Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-22 / 43. szám

BELFÖLD. A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. VII. RÖYid pillantás a kii [missziói munkára. Előadó : Dr. Macmillan J., belfasti lelkész, az ír Presbiteri Egyház moderátora. Egyiptom élete a Nilus áradásától függ- A mi a nilameter Egyiptomnak, az a missziói lélek az egyháznak; előbbi annak az áldásnak a kiterjedését jelzi, a melyet Egyiptom ősi folyamától nyer, utóbbi azt a fokozatot regisztrálja, a melyre az egyház ama folyam által frisíttetik fel, a melynek „árja megörvendezteti Isten városát". A szeretet, a mely a keresztyén erények koronája és a mely szükségképen közlékeny, nem hajlandó egyedül enni a kenyerét, vagy csendben maradni örvendetes üzenetek idején. Tudatában van annak, hogy az élet kenyere mások számára van nála letétben és örömmel fogadja a Krisztus meghagyásában kifejezett elvet — „ingyen vettétek, ingyen adjátok" -—, mint a saját legmélyebb ösztönének kifejezését. Az önző élet szeretet nélküli és örömtelen. Kevéssel a modern misszió születése előtt, Angliában, Fuller András tudatára ébredt lelkészkedése gyümölcstelenségének és czéltalanságának. Gyülekezete azt képzelte, hogy már kimerítették az írást, a mikor még fel sem fogtak semmit Isten szándékaiból, kötelességükből, Isten népes családjának tagjai iránt. Megelégedtek azzal, hogy földi javakban meggazdagodtak és semmiben nem szűkölködtek. Fuller az emberi nemzetség száz millióinak erkölcsi és szellemi állapotára fordította figyelmét. Új szemekkel fordult a bibliához s új lehetőségek álmával az élethez. Uj üzenet ihletésével lépett a szószékre s az eredmény az lett, hogy a gyülekezet — a szivek megtelvén a gondolkozás és imádkozás új tárgyaival — felfrissült az Úr jelenléte által. A korsó olaja és a maroknyi liszt hamar és lioszszantartólag megszaporodott kezükben, a mint a hontalan prófétákhoz csatlakoztak. Tanítva tanulunk, adva kapunk, veszítve nyerünk, szétosztással szaporítunk. Jobb adni, mint venni. Galilei, Kepler és Copernícus mérhetetlenül kitágították a világegyetemről való nézetünket és képesítettek minket arra, liogy „Isten gondolatairól Isten szerint gondolkozzunk". Hasonlóképen tágítja ki a külmisszió is Isten országáról való nézetünket. 1730-ban Zinzendorf védelmébe vette az Ausztriából jövő morva menekülőket. Sikerülhetett volna néki megoltalmazni az üldöző vakbuzgaloin emez áldozatait és így értékes helyi szolgálatot nyújthatott volna a keresztyénségnek. De az Ő neve az egész keresztyén világ számára inspiráczió. Az ő életének tanulmányozása gyújtotta lángra a missziói buzgalmat és igazolta az ő síriratát úgy, a mint még kevés sírirat nyert igazolást: „Én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon". Az vezette élete munkájára, hogy Kopenhága utczáin látott egy négert Szent Tamás szigetéről és megtért keresztyént Grönlandból. Azon töprengett, hogy vájjon nem terjeszthetné-e ki Herrnhut áldásait arra a fekete emberre és annak a fekete embernek a testvéreire ? Vájjon nem lehetne-e Grönland minden népét olyanná tenni, mint ez a hívő ember? Gondolatban már belépett az Úr örömébe, a mikor az 0 számára igényelt minden lelket. 1779-ben Carey Vilmos Northampton grófságbeli fiatal czipész látókörét szerény műhelye és a közönséges falu határolta; de az igazság fényében a saját és mások lelkének kellő értékelésére jutott. A Cook kapitány utazásairól szóló tudosítások olvasása juttatta arra a tudatra, hogy rajta kivül még mennyi más lélek él. Szerkesztett egy kezdetleges világmappát ós szerszámával, az árral, mutogatta vevőinek, hogy mely részek keresztyének és melyek pogányok. Kezdette szégyelni a korlátolt sátort, a melyet az emberek fiai számára tervezett és hozzáfogott kiszélesíteni azt az egész emberiség számára. Figyelt a Megváltó hívására: „Jöjj"; majd hallotta a parancsot: „Menj". 1792-ben egy lelkészegyesületi gyűlésen, a melynek tagja volt, prédikált Ezsajás szavairól: „Szélesítsd ki a sátorod helyét, nyújtsd meg köteleidet és erősítsd meg szegeidet; és magod népeket vesz örökségbe". Ebből aztán kettős kötelességet hangsúlyozott: Várj nagy dolgokat Istentől, kezdj nagy dolgokat Istenért". Míg mások egy második pünköstre vártak, ő azt hirdette, hogy a pünkösfc már eljött ós ajándékai mindenki számára készen vannak, hogy azokat elfogadjuk és hasznunkra fordítsuk. Ezen a napon alakult meg a „Baptist missionary Association". 12 lelkész összeadott 315 koronát. A következő évben Carey partra szállott Kalkuttában, hogy egy évtizeden át munkálkodjék az első megtért lélekért; 40 esztendei szüntelen fáradság után, a melyeken egyetlen vakáczió nem könnyített, 73 éves korában egy júniusi reggelen eltávozott, a mint épen elöntötte Keletet a hajnali pirosság és India hegycsúcsai a tropikus napkeltének fényében tündököltek. Illő jelképe ez az ő vágyainak és előrebocsátott sugár az ő imádsága teljesüléséből. Ma testvérei egymásnak az emberek fiai. A családi kör, mikor együtt van a reggelinél, beszélget a tegnap eseményeiről, a melyek a föld határain történtek. Örvendez azokkal, a kik örülnek és sír azokkal, a kik sírnak, kész szívvel ismeri el az emberek testvériségét. Ez az 1500 millió ember mind kedves az Istennek, bár nagyrészük még mindig tévelygő és az elveszett gyermekek közé tartozik, a kikről a Megváltó így szól: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom és hallgatnak majd az én számra; és lészen egy akol és egy pásztor". De nem