Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-22 / 43. szám

BELFÖLD. A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. VII. RÖYid pillantás a kii [missziói munkára. Előadó : Dr. Macmillan J., belfasti lelkész, az ír Presbiteri Egy­ház moderátora. Egyiptom élete a Nilus áradásától függ- A mi a nilameter Egyiptomnak, az a missziói lélek az egyháznak; előbbi annak az áldásnak a kiterjedését jelzi, a melyet Egyiptom ősi folyamától nyer, utóbbi azt a fokozatot regi­sztrálja, a melyre az egyház ama folyam által frisíttetik fel, a melynek „árja megörvendezteti Isten városát". A szeretet, a mely a keresztyén erények koronája és a mely szükségképen közlékeny, nem hajlandó egye­dül enni a kenyerét, vagy csendben maradni örvendetes üzenetek idején. Tudatában van annak, hogy az élet kenyere mások számára van nála letétben és öröm­mel fogadja a Krisztus meghagyásában kifejezett elvet — „ingyen vettétek, ingyen adjátok" -—, mint a saját legmélyebb ösztönének kifejezését. Az önző élet szeretet nélküli és örömtelen. Kevéssel a modern misszió születése előtt, Angliában, Fuller András tudatára ébredt lelkészkedése gyümölcstelenségének és czéltalanságának. Gyülekezete azt képzelte, hogy már kimerítették az írást, a mikor még fel sem fogtak semmit Isten szándékaiból, kötelességükből, Isten népes családjá­nak tagjai iránt. Megelégedtek azzal, hogy földi javakban meggazdagodtak és semmiben nem szűkölködtek. Fuller az emberi nemzetség száz millióinak erkölcsi és szellemi állapotára fordította figyelmét. Új szemekkel fordult a bibliához s új lehetőségek álmával az élethez. Uj üzenet ihletésével lépett a szószékre s az eredmény az lett, hogy a gyülekezet — a szivek megtelvén a gondolkozás és imádkozás új tárgyaival — felfrissült az Úr jelen­léte által. A korsó olaja és a maroknyi liszt hamar és liosz­szantartólag megszaporodott kezükben, a mint a hontalan prófétákhoz csatlakoztak. Tanítva tanulunk, adva kapunk, veszítve nyerünk, szétosztással szaporítunk. Jobb adni, mint venni. Galilei, Kepler és Copernícus mérhetetlenül kitágí­tották a világegyetemről való nézetünket és képesítettek minket arra, liogy „Isten gondolatairól Isten szerint gon­dolkozzunk". Hasonlóképen tágítja ki a külmisszió is Isten országáról való nézetünket. 1730-ban Zinzendorf védelmébe vette az Ausztriá­ból jövő morva menekülőket. Sikerülhetett volna néki megoltalmazni az üldöző vakbuzgaloin emez áldozatait és így értékes helyi szolgálatot nyújthatott volna a keresztyénségnek. De az Ő neve az egész keresztyén világ számára inspiráczió. Az ő életének tanulmányozása gyúj­totta lángra a missziói buzgalmat és igazolta az ő sír­iratát úgy, a mint még kevés sírirat nyert igazolást: „Én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümöl­csötök megmaradjon". Az vezette élete munkájára, hogy Kopenhága utczáin látott egy négert Szent Tamás szigeté­ről és megtért keresztyént Grönlandból. Azon töprengett, hogy vájjon nem terjeszthetné-e ki Herrnhut áldásait arra a fekete emberre és annak a fekete embernek a test­véreire ? Vájjon nem lehetne-e Grönland minden népét olyanná tenni, mint ez a hívő ember? Gondolatban már belépett az Úr örömébe, a mikor az 0 számára igényelt minden lelket. 1779-ben Carey Vilmos Northampton grófságbeli fiatal czipész látókörét szerény műhelye és a közönséges falu határolta; de az igazság fényében a saját és mások lelkének kellő értékelésére jutott. A Cook kapitány utazá­sairól szóló tudosítások olvasása juttatta arra a tudatra, hogy rajta kivül még mennyi más lélek él. Szerkesztett egy kezdetleges világmappát ós szerszámával, az árral, mutogatta vevőinek, hogy mely részek keresztyének és melyek pogányok. Kezdette szégyelni a korlátolt sátort, a melyet az emberek fiai számára tervezett és hozzá­fogott kiszélesíteni azt az egész emberiség számára. Figyelt a Megváltó hívására: „Jöjj"; majd hallotta a parancsot: „Menj". 1792-ben egy lelkészegyesületi gyűlésen, a mely­nek tagja volt, prédikált Ezsajás szavairól: „Szélesítsd ki a sátorod helyét, nyújtsd meg köteleidet és erősítsd meg szegeidet; és magod népeket vesz örökségbe". Ebből aztán kettős kötelességet hangsúlyozott: Várj nagy dolgokat Istentől, kezdj nagy dolgokat Istenért". Míg mások egy második pünköstre vártak, ő azt hirdette, hogy a pünkösfc már eljött ós ajándékai mindenki szá­mára készen vannak, hogy azokat elfogadjuk és hasz­nunkra fordítsuk. Ezen a napon alakult meg a „Bap­tist missionary Association". 12 lelkész összeadott 315 koronát. A következő évben Carey partra szállott Kalkuttá­ban, hogy egy évtizeden át munkálkodjék az első meg­tért lélekért; 40 esztendei szüntelen fáradság után, a melyeken egyetlen vakáczió nem könnyített, 73 éves korában egy júniusi reggelen eltávozott, a mint épen elöntötte Keletet a hajnali pirosság és India hegycsúcsai a tropikus napkeltének fényében tündököltek. Illő jelképe ez az ő vágyainak és előrebocsátott sugár az ő imádsága teljesüléséből. Ma testvérei egymásnak az emberek fiai. A családi kör, mikor együtt van a reggelinél, beszélget a tegnap eseményeiről, a melyek a föld határain történtek. Örven­dez azokkal, a kik örülnek és sír azokkal, a kik sírnak, kész szívvel ismeri el az emberek testvériségét. Ez az 1500 millió ember mind kedves az Istennek, bár nagy­részük még mindig tévelygő és az elveszett gyermekek közé tartozik, a kikről a Megváltó így szól: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom és hallgatnak majd az én számra; és lészen egy akol és egy pásztor". De nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom