Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-17 / 51. szám

külső helyzet után ítélve, sokak előtt elégségesnek látszott és látszik most is. A belmissziói munka akkor indul meg nálunk, midőn a budapesti egyház leveti mintegy a gyermekczipőket, és megerősödve, a külső építkezés első nehézségein átesve, felülről és kívülről jövő ráhatások folytán, annak a nagy felelősségnek a tudatára ébredt, a mely reá, mint hazánk fő- és székvárosában lévő egyházra sok veszélynek kitett hívei tekintetében háramlóit. Nem hallgathatjuk el, hogy itt volt körünkben, velünk szorosabb kapcsolatban a skót szabad egyház missziói intézete; itt a német leány egy ház, mely eredetileg annak a missziónak egyik ága volt. Amazt az a pünkösdi lélek küldötte hozzánk, a mely a mult század negyvenes éveitől kezdve egy nagyra hivatott nép körében a keresztyén szeretetinunkák és intézmények egész légióját teremtette; emez pedig azon hatások szülötte és hordozója volt, a melyek a két nagy német apostoli lelkű férfiú (Wichern és Fliedner) lelkesültségéből áradtak szét Németországban és ott egy második nagyszerű reformácziót alkottak. E testvéregyházakkal való érintkezés volt közvetlen létrehozója nálunk a belmissziónak és a külmisszió iránti intenzivebb érdeklődésnek. A belmissziói munka egyik ága: az evangelizáczió, a melynek czélja, hogy Isten igéje élő szóval és írásban mindenekhez eljusson. Nem elegendő e czél elérésére az a szolgálat, a melyet az egyház hivatalos szolgái útján nyújthat az embereknek. Az egyháznak elsőrendű kötelessége, hogy az evangélium eljusson kicsinyekhez, ifjakhoz, felnőttekhez, szóval mindazokhoz, a kik különösen nagy gyülekezetekben, már csak az istentiszteleti helyek elégtelensége miatt sem részesülhetnek az igehirdetés áldásaiban. Gondoskodnia kell az egyháznak arról, hogy a nagy városokban vagy más helyeken lévő „szétszórt csontok" is vegyék az evangélium éltető erejét. És kell, hogy az emberek mindenütt megérezzék azt, hogy a keresztyénség nem betű, nem csupán beszéd, hanem felemelő és mentő munkában megnyilvánuló lélek és élet. Nálunk is meg kellett hát születnie a belmissziónak. Jött először •a vasárnapi iskola 1883-ban. Akkor csak néhány buzgó érdeklődő tanított egy-két iskolában; ma csak Budapesten ezer gyermek részesül a vasárnapi iskolai evangélizálás áldásában. Van nálunk is Vasárnapi Iskolai Szövetség és ennek kötelékében a különböző prot. felekezetek körébe.: 372 vasárnapi iskola, 784 tanítóval és 8718 gyermekkel. Ez volt az első az evangelizáló munkák között; de jött utána a többi. Már a nyolczvanas évek elején ellátogatott hozzánk Fermaud Károly, a párisi alapon álló keresztyén ifjúsági egyesületek világszövetségének egyik titkára. Az ő buzdítása és különösen egy kiváló világi férfiú buzgólkodása folytán megalakult a budapesti ref. ifjúsági egyesület 1892-ben. Ez az egyesület is nagy nehézségekkel küzd, kellő pártfogás ós méltánylás hiánya miatt; de a zászlót nem ejtette el és nem is akarja kiejteni kezéből. Ma már 30 ilyen egyesületünk van. Megvan ezeknek a „nemzeti szövetsége", országos bizottsága, állandó utazó titkára, és a mi fő: van általános nagy érdeklődés az ifjúság evangéliumi szellemben való lelki gondozásának munkájával szemben. A közel jövő feladata, hogy az immár húsz év óta fennálló keretek a nagy ügyhöz méltó tartalommal töltessenek ki. Van nálunk már évek óta keresztyén diákmozgalom, az itteni buzgó skót lelkész kezdeményezése folytán. Megalakult az alapszabályokkal bíró Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség. Mily nagyszerű ez a mozgalom, a melynek élén a mai modern keresztyénség egyik legcsodásabb buzgalmú képviselője, Mott János áll, kinek látogatása eredményezte nálunk is a mozgalom fellendülését. Már ennek az egyesületnek is van utazó titkára, és évről évre megtartja nagysikerű és nagyhatású diákgyűléseit. De az evangelizáczió nemcsak szóval, hanem írásban is történik. Itt működnek közöttünk, mint meghonosodott nagyszerű belmissziói munkát végző intézmények : a Brit és Külföldi Biblia-Társaság, a Skót Nemzeti Bibliatársulat, a Londoni Traktatus Társulat; 1888 óta van nekünk is Magyar Prot. Irodalmi Társaságunk, melynek egyik legjelentősebb munkája: evangelizáló iratoknak, könyveknek szerkesztése és terjesztése. Szinte észrevétlenül áttértünk már az egyházunk körében működő olyan keresztyén társulatok említésére, a melyek természetes indítói és munkálói a belmissziónak, úgy az evangelizácziónak, mint az ettől szinte elválaszthatlak szorosabb értelemben vett diakoniának, keresztyén szeretetmunkának. 1894-ben alakul meg Budapesten a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület. Mint mindenütt, úgy nálunk is részt követeltek maguknak a buzgó keresztyén nők is az Úr testének ápolása körüli munkában. A nagy magyar fejedelemasszonynak, egyházak, iskolák, szegények, kicsinyek és árvák nagylelkű, fejedelmi bőkezűségű dajkáló anyjának nevéről nevezte magát az első keresztyén nőegyesület, a mely a krisztusi programmot írta zászlajára. Most már van saját szeretettelepe, evangelizáló-terme, misszionáriusa, 11 diakonisszája, kik a budapesti egyház körében szegények gondozásának, betegek ápolásának szentelik életüket. Itt van a Bethania-egyesület, a Clark Ferencz lelkész által megindított nagyszerű Keresztyén Szövetség munkának (Christian Endeavour) jó gyümölcsöket termő, már jól meggyökerezett hajtása is. Ebből az egyesületből nőtt ki a Filadelfiai Diakonissza Egyesület, melynek van szép kórháza, 30 diakonisszája, a kik betegápolással, tanítással, neveléssel foglalkoznak itt és néhány vidéki gyülekezet s árvaház körében. Meg kell emlékeznünk arról a hatásról is, a melyet, a nagy reformátornak, Kálvinnak 400 éves születési (Ívfordulója idézett elő nálunk. A „paróchiális könyvtárban" megvan újonnan megírt szép életrajza, a melyből életének és működésének nagyszerű tanításai áradnak felénk.