Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

vannak biblia-tanulmányozó körei. A leánydiákszövetség is hasznosan működik. Míg ev. testvéreink már 50 egyetemi ifjúra berendezték „Luther-Otthon"-ukaty a mi egyházunk a Diákotthon ügyét csak ezentúl fogja megoldani. A nökérdést szintén az új idők tolták előtérbe. A gazdasági különbözőségek 1867 előtt nem igen éreztették e téren hatásukat, mert polgár- és nemes leány egyedül a férjhezmenésre s a családi életre készült. A társadalmi evoluczió s az egyenlősülés felé törekvés azonban súlyos kinövéseket idézett elő a nőtársadalomban is. Nemcsak a leánynevelésben helyezkedtünk modern alapokra, a mi a diploma után való törekvést okozta és ezzel a női proletáriátust, hanem az újabb idők a par excellence nökérdést képező cselédkérdés alakjában is új problémát vetettek fel. A nőnek a férfi- pályákra s az önállósulás felé való törekvése a férfinemmel szemben is némi ellentétet szült s ha a „feminizmus" nem is vert még nálunk nagy hullámokat, de ezzel a jelenséggel máris számolni kell. A leányok vallásos nevelésének fogyatékossága főleg a modern városi asszonynál érezteti hatását, ámbár a finomabb női lélek jobban simul az egyházhoz s készebb legalább is a jótékonysági munkára. A 48 ref. nőegyleten, a 10 segélyző és 20 vallásos egyleten kivül találunk önzetlen és hasznos munkásokat a nők között az élet minden terén. Míg a „leánykereskedelem" ellen való küzdelem s a „vasúti misszió" ügye jobbára a társadalom támogatásából kezdte meg még rövid életű működését, a „magánosan élő nők" : a hivatalnoknők védelmét s lelki életének ápolását a Lorántffy Zsuzsánna nőegyletünk vette gondjaiba. A cselédkérdés nagy evoluczió előtt áll. Nemcsak az evangéliumi szellem hiánya, a megbízhatatlanság, a függőségtől való szabadulás vágya ós gyakori helyváltoztatás jellemzi a mi cselédeinket, de nagy a cselédhiány is, főleg kisvárosokban és faluhelyeken, a mi a kivándorlással és a gyáripar szeretetével van összefüggésben. A patriarchális rendszer mellett a jobbágyleány a nemesi kúrián nőtt fel. A háziasszony tanította, nevelte s ellátást nyert gyermekjátszótárs korától öreg dada koráig. A régi viszony megszűnte maga után vonta — egyéb okok mellett — a cselédmizériát, a melyet a gazdák részéről a cseléd lelki életével való nemtörődés is súlyosbított. A Nagypénteki Ref. Társaság és a Lorántffy Zsuzsanna-egyesület kezdte meg a cselédnevelést kis keretekben ; de csakis a cselédelhelyezéssel és patronázszsal egybekötött ev. szellemű cseléd- és háztartási iskolák segíthetnek e bajokon. A Kálvinszövetség főleg a cseléd lelki gondozásának kérdését és a cselédbiztosítást állította előtérbe, mint átmeneti eszközt a kedvezőbb állapotokra. Meg kell említenem a perdita-ügyet, mint társadalmunk egyik égető sebét. Társadalmunk a „Leánykereskedés ellen alakult egyesület "-ben próbálkozik ez ellen is tenni, de egyházunk és ref. egyesületeink nem jutottak el még addig, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzanak. Az evangéliumi szellem általánosulása nélkül alig is tudunk küzdeni a leányok elbukása s a bukott leányok tűrt intézményei ellen, de tehetünk és kell is tennünk valamit az elbukottak felemelésére. Ezt a munkát Dessewffy Emma hitrokonunk végzi nagy odaadással. Létesítette a „Munkát kereső nők otthonát", a hol züllött és züllésnek kitett nők találnak munkára s védelemre. Érezzük, hogy ezen a ponton még sok, igen sok a tennivaló! A vasárnap megszentelésének fokról fokra való mellőzése áll, mint harmadik alapok a társadalmi rétegek új megoszlásából keletkezett evoluczió ker. szellemű kiképződésének útjába. A vasárnapi munkaszünet fejlesztése az 1891 : XIII. t. cz.-ben szabályoztatott ugyan, de a megengedett nagyszámú kivételek mellett, mint pl. az élelmiszerkereskedéseknek, cukrászdáknak, fodrászüzleteknek, trafikoknak vasárnap délig, a vendéglőknek és kocsmáknak egész vasárnap nyitva engedése folytán, elég gyarló megoldást találunk ker. szempontból e törvényben azért is, mert a közhivatalok — nem is említve a közlekedési eszközöket: vasútakat, postát, távirdát, színházakat és szórakozó helyeket — vasárnap is nyitva vannak s lekötik a nemzet legértelmesebb elemét s mert a pénzügyi szempontok háttérbe tolták a legelsőrangúbb ker. érdekeket. A Kálvin-szövetség — az összes ker. felekezetekkel együttessen — őhajt nagy társadalmi mozgalmat indítani a vasárnapi munkaszünet teljessége s különösen a kocsmák vasárnapi bezárása érdekében. A főváros magában hordja a fővárosok ismert bűneit egy külön fokozással: a kávéházi élettel. A nehéz megélhetési viszonyok különösen a kishivatalnokokat, ipari és kereskedelmi alkalmazottakat, utazókat, ügynököket szűk lakásra szorítják s egész napi terhes, sokszor a lakhelytől távol eső munkára. Az asszonyok egy része — különösen az izraeliták — gyermekeit cselédre bízva, fényesnél fényesebb kávéházakban tölti a délutánt. Valóságos női kaszinók ezek s e mellett az üzletkötések színhelyei, mert minden kávéháznak megvan a maga külön üzleti szakmát képviselő közönsége. Az egyszerűség és takarékosság kiveszőben van társadalmunkban. A fényűzéstől a vagyonosabb egyszerű földműves osztály sem ment s míg a már említett egy-gyermekrendszer a legmagyarabb nóposztályt, a nagymérvű kivándorlás a nemzet férfi-erejét fogyasztja, a sorvasztó és pusztító bajok közé állnak az alkoho'izmus, a tüdővósz. A gazdasági bajok, az Ausztriával való öiokös politikai és gazdasági harczok között, nem találtak kellő időben megoldásra s felütötte fejét a szocializmus, melyet, különösen a már válságossá váló s a földművesek között elterjedt ú, n. parasztszocziálizmust karhatalommal kellett visszaszorítani. Ekkor ébredt fel a társadalom s kutatta ennek okait, mely egyrészt a földszer-