Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

által választott három bizottsági tag. A tanári vizsga írásbeli és szóbeli részből áll. Az Írásbeli dolgozat a jelölt szakcsoportjából készített tudományos munka, melyet előre ki kell nyomatni és a bizottság három tagja által megbiráltatni. A szóbeli vizsgán az írásbeli dolgozat és a választott szakcsoport kérdéseiből vizsgázik a tanárjelölt. A tanári vizsga szempontjából a következő hat szakcsoportra osztatnak a theol. tudományok: 1. ó-szövetségi bibliai tudományok; 2. új-szövetségi bibliai tudományok ; 8. rendszeres theológia; 4. egyháztörténeti tudományok; 5. gyakorlati theológia; 6. bölcsészeti és nevelési tudományok. A ki a theol. tanári vizsgát sikeresen letette, „facultas docendi"-t és tanári oklevelet nyer, de előadások tartására csak az illető egyházkerület külön engedélyére kap szabadalmat („venia docendi"). A lelkészképzésnek és képesítésnek eme futólagos képéből is látható, hogy hazánkban a theológiai képzés a nyugateurópai csapáson halad, de méltán feltűnhet az a körülmény, hogy a theol. tudományosság legmagasabb foka, a theol. doktorátus sem vizsga alapján, sem „lionoris causa" hazánkban meg nem szerezhető s hogy e szerint a reformátusoknak Magyarországon nincs igazi theológiai fakultásuk. Ez a feltűnő tény a szomorú mult idők, az egyházi elnyomatás eredménye és annál bántóbb hatású, mert a római katholikus és görög katholikus egyházaknak a budapesti és zágrábi egyetemeken doktorságot osztó theológiai fakultásuk van. A közeli jövő sürgős feladata ezen az egyházjogi sérelmen és a theol. tudományosságra nézve is hátrányos helyzeten segíteni, a minek megvalósításához az újonnan szervezendő egyetemmel kapcsolatban van is némi reménysége a csaknem három millió lelket számláló színmagyar reformátusságnak. III. Theológiai irányok. A XIX. század folyamán a magyar református egyházban a Németországból behurczolt raczionalizmus és modernizmus tartotta fogva a lelkeket. Hatása itt is elég kártékony volt. Elhervasztotta a keresztyén hitet és erkölcsöt, elsorvasztotta a református egyháziasságot, megbénította a család és az iskola keresztyén szellemét, száraz moralizálássá és hideg okoskodássá sülyesztette a templomi igehirdetést, a bibliát kiszorította a családokból, a theológiát skepsziszszel és negáczióval telítette. Ez a meddő raczionalista és modernista szellem a hatvanashetvenes években legerősebb volt Budapesten (Ballagi Mór, Kovács Albert), Nagyenyeden (dr. Kovács Ödön, dr. Bartók György) és Sárospatakon (Nagy Gusztáv) s csak Debreczenben talált élénk, de egyelőre csekély hatású ellenzésre (Révész Imre, dr. Balogh Ferencz). De a nyolczvanas és kilenczvenes években Budapestről a theol. akadémia fiatalabb tanárainak (dr. Szőts Farkas, dr. Kenessey Béla, dr. Szabó Aladár) lelkes indítására nagy erővel megindult az evangéliumhoz való visszatérés. Jelszó lett az evangélizáczió és a belmisszió, a mit az időközben szervezett Protestáns Irodalmi Társaság is támogatott és az egymásátán alapított evangéliumi egyesületek is erélyesen felkaroltak. A keresztyén ébredést sürgető evangélizmust az evangéliumtól elhidegült többség eleinte hevesen ellenezte, külföldieskedésnek és pietizmusnak gúnyolta, de a kezdeményezők szívós kitartása, két évtizedes magvetése az evangélium erőivel lassanként megtörte a raczionalista-modernista szellemet az egyházban ^s a jelenkori magyar reformátusság kezdi kiheverni a raczionalizmus és modernizmus ütötte súlyos sebeket. Az evangéliumi irány legerőteljesebb Budapesten és Pápán az ottani theol. akadémiákon, hol a felébredt evangéliumi szellem angol mintára egymásután honosította meg az evangéliumi egyesületeket és intézményeket. A kis gyermekeket vasárnapi iskolákba gyűjtötte, a serdülő ifjúságot konfirmáltak egyesületébe, keresztyén ifjúsági egyesületekbe, Bethlen Gábor-Körökbe és diákszövetségekbe tömörítette, a nőket Lorántffy Zsuzsánna-Egyesületbe, Bethánia-Egyletbe és Filadelfia-Egyletbe csoportosította, a szegények gondozására és a betegek ápolására meggyökereztette a diakonissza-intézményt, az egyháziasság fokozása és a keresztyén szocziális munkák fejlesztése végett szervezte a Kálvin Szövetséget. Legutóbb a lelkészi kar is egyháztársadalmi munkára szervezkedett az Országos Református Lelkészegyesületben, mely különösen a lelkipásztorok helyzetének javítását tűzte ki főczéljául. Magyar református egyházunkban ma már általános az a meggyőződés, hogy a meglankadt hitéletet és az elernyedt erkölcsiséget társadalmilag s irodalmilag is erősíteni kell és a valódi ujjászülő erők egyedül csak az evangéliumból meríthetők. Csak az ujjáalkotás módjaira és eszközeire nézve van különbség az egyes theológiai irányok és egyházi körök között. Az ismét középpontba helyezett evangélium kovásza nemcsak a szorosan vett evangéliumi theol. irányt éleszti, keleszti, hanem a többi theol. irányokra is nemesitőleg hat. Kezdi átjárni Debreczen hagyományos orthodoxiáját ós Sárospatak meg Kolozsvár radikális liberalizmusát is. A megcsontosodott orthodoxiát eleven erőkkel látja el és a radikálizmus felé hajló liberalizmusba pozitív erőket visz be. Az evangelizmus tehát minden irányban eszméltetőleg, termékenyítőleg és mélyítőleg hat a magyarországi reformátusságban, melyre az ismét felújított külföldi, főleg skót és franczia, svájczi befolyás is jótékony befolyást gyakorol. Ezek együttvéve Krisztus magyarországi egyházát szüntelenül emlékeztetik arra a nagy hivatására, hogy krisztusi világossága legyen a magyar világnak és evangéliumi sója a magyar földnek. Igaz ugyan, hogy az erősebb evangéliumi öntudatra ébredés s az ebből folyó erélyesebb keresztyén tevékenység még csak keveseknél, tehát a kezdet kezdetén van s a nagy többség a laodiceabeli gyülekezet módjára lágymeleg, se hév, se hideg életet él. De annyi kétségtelen, hogy a magyarországi református egyház általában véve az evangélium által való megerősödés útjára tért; hitét, erkölcsét, tevékenységét, intézményeit az evangé-