Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-08 / 41. szám

tatja azon állítást, hogy „Észak-Amerikának Kanada név alatt ismert része ma is anakronizmusnak mondható függési viszonyban van Angliával". Ez a függési viszony — a melyre, mellesleg megjegyezve, a kanadaiak igen büszkék — minden másnak mondható, csak éppen anakronizmusnak nem. Ellenben valóságos anakronizmus, a mikor Harsányi azt írja, hogy a ref. egyház 1779-ben „a nemzet atyját és a köztársaság első elnökét, Washington Györgyöt, feliratban üdvözölte" (43. lap) ; mivelhogy Washington akkor még nem volt a köztársaság elnöke, e tisztségre csak tíz évvel később választatván meg. Anakronizmus, a mikor Harsányi azt állítja, hogy Minuit Péter, Új-Hollandia egyik kormányzója, minden valószínűség szerint találkozott a híres reformátorokkal, a heidelbergi káté szerzőivel, Olevianus-szal és Ursinus-szal (17. lap). Ha Harsányi előveszi dr. Harbaugh ós dr. Heisler „The Fathers of the Reformed Churcli" czímű könyvét vagy dr. Dubbs „Historic Manual of the Reformed Church" czímű könyvét, a melyekre mint forrásokra hivatkozik, azt fogja találni, hogy Ursinus 1583-ban, Olevianus pedig 1587-ben halt meg. Akkor pedig Minuit Péter csak három, illetve hét éves volt. Azon állítás, hogy Penn Vilmos anyja tagja lett volna Minuit új-amsterdami ref. gyülekezetének (17. lap), szintén teljesen alaptalan. 0 sohasem volt Amerikában. Sőt, a mint az újabb kutatók megállapították, angol nő volt, nem pedig hollandus, a mint azelőtt gondolták, bár férjhez menetele idejében szüleivel Rotterdamban lakott. (Lásd: William Penn; by A. C. Buell. New York, 1904, 5-ik lap.) A negyedik fejezettől kezdve a tizenhetedikig a könyv tulajdonképen dr. Dubbs említett munkája második részének kegyetlenül megcsonkított, néha félreértett, néha meghamisított fordítása, kiegészítve itt-ott újabb statisztikai adatokkal és Harsányi „kritikai" véleményével. Tehát „a fontosabb egyháztörténelmi adatok felkeresése" nem kerülhetett a szerzőnek oly nagy fáradságba. A 16-ik lappal szemben a szerző bemutatja a Hollandiai Református Egyház czímerének képét és magyarázatként megjegyzi: „A szalagon Nisi Dominus Frustre (így, Frustra helyett) motto az eredeti pajzson holland nyelven van kifejezve: Eendracht maakt Macht". Pedig ez a hollandus idézet nemcsak nem fordítása a latin idézetnek, hanem értelme (az egyetértés hatalmat teremt) igen távol áll a latinétól, a melynek teljes szövege, a Vulgata szerint: Nisi Dominus custodierit civitatem, frustra vigilat qui custodit eam (Zsoltárok Könyve, CXXVI1, 1). Hogy mennyire meghamisítja Harsányi e tényeket a németek érdekében, kitűnik következő állításaiból: „Német lakosság képezte a magvát a Penn Vilmos által alapított Filadelfiának, a mely hosszú ideig róluk volt elnevezve Germantownnak" (21. lap). A tény az, hogy minekutánna Penn már megalapította volt Filadelfiát, az ő felhívására Pastorius Dániel Ferencz 1683-ban tizenhárom német családdal Amerikába jött és Filadelíiától vagy tíz mélföldnyire telepedett le. Ezt a kis telepet nevezték Germantownnak, s ez, Filadelfia óriási fejlődése következtében, idővel a városba olvadt be. Hivatalosan 1854-ben kebelezték be Filadelfiába. Egy másik helyen (38. lap) megjegyzi, hogy Fredericktownban élt 1751-ben egy Schley nevű német tanító, a kinek buzgóságát Schlatter igen dicsérte. „Ennek a Schleynek családjából származott a manillai hős, Schley admirális, a kinek (és talán nem is Devvey-nek) érdeme a Filippini szigetek okkupálása." Pedig hát Schley altengernagy — akár leszármazottja volt a fredericktowni német tanítónak, akár nem — soha életében sem volt Manillában és a Fülöp-szigetek elfoglalásában semmi része sem volt; Dewey-nak (és nem •nek) a manillai győzelemhez való jogczimét pedig Harsányin kiviil még soha senki kétségbe nem vonta. Sejtem, hogy Harsányi a Sampson és Schley altengernagyok barátai között a San Jago de Cuba előtti tengeri csatából kifolyólag kitört csúnya veszekedésre gondolt; de hát San Jago csekély ötezer mértföldnyire fekszik a Fülöp-szigetektől és Dewey tengernagy sohasem volt ott. (Folyt, köv.) Kritikus. BELFÖLD. A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. IV. A Brit Egyházak pénzügyi rendszerei. Előadta : dr. Young János edinburghi lelkész, a Skót Egyes. Szabad Egyház volt moderátora. Nagybritannia és Írország presbiteri egyházainak pénzügyi viszonyai bizonyos mértékben visszatükrözik a presbiteriánizmus egyes külön ágainak történetét. Jelentékenyen megegyeznek azonban azokban a főbb vonásokban, a melyek a lelkészi szolgálat fentartását és azon megfelelő minimális lelkészi fizetés nagyságát illetik, a melyet az egyes egyházak saját körükön belül meghatároztak. A Skót Egyház, mint államegyház, a lelkészek fentartására még a reformáczió idejében létesült fedezetet élvezi. Erre a czélra fordítja a nem reformált egyház patrimoniumának egy, aránylag csekély részét. Ez a fedezet nagyrészt abból a dézsmából, vagy tizedből áll, a melyet a régi paróchiális rendszer alapján a földbirtokosok fizetnek a lelkészek javára. Ezek a járandóságok minden évben változnak a termények értéke szerint és a skót legfőbb bíróság egyik alosztályának a tized-biróságnak bizonyos rendelkezései alapján eszközöltetnek. Ilyen járandóságot igénylő parókhiális egyház 1427 gyülekezet közül csak 924 van. Az utóbbi hét év alatt a Skót Egyház nagy terjeszkedési munkát végzett. Ennek eredményekópen igen sok gyülekezet létesült, vagy fejlődött s a legtevékenyebb és legvagyonosabb gyülekezetek közé