Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-08 / 41. szám

kisebb, mint a kis Benjámin : az Angol Presbiteriek, a Walesi Kálvini Methodisták, az ír Presbiteriek, az ír és Skót Reformált Presbiteriek, a Skót Egyház, az Egye­sült Szabad Egyház, a Szabad Egyház és a Régi Kivált Egyház. Vájjon mikor fogják ezek egyesíteni szétszag­gatott bástyáikat, hogy százszorosan növekedjék gyümöl­csük a tömörülés és egyesülés által? Mégis, bár nem egyfélék, nem felejtik el Vezérük utasítását: hogy tanít­ványokká tegyék a népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevébe. Jóllehet, mérhetetlenül többet tehetnének, mégis sokat tesznek. Misszióik körülövezik a földgolyót. Képzeletünk tekintete Keleten is, Nyugaton is megtalálja őket. Jövendőt mon­danak arról az aranykorról, a midőn Kelet és Nyugat találkozni fognak Urunknak, a Szabadító Jézus Krisz­tusnak keresztje és Isten-emberi személye előtt. Oczeániában, az Újhebrida szigetek közt, Aneityum­ban, Fortunában és Santaban két fő központi- és 15 mel­lékállomást találunk, négy odaköltözött fehér misszio­náriussal és 50 benszülött segítővel. Ez az újszülött keresztyén közösség 687 lelket számlál. Formosába, mely most a Japán birodalom egy része, 19 evangéliumi követ ment Britanniából; ők és 80 Formosából való segítőjük a velük munkáló Úrnak és Léleknek segítsé­gével 6271 lelket vonzottak Krisztus egyházához. Kíná­ban, mely most ébred az ezredévek álmából és most rázza le maradisága czopfjait, van brit presbiteri misszió Mandzsúriában, messze északon J-ehangban, közel a biro­dalom szívéhez és délen népes városokban, mint Amoy­ban és Swatowban. Van 165 külmisszionárius, 1017 ben­szülött segéd misszionárius, 28 főközpont, 423 mellék­állomás és 49,373 megtért kínaiból és katechuménusból álló egyház. Intés ez egy kiszámíthatlan aratásra, me­lyet gyorsan kévékbe kell dönteni, mert a mező fehér és várja a munkások sarlóit. Singaporban az Angol Presbiteri Egyháznak négy képviselője van, kik 22 barna arczú társukkal együtt szolgálják azt az 1300 férfit és nőt, a kik a maláyi hit­közösséget képviselik. Nyugat-felé menve, Indiához érünk. Természetes, hogy Britannia keresztyénsége készséggel és buzgóság­gal ajánlja fel magát e nagy tartomány evangélizálására; de Garey Vilmos és Duff Sándor ideje még aránylag nem régen volt és nagy terület maradt még a meghó­dítására. Mit tesznek az anyaország presbiteri egyházai, hogy Krisztus igazsága és kegyelme terjedjen Hindosz­tán 315 milliója között ? Az említett egyházak közül hat egyházat képviselnek misszionáriusaik, kik evangélizáló, nevelő, orvosi és zenana munkát végeznek. Assamtól és Dardzsilingtől a Himalája magas lejtőjéig, Madras tar­tomány városaiban és falvaiban, Bombay-től Kalkuttáig a jó mag el van vetve és a maroknyi kovász csendesen terjeszkedik a három mérő lisztben. 352 híve és szol­gája van ott Krisztusnak, a kik az Ö nevéért láttak hozzá a Király eme dolgához. Egyesül velük 2739 lélek, egykor hinduk vagy mohamedánok, mint maguk a misszionáriusok. 79 nagyobb jelentőségű állomás védelme alatt van 474 kisebb hely, hol a világosság fénylik a sötétben, mely egyelőre nem akarja befogadni, de nemsokára örülni fog ragyo­gásának. Az Indiai Presbiteri Egyház, az angol, walesi, ír és skót egyházakkal együtt 58,491 új életre ébredt meg­szentelt lelket foglal magában. Ez valami; de ez csak előjátéka azoknak a sokkal nagyobb dolgoknak, a miket fiaink és leányaink fognak látni. Azok a teriiletek, a hol az izlam önkénye és vak­hite a legmélyebb gyökeret vert, az ázsiai és európai Törökország, Szíria, Palesztina szent téréi s az arab fél­sziget kevés misszionáriust kapott a brit presbiteriektől. A Református Presbiterieknek hat munkása van Antiochiá­ban s ahhoz közel, kiknek 15 szír születésű munkatárs áll segítségére. Sheikh Ottmanban, Arábia déli részén az Egyesült Szabad Egyház figyelemreméltó missziót folytat; lerakja az alapokat, a melyért az ifjú John Keith-Falconer, gróf Kíntore fia, életét áldozta. Hosszú időt töltött be rövid idő alatt. „Mohammed holdja felkelt, de le is fog nyugodni." E két misszió az előhírnöke annak a boldog órának, a mikor a templom győz a mecset felett. Arábiától rövid az út az Afrikai partokhoz. Mily lassan muló századokon át tartotta Afrikát a rettegés, a tudatlanság és a szégyen bilincseiben a kegyetlen és lealjasító pogányság 1 Napjainkban e világrész sok törzse között új elevenségnek és új törekvéseknek adta bizony­ságát a mohammedánizmus. Krisztus seregének zászlói azonban kitartóan nyomulnak előre. A brit Kelet-Afriká­ban, Nyassa földjén, hová oly nemes hatások áradnak be Livingstoniából és Blantyrből, a Fokgyarmaton és Natalbau, O-Kalabárban az Atlanti-óczeán partján a skót egyházak buzgólkodnak. 231 brit misszionárius van itt, férfi és nő, 2301 benszülött tanító és munkatárs. A központi állomások száma 51, melyeket nem kevesebb, mint 996 mel­lékállomás környez. Az afrikai egyház, melyet a missziók térítettek a Pásztor nyájába, 61,794 lelket számlál. Etió­pia vágyva és éhesen terjeszti ki kezeit Isten felé, ki bizonyára kielégíti vágyait és véget vet szegénységének az O házának jóságával. Nem hagyhatjuk el az ó-világot a nélkül, hogy meg ne említsünk még egy missziói területet. Oly helyeken van ez, melyek külön-külön, elszórtan állanak Egyiptom­ban, Aleppóban, Tibériásban, Názáretben, Damaskusban, Konstantinápolyban, Magyarországon, Németországban, Londonban és Glasgowban. Ez a terület a zsidóság és a zsidó faj. A brit presbiterieknek 156 misszionáriusa működik 15 központban Ábrahám fiai között, kiké a fiúság, a dicsőség és a szövetségek s a törvény adása és az Isten szolgálata s az Ígéretek, a kiké az atyák s a kik közül a Krisztus is jött test szerint. Bukásuk a világ gazdagsága lett, — és mi lesz az ő bűnbánatuk és megtérésük a halálból az életre ? Messze nyugaton, távol az amerikai partoktól, Jamaika

Next

/
Oldalképek
Tartalom