Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Ki nem alkalmas istenországára ? Andrássy Kálmán. — Vezérczikk : A protestáns közös bizottság. H. I. — Krónika. — Iskolaügy: Kulturkép. Arany Gusztáv. — Táreza: Doumergue Emil könyve — rólunk. Révész Imre. — Belföld : Kiiriarchia és evangelizáczió. II. Ifj. Varga Sándor — A Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület közgyűlése. Tudósító. — Külföld: Svájcz, Franczia-, Olasz-, Németország ós Ázsia. Dr T. I. — Irodalom. Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Ki nem alkalmas istenországára? „Monda egy ember Jézusnak : követlek téged uram, de engedd meg, hogy előbb vegyek búcsúi káznépemtöl. Monda pedig neki Jézus: a ki kezét az ekeszarvára veti s azokra néz, a mik háta me gett vannak, egy sem alkalmas istenországára." Lukács 9. 61, 62. Az élet nagy törvénye szól az idézett krisztusi intelemből. Ki alkalmas istenországára ? És ki nem ? Minden ember arra való volna, hogy benne és általa istenországa növekedjék. Krisztus Urunknak nincs elegendő tanítása, intése, kérése, ajánlása, sőt fenyegetése is abból a czélból, hogy az emberi lelket istenországába s istenországát emberi lelkekbe vezesse. Mi nem arra vagyunk teremtve, hogy csak evő-ivó állatok, öltöző-vetköző gépek, egymás ellen tülekedő vadak legyünk 1 S bizony, a krisztusi lélek előtt nagyon sötét a Prédikátor bölcselkedése, midőn így szól : „és látom én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedeteit az ember, az ő felebarátja iránt való irigységből teszi; annak okáért ez is hiábavalóság és lelki fájdalom". Mily fenséges, napfényes tájék ehhez képest az evangélium! Új ég — új föld! Mi arra vagyunk rendelve, hogy bennünk és - általunk Isten dicsősége ragyogjon. „Úgy fényljék a ti világosságotok!" De az Isten világában, a kisebb dolgoknak is ellenértékük van. Istenországa nem áll elő úgy, hogy : jobbra nézünk, — balra nézünk; egyet lépünk előre, egyet hátra; elébb rendbe hozunk mindent, azután — megóhajtjuk azt is és mindjárt meglesz. A mióta ahhoz az emberhez szólt Jézus, az ő lelkén keresztül mintegy minden lelken átzúg időről-időre a komoly intés: „a ki kezét az ekeszarvára tette ..." Jézus minden szavának, mint a számjegynek, kétféle, illetve kettős értéke van: alaki és helyi. Itt is úgy van. Ekére, szántásra mutat. A szántásban végső czélul aratás áll a szántóvető előtt. Az eke mint eszköz, a szántás, mint munka, az aratás, mint eredmény között a legszorosabb összeköttetés van. A mindennapi kenyér — halálra érlelő táplálók. Évről-évre megújuló munkát kíván mégis . . . Lelkünk előtt az örökélet aratása áll és mi „Isten szántófölde vagyunk". Hogyne volna hát itt is összeköttetés az eszköz, munka és eredmény között? Ha már készen van a legjobb eke s ennek szarvára tette kezét a szántó, — folyvást a barázdára kell figyelnie... Csodálatos... mikor járt Jézus gazdasági iskolába, hogy ezt is tudja?.. Hogy a barázda kellő mély, kellő porhanyó, egymásraboruló, tökéletes munka legyen. Puha ágy, meleg fészek a fejlődő gyenge csiráknak ... Figyelem ... e nélkül nincs jó munka. Ha hátra tekintget, jobbra-balra inog az eke, erre-arra hányódik a föld, itt-ott szántatlan marad... sovány lesz az aratás! Mert ha a rossz munkának is jó sikere lenne, milyen igazság volna az ? Milyen előhaladás volna az ? A magunk szíve-lelke is tiltakozik ellene a legegyszerűbb földi dolgokra nézve is. A mi lelkünk a végtelenbe veti tekintetét. A haladás útja a beláthatatlanba vész előttünk. S nekünk, nagy erővel, előre kell törnünk ; ha végtelen is, „a mi az emberek előtt lehetetlen, Isten előtt lehetséges". A keresztyén lélek előtt egy szó hangzik, egy fény ragyog, egy reménység biztat, egy diadalzászló lobog: „légy hü mindhalálig!" És életünk minden munkája, minden törekvése, minden eredménye — amaz örök törvény igazolása, melyre Krisztus figyelmeztet. Bármely munkatéren úgy érhetünk sikert, ha megfeszítjük minden arravaló erőnket. „Az erőtlen csügged az erős megállja!" A lágymeleg — kivetni való. Hát a magasabb czélok — a legmagasabbak