Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

elszakadását s önálló egyházzá szervezkedését a közgyűlés nem tartotta sem időszerűnek, sem kellőleg előkészítetnek. A tőkesegélyekre való ajánlások megtörténte és egy egész sereg adás-vételi szerződés, módosított tanítói ős lelkészi díjlevél jóváhagyása, megerősítése, segélykérvóiiyek s már kisebb ügyek elintézése után a gyűlés délután 2 órakor felfüggesztetett. Teljes befejezést csak a késő délutáni órákban nyert, a mikor is, a már előzőleg megtartott birósági tárgyalás megállapítván a szentendrei ref. polgári iskolai új tanerő megválasztatásának törvényes voltát, a közgyűlés őt az eskü letétele után állásában megerősített. Szentendre különben a maga nagyon is labilis vagyoni viszonyaival, sajnálatos személyi ügyeivel ugyancsak próbára tette mind az egyházkormányzói, mind a birói bölcsességet. A birósági tárgyalásoknak épen felét egymaga szolgáltatta De másfelől is jöttek nagy számmal perlekedők, vitatkozók, — mint Ők mondják, — igazságot keresők. Nekünk pedig úgy tetszett, mintha a „Macbeth "-beli Malcolm szenvedélyes lelke viharzott volna felettünk. Szinte hallottuk: „ha tőlem függ, én a béke lágy tejét pokol tüzére önteném, az egyetértést felbujtanám s mindent egymásra felúszítanék". Adjon Isten több békességet jövőre ! Ö. L. IRODALOM. Izsák Ferencz: Keresztyén kis káté.Ref. keresztyén gyermekek számára, a heidelbergi káté nyomán. A dunamellóki ref. egyházkerület kiadványa. Ára kötve 30 fill. Mutatványpóldányt díjtalanul küld Kókai Lajos könyvkereskedése, Budapest, IV., Károly-utcza 1. sz. EGYHÁZ. Lelkészbeiktatás. Balogh Jenő, a kisenyedi ref. gyülekezet új lelkipásztora folyó hó 3-án foglalta el lelkészi hivatalát, a melybe Kovács Károly egyházmegyei főjegyző iktatta be. A Presbiteri Világszövetség gyűlései, a közönség ki nem fáradt érdeklődése mellett, folyó hó 21-én délután végződtek be. Kedves vendégeink 22-én reggel indultak otthonuk felé. Több ízben tett nyilatkozataik szerint kedves emlékeket visznek magokkal hazánk szépségéről, szíves vendégszeretetünkről és ébredező egyházi életünkről. De kedves, felejthetetlen emlékeket, ösztönző benyomásokat hagytak a mi lelkünkben is, a melyek még sokáig foglalkoztatnak és munkára serkentenek bennünket. Most csak e néhány sorban veszünk tőlük szívélyes búcsút, kérve Istent, hogy boldogan vezérelje őket vissza otthonukba; velük és gyűléseikkel azonban még bővebben is foglalkozunk lapunk hasábjain. Jelezzük olvasóinknak azt is, hogy a gyűléseken tartott angol és magyar előadásokat lapunkban rendre közölni fogjuk s hogy azok a Kálvin-Szövetség által, különlenyomatban, össze foglaló] ag is ki fognak adatni. Evangólizáló gyűlések. A Presbiteri Világszövetség gyűlései a mult hetet valósággal a vallásosai! építő gyűlések hetévé tették Budapesten. A Szövetség gyűléseivel kapcsolatban s külföldi vendégeink bevonásával 20-án és 21-én este különböző evangélizáló gyűlések tartattak. Szeptember 21-én este a Múzeum dísztermében, kizárólag nők részére volt gyűlés, a melyen Scott-né aszszony a skócziai anyák-egyesületéről, Murpliy-né asszony az ir presbiteri, Mathews kisasszony pedig az angol presbiteri egyházban folyó női munkákról tartottak magyarra fordított előadásokat. Ugyanezen a napon gyűlések voltak még a skót misszió nagytermében, a Loránffy Zsuzsánna-egyesület evangélizáló termében és a kőbányai templomban. A skót misszió házában tartott gyűlésen Paulin, J. Young és S. W. Chambers, — a Loránffygy illésen Master of Palwarth és J. Cairns, — a kőbányai gyűlésen R. R. Simpson, R. R. Williams és J. Young külföldi vendégek szóltak tolmácsolás mellett a közönséghez. — Szept. 21-én ugyanezen a helyeken ismét voltak evangélizáló gyűlések, a melyeken G Henderson, J. Reid, D. H. Maconachie, — G. Philip, J. Young, R. K. Hanna, — G. H. Pagan, S. J. M. Compton és S. W. Hunter vendégeink tartottak előadásokat. A mindenütt nagy közönség előtt tartott szép előadások erősen eszméitető hatást gyakoroltak a lelkekre, s hisszük, hogy az elhintegetett és a jó talajba hullott magvak gazdag aratást fognak hozni egyháztársadalmi életünk javára. A dunamelléki ref. egyházkerület őszi közgyűlését az elnökség október 21. és következő napjaira hívta össze Budapestre. A bányai evang. egyházkerület közgyűléséről, a lapunk mult heti számában adott tudósítás kiegészítéséül, még közöljük a következőket. Scholtz Gusztáv püspök sajnálattal jelentette be, hogy Zsilinszky Mihály felügyelő állásáról lemondott s ennek következtében a hivatalára nézve legidősebb egyházmegyei felügyelőt: Csipkay Károlyt kérte fel a társelnöki szék elfoglalására. Csipkay világi elnök, elfoglalván helyét, szintén mély sajnálattal emlékezett meg Zsilinszky Mihály lemondásáról s miután jelentette, hogy a felügyelőt nem lehetett lemondása visszavételére reábírni, indítványozta, hogy a közgyűlés fogadja el a lemondást, de Zsilinszky nagy érdemeit jegyzőkönyvében örökílse meg s a kerület, a lemondott felügyelő iránt érzett tiszteletét és ragaszkodását másnap hivatalos küldöttség útján is tolmácsolja. A közgyűlés elfogadta az indítványt és intézkedett a felügyelői szék betöltése iránt, a szavazást november 30-iki határidővel rendelvén el. — Ezután a püspöki jelentés tárgyalására tért át a gyűlés s annak során kimondották, hogy a theol. tantervben az ó-kori nyelvek túlságos művelése helyett a gyakorlati tantárgyak intenzivebb művelését óhajtják ; óhajtandónak nyilvánították, hogy minden gyülekezetben belmissziói egyesületek szerveztessenek ; s elhatározták, hogy felterjesztést tesznek az egyet, gyűléshez az adóalap]segélyek megosztásának módosítása iránt. Megállapitották a káplánkongrua-segélyek igénybevehetésének feltételeit s azok kiosztását a kerületi elnökségre bízták. Miután úgy tapasztalják, hogy a megújított nagygeresdi egyezség nem biztosítja az ev. és ref. hívek harmóniáját, megkeresik az egyetemes gyűlést a szerződés módosítása iránt. — A második napi (szeptember 14.) gyűlést megelőzőleg Zsilinszky Mihályt kereste fel a gyűlés küldöttsége, hogy búcsút vegyen tőle. Scholtz Gusztáv püspök meleg szavakkal tolmácsolta a kerület sajnálatát s biztosította Zsilinszkyt tiszteletének és ragaszkodásának változatlanságáról. Zsilinszky Mihály válaszában hálásan megköszönte az iránta tanúsított jóindulatot; majd reámutatott az okokra, a melyek lemondására reábírták. Mérlegelte a munkát, az egyház mostani körülményeit, kötelessé-