Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-26 / 48. szám

ban református egyházunk mindenesetre ma is az első munkás. A mai magyar nemzet ereje élő bizonyság arra, hogy minő volt és minő ma is egyházunk befolyása nemzeti életünk alakulására. KÜLFÖLD. Németo rszág. Lelkészegyesület a halotthamvasztásról. A német ev. lelkészek egyesületeinek szövetsége a legutóbbi gyűlé­sén, melyet Eisenach városában tartott, a többek között az időszerűvé vált halottégetés kérdésével is foglalko­zott. A gyűlés Witte lelkész indítványát némi módosítás­sal elfogadta. A határozat kimondotta, hogy a lelkész­egyesületek szövetsége elvben elismeri azt, hogy a halottégetést a biblia sehol se tiltja és hogy az ellen dogmatikai kifogást nem lehet emelni. Azt azonban a gyűlés is hangsúlyozta a legutóbb tartott egyetemes zsi­nattal egyetértőleg, hogy a földbe való temetkezést a a keresztyén szokás már mintegy kegyes, szent szertar­tássá avatta, úgyhogy annak eltörlése bizonyos veszede­lemmel járna a hívők vallásos érzületét illetőleg. Te­kintve azonban azt a körülményt, hogy a porosz állami törvények a halotthamvasztást megengedték, fakultatívvá tették, a nemzeti egyháznak gyakorlati téren bizonyos engedményeket kell tenni, ha elvi álláspontját változat­lanul meg is tartja. Kéri tehát a lelkészegyesületek szö­vetsége az egyházi hatóságot, intézkedjék, hogy a halott­égetés egyházi szertartása méltóképen, építőleg, az evan­gélium szellemének megfelelően történjék. Mondja ki a főegyháztanács, hogy a lelkész lelkiismereti szabadságá­nak nem vet gátat és rá bízza, hogy résztvegyen-e sze­mélyesen a halott hamvainál végzendő szertartáson, avagy annak elvégzésére más lelkésztársát kérje fel. Kéri a gyűlés az intéző hatóságot, intézkedjék, hogy azokon a helyeken, a hol nincsen krematórium, a lelkész a meg­holt lakásán egyházi öltözetben végezhesse funkezióját; azokon a helyeken pedig, a hol már van hamvasztó ke­in encze, ugyanazt a krematórium egyik termében, az úgy­nevezett búcsúztató-csarnokban a hamvasztást megelőzőleg végezhesse. A lelkész tarthasson beszédet, mondhasson imákat, a Miatyánkkal együtt, adhasson áldást és zen­dülhessen meg az egyházi ének is. Intézkedjék a főható­ság, hogy a temetési agenda megfelelő módon megvál­toztassók. Engedtessék meg a helyi egyháztanácsoknak az intézkedés, hogy a hamvakat tartalmazó urnát a ha­lott hozzátartozói a temetőben helyezhessék el és hogy síremlékeket emelhessenek. Ha azonban a község külön e czélra urnatermet épít, akkor itt foglalhassanak helyet a hamvak. Azt azonban ne engedje meg az egyházi főhatóság, hogy az urna-elhelyezés alkalmával a lelkész hivatalos minőségben fungálhasson. — Megjegyezzük itt, hogy a vesztfáliai zsinat már kimondotta, hogy a lelkész a halot­tasháznál vagy a krematóriumban a hamvasztás előtt elvégezheti a temetési szertartást. Ezzel kimondotta a zsinat azt is, hogy a halottégetés elvben nem sérti az egyházi felfogást, jóllehet az égetés gondolata egyház­ellenes férfiak agyában született meg és ma is épen ezek sürgetik legjobban minden országban. Az idők már vál­toztak és változnak mindig. Ma már a legkegyesebb hívők sorában is akadnak olyanok, a kik végrendeletükben testük elégetését óhajtják. Még jogi szempontból lehet legerősebb támadást a hamvasztás ellen felhozni: t. i. ebben az esetben utólagos exhumálásokat nem lehet megejteni, melyek nem egyszer tanúskodtak a mellett, vájjon a megholtat nem mérgezték-e meg vagy nem végezték-e ki ^erőszakos kezek. Az eszthétikai és egész­ségügyi szempontok másodrangú fontosságúak. Azt eddig világosan meg lehet állapítani, hogy a nagyközönség még mindig eléggé idegenkedik az égetéstől, bár a pro­paganda minden művelt államban erősen működik. Az emberek azt gondolják, hogy a kegyelet ellen vétenek, ha apjukat, anyjukat, gyermekeiket elégetik. A német császár a Jatho-esetröl. Nemrégiben a né­met császár beszélgetést folytatott a brandenburgi tarto­mányzsinat tagjaival. Szóba került Jatho is. A császár így nyilatkozott: Sajnálatos dolog, ha egy lelkészt azért kell elmozdítani állásából, mert egyháza tanításával ellen­kezőleg tanítja híveit. Az esetet azonban még sem lehet tragikusnak mondani. Olyan emberek, mint Jatho, minden időben voltak, Krisztus egyháza azonban mindig győze­delmeskedett az ő ellenfelein. A tévtauítás ellen az a leghatalmasabb eszköz, ha az ember mindig jobban és jobban elmerül a szentírás mélységeibe és szellemébe és ha mindig jobban és jobban átöleli szeretetével Jézus Krisztus magasztos alakját. Igazán apostoli lelkű főpap­nak tartom a risteni püspököt, a ki nagyanyám, az el­hunyt Viktória angol királynő udvarában működött és a kit az ő udvarában ismertem meg. Azóta vele szemé­lyes érintkezésben állok." — Azután a császár a neve­zett püspök irataiból idézett főbb helyeket olyan lelkese­déssel, a milyennel szokott szólani, ha valami jobban meg­ragadja élénk szellemét. A püspök ugyanis a biblia kiválóbb egyéniségeiről írt tartalmas munkát. A félóráig tartott audiencziáról a zsinat tagjai mélyreható benyo­másokkal távoztak. A vallásoktatásról. A szászországi vallás- és köz­oktatásügyi miniszter arra való tekintettel, hogy a nép­iskolai törvény értelmében a hittan- és erkölcstantanítás a népiskolák tantárgyai között szerepelnek, elrendelte, hogy a keresztyén szülők meg nem keresztelt gyermekei is tartoznak hittant tanulni az iskolákban. Ugyanezt ren­delte ama szülők gyermekeire vonatkozólag is, a kik semmiféle felekezetnek sem tagjai. Nagybritannia. A római katholikus egyház előrenyomulása. A Pusey által megindított ritualista mozgalom, mely a róm. kath. egyházhoz való közeledést czélozza, mindinkább nagyobb erőre kap. A római egyház már büszkén hivatkozhatik

Next

/
Oldalképek
Tartalom