Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

széket, de azzal a kikötéssel, hogy midőn programmjának (a ref. lelkészi kar egyesületté szervezése és fizetés­rendezése) a második pontja is megvalósul, akkor lemond és visszavonul. — Mi azt hisszük, hogy programmjában nemcsak ez a két pont volt s velünk együtt sokan van­nak ebben a meggyőződésben. Azoknak a megvalósításá­ban szintén kiváló feladat jut részéül Baltazár elnöknek. 0 azt kérte, hogy hadd vonulhasson el majd ama két pont megvalósulásakor szerzett nimbuszával. Az egyesü­let legtöbb tagja azonban az azután jövő programm­póntok megvalósítása erőpróbáló munkájának vezetését várja az elnöktől, a mi megfigyelésünk szerint. — Alelnökké Kis Józsefet és dr. Tüdős Istvánt, titkárrá dr. Ferenczy Gyulát, ügyvezető titkárrá dr. Kováts Ist­vánt, jegyzőkké Birtha József és Csia Kálmán lemon­dásafolytán Sütő Kálmán semjéni és Bocsor Lajos tengődi lelkészeket, pénztárossá dr. Székely Józsefet, számvevővé Kovács Sándort választották meg. A válaszmányi tago­kat szintén megválasztották. Ezután a vasárnapi iskolák kérdéséről adott elő Takaró Géza budapest—kőbányai lelkész és az ügy elő­mozdítására bizottság kiküldését javasolta. Dr. McCly­mont aberdeeni lelkész Forgács Gyula péczeli lelkész tolmácsolásával hozzászólt a kérdéshez. Ismertette a skót vasárnapi iskolák méreteit, szervezetét és az egyházi élet fejlesztésére való hatását. A vendégek ekkor egy­pár kivételével eltávoztak. Dr. Macmillan, az ir presbi­teri egyház elnöke, a lelkipásztorkodásnak később tár­gyalandó kérdéséhez szólt hozzá. Művészi formában fej­tegette a lelkipásztori munkásságnak isteni életre vezérlő erejét s a magyar ref. egyházban levő nagy lehetősé­geknek, felhasználatlan erőknek istenországa czéljára való felhasználását. Beszédét Takaró tolmácsolta. Davidson a Vasárnapi Iskolák Világszövetségének az üdvözletét adta át. Szólott a vasárnapi iskolák jelen­tőségéről, ennek az ügynek a haladásáról és kifejezte a Világszövetségnek azt a szándékát, hogy a vasárnapi iskolák ügyének nálunk való előmozdítására misszioná­riust küld, ha itt komoly törekvést lát ebben az irány­ban. Kájel Endre, Ferenczy Gyula, Keresztes Gyula, Veress Jenő és Sörös Béla fölszólalásai után elfogadta a gyűlés az előadónak bizottság kiküldésére vonatkozó javaslatát és köszönetet mond a Vasárnapi Iskolai Világ­szövetségnek felajánlott szíves segítségéért. Kiss Ferencz a Kálvineum ügyéről tett jelentést, mint a végrehajtó bizottság elnöke. Majdnem félmillió korona van már együtt. A lelkészárvák otthonát, külön a fiúk ós a leányok számára, nemsokára fel lehet épí­teni, körülbelül kétszáz árva számára. A hiányzó össze­get a télen kell összegyűjteni. A szervezeti szabályokat dr. Kováts I. titkár felolvasta s a gyűlés elfogadta. Kiss Ferencznek köszönetet szavazott buzgó munkásságáért s újra bizottsági elnökké választotta. A tízperczes szünet alatt dr. Campbell, a kanadai egyház ősz lelkészi jegyzője a Kanadában élő 18 ezer magyar református érdekében tartott előadást. Elisme­réssel szólt róluk és felajánlotta egyházuk nevében an­nak segítő munkáját. Csak adjanak a magyar ref. lelké­szek magyar ajánlólevelet odamenő honfitársaiknak és hittestvéreiknek, ez biztosítja az ottani szíves fogadást. Hálás köszönettel vettük a nemeslelkű támogatást. Szünet után a theológus-képzés reformja került tár­gyalás alá Kis József alelnök részletes előadásában. A gyakorlatias képzés irányában való reformokat dicsé­rettel említette. A biblia megismerésének a tervben való elhanyagolását hibáztatja. A tudományos képzés érde­kében a kompendium-rendszer eltörlését, tudományos előadások tartását, tankönyvek kiadását, szemináriumok szervezését sürgeti. Szorgalmazza a theol. internátusok felállítását, a képesítő vizsgák egyetemesebbé tételét, az idegen nyelvek tanítását. Utal mindenütt az egyesület 1909. évi debreczeni kongresszusának Veress Jenő elő­adása alapján hozott határozataira. Végül nyolcz pontból álló határozati javaslatot nyújtott be. A kérdés körül általánosságban és a rész­leteknél is széles medrű vita indult meg. Az általános vitában részt vettek dr. Lencz Géza debreczeni theol. tanár, Soltész Elemér nagybányai lelkész, Veress Jenő budapesti theol. m.-tanár, Szűcs József alsóőrsi, Bakó Imre városhidvégi lelkész, Hamar István budapesti theol. tanár, Tóth Lajos szürtei (Ung megye), Csia Pál udvar­helymegyei lelkész. Lencz a nagyobb tanítási szabadsá­got, a kötelező tárgyak számának leszállítását, a köte­lező kollokviumok eltörlését, a vizsgák egyszerűsítését tartaná szükségesnek. Soltész a kompendium-előadás és betanultatás eltörlését és tudományos részletkérdések szakszerű előadását sürgeti. Veress Jenő egyfelől a sze­mélyes keresztyén életre vezetést, másfelől a tudományo­san és gyakorlatilag kiképzett lelkipásztorrá való neve­lést tartja a valódi lelkipásztorképzés alapfeladatainak. Az első czélra sürgeti a theol. internátusok és otthonok minél előbb való felállítását és keresztyén életrenddel való gondos vezetését, a tanárok és tanítványok bensősé­gesebb személyes és társadalmi érintkezését és az aka­démiai istentiszteleteket. A második czélra a konventi új terv gyakorlatias reformjainak megvalósítását, a tudomá­nyos szakkérdések részletes előadásbeli és szemináriumi tárgyalását, a tudományos irodalomba és kutatási mód­szerbe való bevezetést. Hangsúlyozza az elméleti és gya­korlati zenei képzés rendszeres felkarolását. Szűcs József egy jobb tanterv előkészítésére bizottság kiküldését indítványozza. Bakó Imre a héber nyelv tanítás ellen, Hamar István és Csia Pál mellette, Tóth Lajos pedig a theol. tanárok megfelelőbb képzettsége és tanítása érde­kében szólaltak fel. A javaslatot aztán általánosságban, majd pontonként is, némi változtatással elfogadta a gyű­lés. A részletes vitában Baltazár, Hamar, Tóth L., Veress, Lencz, Mozsonyi Sándor vettek részt. A reform-előké­szítő állandó bizottság tagjaivá választották a következő­ket : dr. Tüdős István biz. elnök, dr. Lencz Géza, Hamar István, dr. Kováts István, Veress Jenő, Soltész Elemér, Czeylédi Sándor, Szűcs József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom