Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

segítségével. A tankönyv és a módszeres utasítás gondos munkának az eredménye. Az összefoglaló gondolatok, a rendszer megragadják figyelmünket. Azonban ennek a rendszernek nem lehet helye pedagógiai alapon a kezdő elemi iskolai növendékeknél. Az ismertről ismeretlenre haladás elve pedagógiailag helyes Hogy a családi körből kell kiindulnunk, bizonyos. De hogy azon a fokon a gyermek csak a család iránt érdeklődnék s annak bibliai történetekkel való rendszeres megismertetése volna legjobb vallási tápláléka, azt elméleti és gyakorlati neveléstani alapon egyaránt kétségbe kell vonnunk. Az meg szintén nem állja meg helyét pedagógiai alapon, hogy a II. osztályos kis gyermek Isten nagy családját, az emberiséget akarja, tudja s tartozik megismerni. Ez óriási lépés volna. A rendszer varázsa foglyul ejtette a könyvírót, de a gyermekeket ez a varázserő nem vonzza. Az erkölcsi szempontoknak túlságos előtérbe állítása szintén nem való a fejlődésnek és fejlesztésnek erre a fokozatára. A történetek maguk különben jól vannak választva, különösen az I. osztály számára, úgy hogy ezek a rendszerre törekvés elhagyásával és a kiindulási pontul szolgáló pedagógiai elv alkalmazásával nagyon jól használhatók a vallásos nevelés czéljára. Jézus születése, megmentése, engedelmessége és -József története vallási és pedagógiai szempontból egyaránt felhasználhatók ezen a fokon. Azonban Ábrahám és Lót, a napszámosok, a gyár és kolostor, a szolga megbecsülése czímíí történetek sehogysern illenek ide. Még kevésbé van a helyén a II. osztályban az első bűn és büntetés tanítása. Ez távol áll a kis gyermek világától. A gondviselésről való jézusi tanítás közlése sem való ide ebben a tanító formában. Pedig ez a tanító forma itt is, másutt is nagyon előtérbe nyomul. Holott az élénk, szemléletes, képzeletet megragadó elbeszélésnek kellene uralkodnia ezen a fokon. Ebből a mesemondási, gyermeki elbeszélő művészetből azonban igen keveset kapunk ebben a kis könyvben. A hagyományos, lehetőleg szövegszerű elbeszélés uralkodik benne. Pedig a hagyományos általános elbeszélés és a szövegidézetek egyáltalában nem ragadják meg a gyermeki lelket. Ennek a módszernek a túltengése és a gyermeki elbeszélés művészetének a hiánya általános hibája tankönyveinknek és vallástanításunknak. Raffay a tananyag mérséklésével, elbeszélésének egyszerűbb voltával és nyelvének tisztaságával s mai formájával előnyösen tűnik ki a többiek közül. Több olvasmánynak, versnek és éneknek felvétele szintén előnyére válik. A gyermeki lélektől még távol álló énekek azonban szép számmal jutottak bele a könyvbe, az egyháziasság szempontjából. Itt is meglátszik, mennyire híjjával vagyunk a gyermeki énekeknek. A III—IV. osztály tankönyve, Luther kiskátéja beosztása szerint, hittant és végül rövid egyháztörténeti áttekintést ad. A hittani részt Raffay írta. A hagyományos dogmatikai módszeren a szemléltető bibliai történetek felvételével igyekezett segíteni Azonban még ezzel sem lehet azt elfogadhatóvá tenni, mert a dogmatika s különösen a XVI. század dogmatikája, végtelen távol van a III. osztályos gyermektől, s mert a bibliczizmusnak formai túltengése a valláspedagógiai hatásnak sok helyütt útjában áll. Az egyháztörténeti áttekintés Kaczián munkája. Erdeme, hogy rövid és észszerű. Hibája, hogy szemléletes keresztyén élet- és jellemrajzokat nem ad. Az egyháztörténetnek keresztyén személyiségek életében való ismertetése volna szüksége, s ez hiányzik leginkább tankönyveinkben és vallástanításunkban. Az id. és ifj. Bocsor Lajos-féle egyháztörténet sem ad ilyen történetet. Tartalma is, formája is ellenkezik a gyermeki lélek természetével s valláspedagógiailag épen nem eredményre vezető. A káték tanítását szerfölött erőltetjük iskoláinkban. Pedig az IV. osztályú gyermekeknek nem való, még ha tízszerte egyszerűbben írják is meg. Már pedig sem a Polgár—Hamar-féle, sem az újabb Izsák-féle káté nincs egyszerűen, gyermeki lélekkel megírva. Az utóbbitól (Református kiskáté, 1911.) némelyek sokat vártak. Azonban már az eddigi tapasztalat is bebizonyította, hogy ez a heidelbergi káté nyomán készült kis tankönyv sem tartalmilag, sem alakilag, sem módszer tekintetében nem felel meg a valláspedagógiai czélnak. A mit különben elvi alapon is bizonyosra vehettünk. Hiába, nem káté, nem XVI. századbeli theologia, nem bibliai idézet és ósdi nyelv kell az elemi iskolai gyermekeknek, hanem szemléletes, eleven, reális rajzú biblia és keresztyén történet! Elemi iskolai könyveink között aránylag legjobb a Kovács—Kováts—Székely-féle. Azonban ez is történeti sorrendre igyekszik, ó- és új-szövetséget külön választ, sok, részben fölösleges anyagot ad, kevéssé érti a gyermekies elbeszélés művészetét és a gyermeklélektanba és a pedagógiába többször beleütközik. A gyermeki lélek fejlődési fokozatainak megfelelő bibliai és keresztyén történetekkel, énekekkel, versekkel és imádságokkal kell vallástanításunk reformjáról gondoskodnunk. Nem történeti sorrend, hanem tárgyi és módszeres szempontok szerint kell a feldolgozást végeznünk Pedagógiai és történeti segítőeszközökkel kell megvalósítanunk a személyes keresztyénségre való nevelés roppant feladatát! V J. TÁRCZA. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. írta: dr. Tschackert Pál. Fordította: dr. Szlávik Mátyás. (Folytatás.) Első rész. A theologia mint tudomány. 2. A theologia tárgya : A keresztyénség lényege. A „theologia1

' szónak etimológiáját mellőzhetjük ; ez ránk nézve közömbös kérdés. Maga a név a görög bölcseletben Pythagoras óta fordul elő. Ott „theológusoknak" azokat a férfiakat nevezik, a kik az istenekről