Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-15 / 42. szám

egy száz esztendős Iskolanapló" — úgymond — „az akkori egyik német mindennapos reform, iskola tanítási rendjét." „Minden reggel 80—90 gyermek jött össze meglehetősen elkülönítetten álló iskolánkba. Legelőször is az apostoli hitforma együttes, hangos elmondásával, majd az Úri imádság elimádkozásával kezdtük meg tanulásunkat" stb. Milyen tudós és szorgalmas kutató lehet Harsányi, gondolja erre az ártatlan olvasó, hogy még száz esztendős, poros kéziratok átvizsgálására sem sajnálja a fáradságot, csakhogy az abszolút igazságot örökítse meg. Pedig hát ezt a tanítási rendet nem száz esztendős iskolanaplóból, hanem dr. Dubbs 1885-ben írt könyvéből peczézte ki Harsányi. Dr. Dubbs ott (341) elmondja, hogy gyermekkorában egy régi fajta német iskolába járt, és leírja, hogyan folyt ott a tanítás. Ezt fordította le Harsányi s úgy tűnteti fel, mintha száz esztendős iskolanaplóban bukkant volna rá. A mi a helyesírást illeti, Harsányi habozni látszik az etimológiai és az utolsó évtizedekben annyira elterjedt ál-fonétikai írásmód között s a kettőt gyakran összekeveri. Pl.: confirmatio e szó etimológiai írása, konfirmáczió pedig az ál-fonétikai írása; Harsányi egyiket sem fogadja el, hanem konfirmació-t ír, a mi két ellentétes elvnek az összezavarása. Még nagyobb hibát követ el a liturgia szóval. Ennél ugyanis az etimológiai és a fonétikai írásmód teljesen azonos. Harsányi mégis hol lythurgia, hol lithurgia módon írja; pedig tudnia kellene, hogy a görög epsilon-iotát nem lehet y-nal s a görög taut-t nem lehet th-val átírni. Nagy gondatlanságot, lia nem tudatlanságot árul el a hely- és személynevek írása is. Pl.: Plymuth (Plymouth helyett 12. lap), Phalz (Pfalz helyett, 26. és 101. lap), Aegipt (Aegypt helyett, 29. lap), Franclin (Franklin helyett, 49. lap), Herczog (Herzog helyett, 65. lap), stb. III, Frigyes Vilmost császárnak nevezi (55. lap), holott dr. Dubbs, a kinek könyvéből az illető részt kivette, a gyengébbek kedvéért külön megjegyzi, hogy King of Prussia. Harsányi nyílván kritikát akart gyakorolni a tudatlan Dubbs munkáján. Az amerikai magyar egyházakra vonatkozó fejezet sem kifogástalan. Jurányi Gusztávval kezdi, valószínűleg azért, mert ő volt az első magyar lelkész, a kit a Német Református Egyház hozatott ki. Ezt megelőzőleg azonban a Presbiteriánus Egyház már kihozatta volt Kecskeméthy Ferenczet, úgy hogy az újabb magyar bevándorlók között tényleg Kecskeméthy volt az első református lelkész. A régibb politikai bevándorlók között Ács Gida, Kossuth kutahiai lelkésze, már 1851-ben hirdette az igét, szintén presbiteriánus támogatással. Ezek megemlítése azonban elvette volna a Német Református Egyháztól az elsőbbség dicsőséget. Az amerikai magyar egyházakat Harsányi egészen ötletszerűen sorolja fel, nem követvén sem időrendes, sem egyházi fenhatóság szerinti, sem betűrendes beosztást. A Peckville-ben és St. Paul-ban a Presbiteriánus Egyház fenhatósága alatt működő egyházakat pedig egészen kihagyta. Sokat idézhetnék még; de azt hiszem, ennyi is elég annak bizonyítására, a mit e bírálat elején mondottam. Rendes körülmények között talán szükséges sem lett volna ily hosszasan szólani róla. Minthogy azonban a magyaroknak Amerika történelméből való ismeretei igen gyöngék s erre vonatkozó irodalmunk igen szegény, sokan hajlandók lehetnek Harsányi állításait valóságnak fogadni el, különösen, mivel a kiadmánynak félhivataos színezete van. Ezen kivételes körülmény tette kötelességemmé, hogy a könyv szarvas hibái és ferdítései felől a közönséget felvilágosítsam. Kritikus. BELFÖLD. A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. VI. A brit egyházak szervezete ós belmissziói munkája. Felolvasta: Cairns J. dumfriesi lelkész (Skóczia). Mi, a kik Nagybritannia és Írország presbiteri egyházainak a küldöttei vagyunk, abban a kiváltságban részesültünk az elmúlt napokban, hogy közvetlen szemlélődés útján ismerhettük meg némileg a magyar református egyházat. Európának ezt a legnagyobb presbiteri egyházát, mely eddig sokunk számára nem jelentett többet nagyhírű névnél. Meglátogattuk theológiai akadémiáikat; rósztvettünk istentiszteleteiken, megértettük, liogy a nemzeti és nyelvi korlátok daczára is rokonok vagyunk református voltunkban ós, még mélyebb értelemben, egyek vagyunk a Krisztus testében. Egyesekkel és csoportokkal folytatott érintkezésünkben sok mindent megértettünk ennek a nagy egyháznak a munkásságából. Új gondolatokat nyertünk s oly tanulságokat szereztünk, a melyek hasznunkra válnak majd, ha hazatérünk és újra megkezdjük a magunk munkáját. Viszonzásul talán óhajtanának egyetmást hallani arról, hogy mi, brit ref. egyházak miként végezzük munkánkat ? A számomra kitűzött tárgy alkalmat nyújt arra, hogy efelől futólagos képet igyekezzem nyújtani. Mondandóimat a gyülekezeti munkára fogom korlátozni ós három részre osztom. Ezek: a gyülekezeti felügyelet, a nyilvános istentisztelet és a gyülekezeti munkásság. 1. Gyülekezeti felügyelet. Minden gyülekezet kormányzó testülete: az úgynevezet gyűlés, session" (Skócziában kirksession). Ez a testület a gyülekezet nagyságához képest változó számú tagokból áll, a kiket a gyülekezet tagjai választanak. Felavatással és élethossziglan iktattatnak be e tisztségbe. Egyénenként a „vének" elnevezést viselik. A Skót Államegyházban a session kibővítése úgy történik, hogy a már hivatalban lévő vének választják az újakat; de gyakori szokás, hogy a session kikéri a gyülekezet szavazatát, mielőtt a válasz-