Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-25 / 26. szám

ményt is, hogy a gyülekezet tagjai különböző vidékekről verődnek össze. A gazdasági viszonyok mostohábbra fordultával és a közlekedési eszközök tökéletesedésével nagy vándorlás indul meg a falvakból a városok felé. A régi törzsökös gyülekezeti tagokhoz, kiket családjuk hagyományai is odakapcsolnak még az egyház életéhez, mind nagyobb és nagyobb számmal lesznek idegenből odaszakadó egyháztagok, kiket már sem a maguk múltja, sem családjuk hagyományai nem fűznek a gyülekezethez. A régi jó időkben, a mikor még pl. a czéhek szabályai is kötelezővé tették a tagokra nézve a templombajárást, megvolt az élő összeköttetés a lelkész és a gyülekezet tagjai közt. Most már bomladozófélben vannak a régi kötelékek s mi mégis . alig igyekezünk az elszakadozó régi kötelékek helyébe újakat teremteni. Ennek több módja van. Az első a belmissziói munkásság, az egyénenkénti lelkipásztori gondviselés, a férfiakkal, nőkkel, ifjakkal, gyermekekkel való külön foglalatoskodás a templom falain kívül is. Ilyen a hívek házanként való látogatása. Jól mondja az angol példabeszéd: „a híveit látogató lelkész templomot látogató gyülekezetet nevel". Ilyen eszköz az is, a melyről most kívánunk megemlékezni: a gyülekezeti lap. A gyülekezeti lap is kiváltképen alkalmas arra, hogy különösen nagyobb, városi gyülekezeteinkben az elszakadozó régi szálakat újra szövögesse s közvetítésével a lelkipásztor a templomba nem járó egyháztagokat is legalább havonként, vagy kéthavonként egyszer föl/ keresse. Kiváltképen fontos ez nálunk, mert alig vaiY a világon még egy olyan a hol annyi híve^íenne egy-egy városi lelkiznek, mint fíM^S^-^lóságos temető és keresztelő géppé válik ilyen gyülekezetekben a lelkész, úgy, /hogy ha még oly erős vágy sarkalná is, akkor is fizikaü képtelenség lenne híveit rendszeresen látogatnia, öe ha ő nem mehet is, küldje el legalább hozzájuk időközönként a gyülekezet lapocskáját. Ha nem Vk'mindent, de bizonyára sokat pótol az a lapocska. Ne gondoljunk valami terjedelmes hetilapra. Elég, ha havonként, sőt kéthavonként jelenk is meg s a két nyári hónapban szünetelhet is. S elég, ha négy vagy hat kis oldalnyi terjedelmű is. Ez is sokat jelent; erre a néhány kis lapocskára is sok minden ráfér. Meg ha megizmosodott, meg is nőhet. Négy vagy hat oldalra is ráfér egy kis bibliai elmélkedés vagy egyik beszédünkből egy részlet, néhány szebb gondolat. Aztán jöhetnek az egyházunk és iskoláink körébe vágó hírek: az egyháztanács, az iskolaszék, a bizottsági ülések, adózási ügyek, híradások a következő hetek munkaköréből, a készülőfélben levő vallásos összejövetelekről. Az adakozási kedv növelése czéljából külön rovatban lehet megemlíteni az adakozásokat. Azután közölhetjük az elmúlt havi anyakönyvi adatokat, hogy a sok helyütt igazán szomorú képet nyújtó népesedési viszonyainkra újra meg újra rámutathassunk. Ezt a lapocskát aztán olcsón: egy-két krajczárért kell adnunk, hogy mindenki, még a legszegényebb egyháztag is megvehesse s így a

gyülekezet minden felnőtt tagjához eljuthasson. Az olcsóságot elősegíti az a körülmény, hogy nem kell küjön újságkihordókat alkalmazni vagy a lapot a postán küldeni, mert az iskolásgyermekek útján is haza lehet kjöldeni a szülőkhöz, aztán minden számot lehet ifjakkal a

templomból kijövőknek vasárnaponként árusítani.' A lap anyagi kérdését igen előnyösen meg lehet oldani a helybeli megbízható iparosoktól és kereskedőktől fölvett hirdetésekkel./Magukból a hirdetésekből úgyszólván az egész nyomdaköltséget ki lehet hozni. Ezzel azután egy másik nagy/ czélt is szolgálhatunk : megtehetjük, hogy csak a felekezetünkben iparosoktól és kereskedőktől veszünk föl hirdetéseket, — kivéve, ha abból a szakmából nem kerülne közülük megbízható czég. így ráterelnők az egyház tagok figyelmét a saját hitfeleink közül való iparosok/ kereskedők támogatására. íme ennyiféle czélt szolgálhatnak, — mint a példák mutatják —f a könnyen megvalósítható és az egyházi életbe pezsgést, erőt vivő gyülekezeti lapocskák. Nagyon sz^étnők, ha nagyobb gyülekezeteink lelkipásztorai is belátnák ezeknek az igazságát és megindítanák a magiak körében ezeket a havonként vagy kéthavonként megjelenő kis lapocskákat. / A reformácziói a maga nagy hódító kőrútjában /mindenütt nyomon kísérte a nyomtatott betű. Magyarország nyomdái hosszú időkön át kizárólag a protestánsok kezében voltak; a r. katholikusok nagysokára állítják föl az első nyomdát. És ma? Mi mintha elfeledkeztünk volna a nyomtatott betűben rejlő nagy hatalomról és az elmaradásában rejlő nagy veszedelemről. A milliók ma is a betűkből veszik lelki táplálékukat. Ezt semmiféle irányzat nem téveszti szem elől, csak mi látszunk feledni, a kiknek a múltjával pedig a nyomdák és a könyvek története annyira egybeforrt I De látunk ily irányú örvendetes törekvéseket is. Budapesten, Kolozsváron, Törökszentmiklóson, újabban Szatmáron, Battonyán indultak gyülekezeti lapocskák. Vajha a bevált kísérletek másutt is követésre találnának! * Dr. K. I. KÖNYVISMERTETÉS. Debreczeni Lelkészi Tár. Szerkesztette S. Szabó József debreczeni kollégiumi tanár, fölszentelt lelkész. Nyolczadik kötet. Ára kötve: 10 korona. A már jól ismert csinos, fekete félvászonkötésben 624 oldal tartalommal ismét előttem fekszik a Debreczeni Lelkészi Tár. Midőn a tartalomjegyzéket átfutom, úgy érzem magam, mint az a képtárban szemlélődő, a ki midőn belép, nagyrészt ismerős nevekkel találkozik, csak ittott, elvétve egy még ismeretlen név s annak egy-egy * E sorok írója készséggel küld ingyen mutatványszámokat a Szatmáron megjelenő „Egyházi Híradó"-ból, mely háromhavi fönnállása alatt a kétfilléres ár mellett s a gyülekezet egy fillérnyi megterhelése nélkül is szépen megerősödött.