Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-15 / 42. szám
KÜLFÖLD. Svájcz. A Nemzeti Evangéliumi Egyesület. A svájczi Nemzeti Evangéliumi Egyesület (L'Union nationale évangélique) szeptember végén az argaui kanton Baden nevű városában tartotta ez idei nagygyűlését. A kantonokból mindenünnen sokan megjelentek a kiküldött egyének. A gyűlést dr. Orelli elnök, bázeli tanár nyitotta meg. Legnagyobb feltűnést okozott Barth Károly berni tanár felolvasása. Az egyházi tanitás és az egyházi keresztyén élet volt a czime munkájának. Fejtegette benne a tan és a gyakorlati élet között való viszonyt. Szerinte a tan szükséges, mert az evangéliumból folyik. Sohase szabad azonban úgy tekinteni mint végczélt, mert az egyediili végczél a keresztyén élet, az Istennel való együttélés, folytonos közösség, A dogmatika az idők folyamán mindig változásokon ment át és változik ma is. Sokszor elkerülhetetlen az, hogy ne revideáljuk. Csak arra kell ügyelni, hogy a keresztyén tanítás elmozdithatatlan alapja mindig a Krisztus maradjon. Ezeket a gondolatokat erős logikával, nagy előadói készséggel fejtegette a tudós tanár és beszédében nem egyszer kitért a kölni Jatho esetére is. — A felolvasás élénk eszmecserére adott alkalmat. Egymás után keltek fel a delegátusok, a kik legtöbbnyire a tan szükséges voltáról szólottak és annak fontosságát hangsúlyozták. Voltak azonban sokan olyanok is, a kik a mai tanszabadságnál még nagyobb szabadságot sürgetnek az egyházban. Ezek szerint a tanítást, az írásmagyarázatot, mely a theológiai tudomány körébe vág, élesen meg kell különböztetni az egyházi, keresztyén élettől, mely az Istennel való közösségben nyilvánul meg. — Barth tanár műve olyan nagy terjedelmű, hogy külön kiadásban is meg fog jelenni. A hívő ember halála. Nemrégiben halt meg a svájczi német evangélikus egyház egyik legnagyobb vezérfia: Asper Hans. A Semaine Religieuse lapjain érdekes, épületes részleteket mond el haláláról Hahn lelkész. Mikor Asper élete felől a legnagyobb aggodalom fogta el a híveket, azt üzentette nekik a nagybeteg : „Mondjátok meg a hitközségnek, hogy nincs édesebb dolog annál, mikor azt mondhatja az ember magáról : Üdvözültem !" A látogatóba jött lelkipásztornak nem egyszer mondotta: „Teljesen nyugodt vagyok. Semmit se félek, mert életem Üdvözítőm kezébe tettem le." Mikor valamivel jobban lett s remélte, hogy elhagyhatja az ágyat, első gondolata az volt, hogy folytatja keresztyéni munkáját az egyház építésére. De újra rosszabbul lett. Ettől a pillanatéi fogva valósággal átadta magát a földöntúli életnek, a földöntúli gondolatoknak és érzéseknek. Egy éjjel sokáig meg se mert mozdulni ágyában. Úgy feküdt teljesen mozdulatlanul, mert nem merte megzavarni ezt az édes, mennyei érzést és boldogságot, melyet szívében érzett. Betekintett az örök életbe. „Beborított engem a Jézus Krisztus vére!1 1 — kiáltott fel mellette ülő Wettstein barátjának. „Nincs hatása annak a prédikácziónak — mondotta máskor — melyben Jézus kiengesztelő vérhullásáról nincsen szó." A halál már rátette fagyos kezét a nagy Asper-ra, mikor ez ezekkel a szavakkal diadalmaskodott: Győztem ! Németország. Harnack a Jatho-esetről. Harnack egyik egyetemi előadásán a Jatho-esetet is előhozta. Mindenek előtt visszautasította némely újságnak azt a vádját, hogy a berlini főegyháztanács spruchkollegiuma pápistás módra működik. A r. katholikus egyház ugyanis kizárja kebeléből, kiközösíti a tévtanhirdetőket, a spruchkollegium azonban Jatho-t nem közösítette ki, csak az egyházban való igehirdetés jogát vonta meg tőle a kölni gyülekezetben. Harnack szerint a jelenlegi állapotát tekintve az evangélikus egyháznak, a spruchkollegium teljesen helyén való intézmény, melynél ő maga se tudna jobbat ajánlani. Csak némi változtatásokat szeretne rajta: 1. Azt, hogy a lelkész ellen csak olyan vádat fogadjon el tárgyalásra, melyet maga az egyházközség terjeszt fel, nem egyesek és nem is olyanok, a kik az egyházon kívül állanak. Sőt még a superintendens feljelentése se legyen megindítója a fegyelmi eljárásnak. 2. Az a hatóság, mely a vádat emeli, a vádlott kihallgatásánál teljesen semleges maradjon és ne bírjon szavazati joggal annak eldöntésére, hogy a vádlott bűnös-e vagy sem. 3. Az ítéletet, ha a vád valónak bizonyult, csak visszaélés czímen hozzák meg és ne bélyegezzék meg a lelkészt meggyalázó verdikttel. A mi pedig közelebbről a Jatho-esetet illeti, Harnack azt mondja, hogy Jathot nem kellett volna a spruchkollegium elé állítani most, mikor ő már évek óta ugyanazokat a tanokat hirdeti. Ügy látszik — mondja a tudós tanár — ezt az esetet olyan fontosnak és föltünőnek tartotta a hatóság, hogy mintegy ezzel akarta — mint valami nyitánnyal — megkezdeni működését. Harnack azt hangsúlyozza, hogy az evangélikus egyháznak sohase szabad elfelejteni azt, hogy 1-ször Isten ós a természet nem egy, 2-szor, hogy Jézus Krisztus elmozdithatatlan alapköve a keresztyén tanításnak. Jatho, a ki a monizmus híve ós Krisztus istenségét tagadja, nem maradhat meg az evangélikus egyház szolgálatában. Az itélet feltétlenül igazságos. De viszont Jatho egyházközsége vallásosságának emelésére sokat tett és működése szélesebb körökre is kihatott, úgy, hogy az ítélet meghozásánál nem volt könnyű dolga a főegyháztanács bíráinak. Harnack azzal fejezte be beszédét, hogy egyrészt sajnálja a spruchkollegium ítéletét, de másrészt meg teljesen megérti. Értékes adományozás. A rostocki egyetemi könyvtárnak nagy fontosságú ajándékozást tettek. Körülbelül kétszáz nyomtatvány bírokába jutott, melyek a reformáczió első éveiből valók. Sok olyan példány is van közöttük, melyeket egy európai könyvtárban se találhatunk meg. Az ajándékozó dr. Sillem, a Hamburgban élő egyháztörténész, a ki agg korára való tekintettel már felhagyott
