Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

KÜLFÖLD. Ázsia. A kínai forradalom és a keresztyének. A keresztyéneket és a misszionáriusokat a jelenlegi forradalom nem támadja. Jellege tisztán politikai és a mandzsu uralom ellen küzd. Sun-Jat-Sen, a forradalom vezére orvosi tanulmányait Hong-Kong-ban végezte, a londoni misszionáriusok nagy kórházában. Juan-Chi-Kai a császári kormány feje szintén vonatkozásban van a londoni misszióval. 0 ugyan még buzgó híve Konfuciué-nak, de azért fiainak nevelését Evans-raj bízta, a ki a londoni misszió" társaság tagja. Négy fia Tientsin-ben tanul, az angol-kinai középiskolában, melyet szintén az említett misszió-társaság alapított. Sőt Jüankormányfő ennek £ középiskolának az egyik szárnyépületét saját költségén építette fel, mely az ő nevéről neveztetett el. Midőn dr. Lavington Hart, a gimnázium angol igazgatója el akarta hagyni az intézetet, hogy Európába visszatérve egészségét helyreállítsa, Juan-Chi-Kai nagyon kérte, hogy ne távozzék el-Azt mondják, hogy a kormányfő dr. Lavington tanácsaira és útmutatásaira számított a kínai közoktatás reformja alkalmával. Továbbá Wong-Chong, a forradalmárok egyik legkiválóbb és legelszántabb embere egy öreg kínai keresztyén lelkésznek a fia, a ki a londoni misszionáriusok által alapított egyházak egyikében lelkészkedik. Hasonló esetek nem valami ritkák. A svájczi, illetve bázeli misszió említi a következőket. A lilong-i, kínai származású keresztyén lelkésznek a fia: Kong-Sun-Tet az Egyesiilt-Allamokban végezte mérnöki tanulmányát. Onnan Németorszgbaá ment, folytatta szakmáját és a hires Krupp féle ágyú-gyárban megtanulta az érez-öntés mesterségét is. Németországból, mint a technikai tudományok doktora tért vissza hazájába. Szülővárosának, Lilong-nak lakosai nagy parádéval fogadták a jeles tudóst. Pattogtak a mozsarak, taraczk-lövések; tűzijátékok gyúltak ki a levegőben. Kétezer ember vett részt a vendégségben, melyet tiszteletére a szabad ég alatt rendeztek. Büszke reá az ő szülővárosa, mert ő az ötödik az egész birodalomban, a kinek a technikai tudományokból doktorátusa van. Kong-Sun-Tet keresztyén és jó hazafi. Este meglátogatta az ottani theológiai akadémiát is, melyet a bázeli misszió tart fenn. A misszionáriusok nagy örömmel fogadták körükbe a fiatal tudóst. Ez beszédében a többek között ezeket mondotta: „Kezdetben nékem is az volt a tervem, hogy theológiát tanulok, de hajlamom mégis a bányaménröki szakma felé vonzott. Ezen pályámon is szolgálhatok az Istennek és embertársaimnak. Én az emberek testi sebeit kötözgetem és gyógyítgatom majd, míg önök, misszionáriusok, a lelki sebeket gyógyítgatják és a megzavart lelkiismeretnek adják vissza csendes békéjét." — Az igaz, hogy a jelenlegi forradalom nem irányul egyenesen a keresztyénség ellen, de azért még is ártalmas a misszionáriusok munkájára nézve. A lelkek fel vannak izgatva, nem alkalmasak a keresztyén tanítás befogadására. A politika érdekel mostanában mindenkit. Különösen a fiatalok, a tanulók, az egyetemi hallgatók, a haza virágai azok, a kiket egyelőre nem lehet a keresztyén táborba édesgetni. Minden gondolatuk, minden idejük a politikáé. A bázeli misszió, melynek legutóbbi jelentéseiről vettiik a fentieket, említi kimutatásában, hogy négy missziói telepén eddig már közel ü4 ezer kínait keresztelt meg. A munka igen nehéz és terhes, de azért mindig igen kecsegtető. Az iskolák virágzók, melyekben ez a kitartó ós szorgalmas népfaj dicsérendő haladást mutat fel az ismeretek terén. Amerika. l)r. Campbell nyilatkozata rólunk. Mint tudjuk, dr. Campbell kanadai lelkész szintén résztvett a presbiteri világszövetség budapesti közgyűlésén, melynek egyházi jegyzője volt. 0 képviselte Amerikát. Hazájába visszatérve, meginterjúvolta őt a Montreal-ban megjelenő kanadai nagy napilapnak, a „The Oazette"-nak egyik munkatársa. — A magyar kálvinisták — mondá dr. Campbell a tudósítónak — távol esnek ugyan a többi protestáns és presbiteri egyházaktól és mintegy elkülönítve állanak, de mind annak daczára igen erőteljes ágát képezik a világkeresztyénségnek. Kétezer lelkipásztoruk van, theológiai akadémiák és egyéb iskolák fényes eredményeket mutatnak fel, pompásan be vannak rendezve és bátran felvehetik a versenyt a protestáns világ hasonló tanintézményeivel. Jóllehet az ország nagyobb része róm. katholikus, ezért a kálvinistákat nsmzeti egyháznak ismerik el mindenütt. Bármerre mentek a világszövetség tagjai az országban, fogadásukra megjelentek a róm. katholikus polgármesterek, polgári hatóságok és a magyar kormány különvonatot bocsátott rendelkezésükre. A kálvinistákat mindenfelé becsülik, daczára annak, hogy a róm. katholikus többséggel hadakozó lábon állnak. Meglátogatták a világgyűlés tagjai a kálvinista főbb tanintézeteket, a melyekben olyan erős kaliberű taníérfiakat találtak, a kiknek kezei közül a protestantizmust támogató erős ifjak kerülnek ki. Míg ilyen férfiak végzik derekas munkájukat, nem kell félni a magyar protestantizmusnak semmiféle veszedelemtől. Az istentisztelet rendje és formája olyan még most is, a milyen hajdanta volt a nagy reformátorok idejében, a kik közül a kálvinisták a franczia eredetit, de Svájczban működő Kálvin Jánost fogadták el tanítómesterükül. Az istentisztelet azért maradt meg ősi formájában, mert a magyarok elkülönítve állottak mindig a külföldi egyházaktól és így azoknak befolyása nem igen érvényesült rajtok. A magyar kálvinisták ülve maradnak, mikor énekelnek és felállnak, ha imádkoznak, épenúgy mint a régi kanadai egyház presbiteriánus hívei. A theológusok tanulmányaik végeztével két évre kimennek a lelkipásztorkodás tapasztalatainak megszerzésére és csak azután szentelik fel őket az egyház szolgálatára, ha a nemes próbát kiállták. így cselekedtek a skótok is hajdanában. Campbell azt mondja, hogy az ő előadása a kanadai egyházi viszonyokról bi-