Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

Szükségünk van lelki ajándékokra. 1. Kor. XII. Tanévmegnyitó beszéd a budapesti ref. theol. akadémián. Rövid tanévmegnyitó előadásom csak abból fog állani, hogy néhány megjegyzést fűzök ahhoz az igéhez, a melyet áhítatunk során vettünk. Azt mondja az apostol : nem akarom, hogy tudatlanok legyetek a kegyelmi ajándékokra nézve. Nekünk sem szabad tudatlanságban, bizonytalanságban lennünk ezekre és mindazokra nézve, a melyek az egész fejezetben elmondatnak. Ajánlom mitidnyájoknak, de különösen azoknak, a kik most először lépték át ennek az intézetnek küszöbét, olvassák el figyelemmel, áhítattal ezt a fejezetet; mert ebből megkapják a választ arra a kérdésre: mi az Isten egyháza, mi a mi feladatunk ebben és milyen felszerelésre van szükségünk a jelen nehézségei közepette? íme Isten eklézsiájának nagyszerű képe ebben a fejezetben ! Ha kérdezzük : mi okozta az egyháznak megizmosodását annyi nehézség és ellenséges áramlat közepette, íme a felelet a kérdésre. Milyen erő, mozgalom, öntudat ós ezzel kapcsolatban minő felelősségérzet ebben az egyetlen fejezetben is. Milyen ideálja az emberi közösségnek, a keresztyénség nagyszerű szocziális munkájának és hatásának abban az egyetlen szentencziában : egy lélek, egy test, íme, a miről ma annyit írnak és beszélnek és a mit sokan, mint valami új munkát, kötelességet tüntetnek fel az egyház és ennek szolgái előtt: mindez mily egyszerűen ós mégis oly klasszikus erővel nyer kifejezést az apostol ihletett szavaiban. íme az Isten gyülekezetének méltósága! A Krisztus teste ez ! Nem élettelen tömeg, hanem élő organizmus, a melynek nem lehet más élete, akarata, czélja, mint Annak, a ki Fő és a kinek Lelke által veszi az életet. Mert ne feledjük, hogy az eklézsia azoknak közössége, a kikre Jézus Krisztus munkájának folytatását itt a földön bízta. Nem úgy fogjuk fel a dolgot, hogy íme Jézus Krisztus eltűnt a cselekvés színteréről és reá bízta másra azt a munkát, a melynek elvégzésére jött. Az egyház a Krisztus lelke működésének organuma, és így nem lehet más programmja, mint az, a mely az Úré volt; nem lehetnek más fegyverei a sebek kiirtására és gyógyszerei ezek gyógyítására, mint azok, a melyeket Isten a Jézus Krisztusban nekünk felajánlott. A Cselekedetek könyve második fejezetének végén olvassuk : az Úr szaporítja vala minden napon a gyülekezetet üdvözülőkkel. Ma is így van. Ma sem növelhetjük másként a gyülekezetet, hanem ha az Úr által. Ma is áll a zsoltáros nagy igazsága: ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők! Ez hát a nagy igazság, a melyet szüntelen eszünkben forgatunk : az egyháznak csak a Krisztus által van igazi élete, munkája, erőssége, méltósága és gyarapodása. Nem ama Krisztus által, a ki valaha élt és életének ma már csak bizonyos utóhatásai vannak ; hanem Az által, a ki él, a ki velünk van, a kinek van hatalma és a ki övéit, mint megelevenítő lélek egybeköti, erősíti és igéjével táplálja. Egy lélek, egy test; egy testté szerkesztettünk, kereszteltettünk, bárhonnan jöttünk is. Milyen öntudatot, kötelességérzetet kell e nagy igazságnak bennünk felkeltenie ! Mert a Krisztus teste, mintegy nagy egységes organizmus, tagokból áll, ékesekből és kevésbé ékesekből; de mindegyiknek egy nagy ékessége, tisztessége van, és ez az, hogy az Úr lelkének szolgálatában állanak és egy nagy szent kötelességük és ismertető jegyük, hogy egymásról gondoskodjanak, hogy ha egy tag szenved, vele együtt szenvedjenek a többiek, ha egy tag örül, vele együtt mind örvendjenek. íme itt van a keresztyén egyház és tagjainak ismérve: az egymás iránti résztvevő szeretet, gondoskodás, odaadó szolgálat. Es ha ez a kötelessége az egyház minden egyes tagjának, mennyivel inkább azoknak, a kiket az Úr az egyházban apostolokul, prófétákul, tanítókul, pásztorokul rendelt. Önökre, ifjú Atyámfiai, különös szolgálat vár. Önöknek mint membra precipua-knak kell majd ékeskedniük az egyházban, az Úr testén. Önöké lesz a szemek szolgálata ; olyan szemeké, a melyek szüntelen az Úrra néznek, a melyek gyakran felemelkednek a magasságba, és mert tiszták, meglátják az idők jeleit, az egyéni és társadalmi bűnt és nyomort és a megváltó Istent! Az önök szolgálata a kezek szolgálata, a melyek nemcsak vesznek, hanem adnak is, a melyek mindenek felett gyengédek, a melyeknek érintése gyógyítólag simul a gyötrődő, verejtékező ember homlokára. Mondjam-e, hogy az önök szolgálata szép és gyönyörűséges, mint a minő szépek és gyönyörűségesek az evangélium hirdetőinek lábai a hegyeken és völgyekben, és azoké az ajkaké, a melyek a Lélek által ihletre, annak tüze által megtisztítva nem szűnnek meg szólani az igazságnak, vígasztalásnak, szóval az egész teljes egy örök evangéliumnak beszédét. A mily nagyszerű a Krisztus egyházának organizmusa és feladata az élő Megváltó szolgálatában, ép oly nagyszerű azoké, a kik ebben különös megbizatást vettek. És hadd mondjam itt önöknek, hogy át kell hatva lenniök már most, ezen idő alatt, a melyben a szolgálatra készülnek, ennek fontossága, szükségessége, nélkíilözhetlensége felől. Hiszen tudjuk: vannak sokan e világfiai között, a kik hirdetik : minek van egyház, mi szükség van lelkészekre, ma, a modern sajtó, telefon, tele-és grammofon stb. korszakában ? Mi a mi feleletünk erre? Oh, nem nagyhangú beszédben adjuk meg a helyes, kielégítő választ, hanem az alázatos, önfeláldozással teljes, odaadó szolgálatban, a mellyel odamutatunk Arra, a ki jött, hogy feleletet adjon az élet nagy problémáira. Mert az az Isten "akarata, hogy nem beszéddel, hanem jó cselekedetekkel némítsuk el a balgatag emberek tudatlanságát. Úgy készüljenek önök, úgy forgolódjanak itt ebben az intézetben, hogy vannak, a kik várnak önökre. Vár-