Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
Istenért adta magát érettünk? Ezeket a kérdéseket is fel kellett tenni, mivel Isten irgalmassága sokkal nagyobb, mintsem a világ azt meg tudná érteni. S épen ezért az isteni szeretet magyarázatát az emberek rendesen valami másban szokták keresni s nem Istenben. Pedig az Isten csakis önmagáért szeret bennünket, ingyen kegyelméből csupán azért, mert 0 Isten. Ezt már a régi világ kegyes emberei is érezték, mikor így énekeltek: „Irgalmas az Úr és nagykegyelmü, az Úr könyörületessége végtelen" „Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről...?" — „mindazáltal én te rólad el nem feledkezem", mondj a az Ur. Az a szeretet, melyben az igazi jók és kegyesek reménykedtek, megjelent a Jézus Krisztusban. De forrása ott van Isten lényegében, Istenben magában, inert az Isten szeretet. Hofstede de Groot C. G. Hollandból ford. S. J. A hitoktatásügy rendezése az állami iskolákban* ír. Legutóbb a középiskolai vallásoktatás ügyének igazságos rendezését tettük szóvá, most pedig lássuk, miként áll a hitoktatás ügye a többi állami iskolákban ? Az állami elemi, polgári, kereskedelmi iskoláknál, valamint a tanító- és tanítónőképző-intézeteknél is a legnagyobb összevisszaságot látjuk a hitoktatás terén. A legnagyobb fokú aránytalanság és egyenlőtlenség tapasztalható itt is — mondanunk sem kell, mely felekezeteknek az előnyére és melyeknek a hátrányára. Egyházi hatóságaink mindezideig elmulasztották, hogy ennek a fontos ügynek egységes és igazságos megoldását keresztülvigyék. Az állami iskolákban tanuló ref. növendékek száma pedig oly nagy már is, hogy a rendezést nem lehet tovább halogatni. Állami elemi iskolákba nem kevesebb, mint 60,029 fiunk és leányunk járt az 1908/9. tanévben, míg a ref. elemi iskolákba 177,033, községibe pedig 18,263. Elemi iskolás növendékeinknek x /4 része állami iskolában nyer tehát hitoktatást. De vájjon gondoskodunk-e róla kellőképen, hogy csakugyan nyerjen s az minden tekintetben kielégítő legyen ? Be kell vallanunk, hogy nem! Lelkészeink többször nagy távolságokból, szomszéd falvakból kocsin órákat járnak adni. Sokszor a nyakukba varrnak több osztályból összevonva, két osztályra való gyermeksereget is, hogy valahogy még annak a siralmasan csekély óradíjnak a felét is megtakarítsák rajtuk. Hasztalan méltatlankodnak, hogy az ugyanott tanító r. kath. kollégájuk másfélszer vagy kétszer annyit is kap óránként, holott az csak egyosztálybelieket tanít, míg ők két-három vagy még több osztályba járó gyermekeket tanítanak sokkal több fáradsággal. Mi az eredmény azután? Lelkészeink vagy nem vállalják el a hittanórákat s így az a tanítók stb. kezére kerül, vagy ha elvállalják is azért a végtelenül csekély díjért, hol adnak órát, hol nem! Még egy szomorú következménye van a csekély óradíjaknak. Ha heti 24 avagy akár még több, állami elemi iskolai hittanórát kell is adni, az értük járó díj oly csekély, hogy abból még csak hitoktató-segédlelkészt se lehet tartani. Erre városi gyülekezeteinkben is találhatunk példát. Ismerünk pl. nagyobb várost, a hol az állam évi 30, mondd harmincz koronát fizet hittanóránként. Hát nem szégyenletes állapot ez ? I Hisz a legutolsó faluban is többet fizet az óradíjas tanítónak! Hogyan szervezzenek az ilyen gyülekezetek hitoktatólelkészi állásokat? Mivel nincs rá födözetük, rendszerint maga a lelkész kénytelen a hittanórákat elvállalni. Bár a lelkészi teendők is egész embert kívánnak, különösen városi gyülekezeteinkben, van rá eset, hogy ennek tetejébe néha 25—30 hittanórát is a nyakukba kell venniök. Mivel a ref. vallású gyermekeket, csekélyebb számuk miatt, különböző osztályokból kell összegyűjteni, az órákat nagyrészt csak délután adhatják. Akkor pedig temetések és egyéb lelkészi teendők várnak reájuk, így az órák nagy részét kénytelenek elmulasztani. Ezeken a tűrhetetlen állapotokon segíteni kell. Az állam szégyenletes szűkmarkúsága, melyet más tereken sokkal nagyobb joggal elvárhatnánk, nem lehet jogczím arra, hogy fiaink és leányaink csak a legfogyatékosabb hitoktatásban részesülhessenek az állami elemi iskolákban. Ugyanezek állanak nemcsak az elemi, hanem nagyrészt a többi állami iskolákra is. Az állapotok az állami polgári iskolákban sem sokkal kedvezőbbek. A helyzetet még inkább súlyosbítja, hogy ref. polgári fiúiskolánk nincs, így növendékeink vagy állami, vagy községi polgári fiúiskolába járhatnak csak. Állami polgári fiúiskolába járt 1908/9 ben 1830 tanulónk, polgári leányiskolába 1990 (reformátusba 285). Valamivel tűrhetőbbek az állapotok és az óradíjak az állami felső kereskedelmi iskolákban, hova mindössze 183 ref. növendék járt. Itt az órákat a középiskolaiakhoz hasonlóan díjazza az állam. Nem sok, de nem is megszégyenítően csekély, bár a többi tanárok óradíja — érthetetlen okokból — jóval magasabb ! Ugyanezt mondhatjuk az állami tanító- éstanítónöképzökröl. Áll. elemi iskolai tanítóképzőbe 405 ref. járt, míg ref. képzőbe csak 321. Áll. el. isk. tanítónőképzőbe 258, ref.-ba már 329. Végtelenül fontos lenne, hogy tanító- és tanítónő-jelöltjeink az állami képzőkben is a lehető leglelkiismeretesebb vallásoktatásban részesüljenek, hisz felekezeti iskoláinkba is jórészt állami képzőt végzettekből kell, különösen tanítókat, választanunk. A megfelelő hitoktatásnak két föltétele lenne: az egyik az, hogy ne legyen több évfolyam összevonva, másfelől
