volt a nagy kételkedő Tamás, a tagadó Péter, az áruló Júdás, az elsőség fölött vitázok és a többi. Ugyancsak Sipos József a „Hamis próféták" magyarázatában így kiált föl: „Legyen üdvözölve általunk a mai kor, mint a felvilágosodás kora 1 Legyen dicsőség a kegyelem Istenének, hogy ma már ilyen hamis prófétákkal az egyház terén nem igen találkozuk. A vallás feletti villongás, hitüldözés kora lejárt, annak fegyvereit már a rozsda emészti. A sötétség elmúlt, az igaz világosság immár fénylik. Ma már a keresztyén anyaszentegyház kertjének minden plántái nagy békességben nyugosznak az ő olajfájoknak és figefájoknak árnyéka alatt." Korunk valóban a felvilágosodás, a vallási béke és egyetértés kora? Nézzünk szót magunk körül s gondoljuk meg, mit mondunk, mert a tények meghazudtolnak, s akkor beszédünk zengő érez és pengő czimbalom, mely nem hathat az igazság erejével. Nekünk pedig mindig a tiszta igazságot kell hirdetnünk, mégha háborúságot kellene is azért szenvednünk. Az ifjúsági istentiszteletekre írt csoportban 6 beszéd van, Bányai Sándor, Adorján Ferencz és Hetvényi Lajostól, a kik többször bebizonyították már, hogy ismerik a rájok bízott ifjúság lelkét, annak felfogó képességét s meg tudják állapítani, hogy mi és milyen formában nyújtható az ifjúságnak, hogy az rá nézve oktató s nevelve nemesítő hatást gyakoroljon. Kónya Gábor és Rédei Károly beszédei is Barde Edvard és Boehmer után készítve jók, — tanító, buzdító beszédek. De nem hagyhatom megjegyzés nélkül Adorján beszédének azt a részét, melyben Jézusnak a templomban való időzéséről s a gyermekét aggódva kereső anyáról szól. „Alig hangzik el a szülői felhívás, Jézus szótlanul fölkel helyéről, elhagyja a templomot, búcsút mond a szent városnak." stb. Nem ismerjük a gyermek-Jézus szinte komor feleletét az anya kérdésére: „Nem tudjátok, hogy nekem azokban kell foglalatoskodnom, melyek az én Atyámnak dolgai?" Csekélységnek látszik,