Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

teinónek sejtésszerű ösztöne is mindig kellően tudta értékelni azt a nagy erőt, mely a nagy, szabad és sza­badságszerető külföldi nemzetekkel fenntartott jó vi­szonyban rejlett, kicsiny s önállóságáért folyton küzdeni kénytelen nemzetünkre nézve. Ennek a jó viszonynak a fenntartását és ápolását a nagy elődök példája, a múltban élvezett jókért tartozó hála s hazánk és egy­házunk szenvedésekben gazdag történetének tanúságai egyformán szent kötelességünkké teszik nekünk, a mai kor gyermekeinek is, kik aggódó szeretettel kívánjuk munkálni hazánk s egyházunk javát és fejleszteni annak szabad intézményeit. MISSZIÓÜGY. A mértékletességi egyesületek szövetségének évi gyűlése. A magyarországi „Kék-Kereszt egyesület"-ek szövet­sége f. évi deczember hó 8-án tartotta meg idei közgyű­lését a „Lorántffy Zsuzsánna Egyesület" evangelizáló termében, szép látogatottság mellett. Különösen vidékről jöttek küldöttek nagyobb számmal, mint az előző évi közgyűlésen. Ez az örvendetes jelenség főleg azon körül­ménynek tudható be, hogy már azóta is alakultak Kék-Kereszt egyesületek. A gyűlés dr. Kováts István szatmári ref. lelkész­nek, a szövetség alelnökének, I. Mózes 4:9. alapján tartott ünnepi beszédével vette kezdetét. Rámutatott az emberek nagy részének, Kain ama szavaihoz: „Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának ?" hasonló, hideg, szeretlen közönyére, a mindenkitől megvetett iszákosok iránt. Szívhez szóló szavakban hangsúlyozta annak szükségét, hogy a Krisztus indulatának : a könyö­rületnek, a szeretetnek nagyobb tért kell engednünk szí­vünkben. Kereső és megmentő irgalmat kell gyakorol­nunk ezen szerencsétlenekkel szemben, a kikért Krisztus az 0 megváltói szeretetében ép úgy meghalt, mint azok­ért, kik az 0 kegyelmét hittel már megragadták. A Kék-Kereszt egyesületi munka az irgalmas szamaritánusi sze­retetnek elvét igyekszik megvalósítani az elesett iszá­kosokkal szemben. A nagyhatású beszéd után kezdetét vette a tulaj­donképeni tanácskozás. Ferényi József elnök bemutatta a közgyűlésnek Nabholz Urbánt Bázelből, mint a genfi nemzetközi bizottság kiküldöttét, ki szívélyes szavakban tolmácsolta az egybegyűlteknek a svájczi testvérek üd­vözletét és a magyar Kék-Kereszt egyesületi munka iránt táplált rokonszenvét. Utána Perényi József elnök terjesz­tette elő hosszabb — a munka minden részletére kiter­jedt — évi jelentését. Hálatelt szívvel emelte ki az Istennek nagy mértékben tapasztalt segítő kegyelmét a munka kiszélesítésére tett lépések körül. Méltatta Rochat Antal genfi lelkész, nemzetközi bizottsági elnök meleg szeretetét is, mellyel a magyarországi Kék-Kereszt mun­kát állandóan szivén viseli és támogató, bölcs tanácsai­val kiséri. Ezután az egyesületekről, a tagok számáról, a pénz­tár állásáról és a mult közgyűlés határozatainak végre­hajtásáról tétetett rövid jelentés. A megürült tagságokra megválasztattak az elnökségbe: Makay Lajos losonczi ref. lelkész II. alelnöknek, a bizottságba Funke Márton, dr. Tompa Arthur, Pázmány Béla rendes tagoknak és Banzer Frigyes póttagnak. A Kék-Kereszt ügy tágabbkörü ismertetésére vonat­kozó több hasznos indítvány elfogadása után, határozatba ment az úgynevezett „reményszövetségnek" az iskolásgyer­mekek körében való rendszeres megalakítása, a vidéki egyesületeknek a központi bizottság pénztárába önkéntes, vagy tagjaik számarányához mért évi hozzájárulása és a Kék-Kereszt egyesületi munkának, különösen a lelkész­egyesület közgyűlésein, valamint az összes református és ág. h. ev. egyházi és iskolai lapokban való tüzetes ismertetése és meleg ajánlása. Általános helyesléssel találkozott Uray Sándor deb­reczeni lelkésznek azon indítványa, hogy lépések teen­dők az iránt, hogy minden lelkész tartson híveinek évenkint egy vasárnap alkoholellenes prédikácziót. Min­den esetre kimagasló pontja ez idei közgyűlésünk hatá­rozatainak, főleg akkor, ha ehhez még a kitűzendő va­sárnapon templomi adakozás is járulhat a Kék-Kereszt egyesületi munkának kiszélesítése és irodalmi termékei­nek nagyobb mórtékben leendő terjesztése czéljából. Este szeretetvendégség volt, ugyancsak az evangeli­záló teremben, melyen Nabholz Urbán svájczi vendég buzdítóbeszéde, Fröhlich Dóra megindító szép éneklése, szavalatok, karének és a vidéki Kék-Kereszt küldöttek rendkívül érdekes bizonyságtételei szórakoztatták a szép számmal megjelent közönséget. P. J. IRODALOM. Protestáns család és iskola. Ezen a czímen Kapi Béla körmendi evang. lelkész szerkesztésében és WeUisch Béla szentgotthárdi könyvkereskedő kiadásában egy igen érdemesnek Ígérkező könyvkiadó-vállalat indult meg s 1911 folyamán már 12 művet ki is adott. A vállalat azt a szép czélt tűzte maga elé, hogy oly iskolai és népkönyvtár alapját vesse meg, a mely gyermeknek, ifjúnak, felnőttnek vallásosságra, erkölcsre, egyházszere­tetre nevelő könyveket adjon a kezébe. Az a 12 kötet, a mit eddig kiadott s hozzánk beküldött, az első áttekin­tésre is azt mutatja, hogy becsülendő czélját híven igyeke­zett szolgálni. Az ecldig megjelent kötetek a következők : 1. Aranyliget. Pósa Lajos. 2. Hol volt, hol nem volt. Dingha Béla. 8. Túl az óperenczián. Albert József. 4. Mesés történetek. Hamvas József. 5. A pozsonyi rend­kívüli törvényszék ós a gályarabok története. Borsos István. 6. Képek az ókori ker. egyház történetéből. Dr. Masznyik Endre. 7. Hősök kora. Oyurátz Ferencz. 8. Mária nővér. Gagyhy Dénes. 9. Nádfedeles házak alatt. Babay Kálmán. 10. A biblia az élet könyve. Stráner Vilmos. 11. Történetek az életből. Farkas Mi­hályné. 12. Boldogság könyve. Kapi Béla. A vállalat­ban megjelent művek ismertetésére még visszatérünk. Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy a vászonkötéses, jó papirosú és szép nyomású kötetek egy évfolyama

Next

/
Oldalképek
Tartalom