Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-17 / 38. szám
A gyűlés első napján a czeglédi egyház látta vendégéül a közgyűlés összes tagjait. Bankett után a szövetkezeti borpinczét tekintették meg sokan, mely tanulmányi kirándulás borkóstolással volt egybekapcsolva. B. KÜLFÖLD. Németo rsság. • Jatho tanításai. Az Isten eredetileg vak ős erő, mely csak az emberben lett öntudattal bíró lénnyé, szellemi erővé. Isten az örök fejlődés, az élet okozója, az élet valósága, a ki magvető s egyszersmind mag, örök erő az örök anyagba bezárva. Isten minden: a szerves, az élettelen világ, az anyag és szellem, az erkölcsi és vallási erő. Az Isten csak az emberben lesz megszentelő, fentartó és megváltó erő. Tagadja, hogy a keresztyén vallás Isten kijelentésén alapul, mely Krisztusban érte el legtökéletesebb formáját; vagy ha Isten ki is jelentette magát, de Krisztusban nem végződött ezen munkája, hanem folyton tart ma is és tovább fejlődik. A keresztyén vallás a többi vallásokat ugyan fölülmúlja vallási, erkölcsi és művelődési szempontokból tekintve, de nem az egyedüli igaz vallás, melynek egyedül volna létjogosultsága. A bűnért nem jár túlvilági büntetés; a bűn ártalmas, mert gyengiti a lélek erejét. Az ember, ha megbánja bűnét, ezt azért teszi, mert ezentúl magasabb, tökéletesebb életet akar élni és nem azért, mert a büntetéstől fél. Tagadja, hogy az embernek megváltóra van szüksége. Szerinte minden ember maga-magát váltja meg. Maga erejéből hagyja el a rossz útat és maga erejéből szenteli magát a jóra. Szerinte Jézus nem Megváltó, hanem kiváló nagyság, nagykegyességű férfiú, a ki jelenleg csak a történelemé már. Reánk nézve csak pedagógiai értékkel biró, erkölcsi eszménykép. Tiszteljük, mint a nagy hősöket szokás tisztelni. Tagadja a sírontúli személyes életet. A halálban elnyel bennünket az istenség lényege, valamint az életben is az Istennel egybefolytunk. Prédikáczióiban és síri beszédeiben Jatho sohase beszélt az örök életről olyan értelemben, mint azt a keresztyén vallás prédikátorai teszik. Az örök élet vigasztalását sohase hirdette. Kepler János hitvallása. A wittenbergai papi szeminárium könyvtárában Dyck müncheni tudós megtalálta Kepler János híres csillagász hitvallását. Ez a hitvallás 1623-ban jelent meg névaláírás nélkül. Róla többször megemlékezett Kepler levelezéseiben és irataiban. Az egész csak 30 oldalra terjed. Röviden összefoglalja mindazt, a mi az ő hitbeli meggyőződésére vonatkozik. Megható dolog olvasni, milyen erős volt ennek az embernek a hite, melyért annyi üldöztetést szenvedett életében. Kepler hitvallása a müncheni tudományos akadémia évkönyvében fog közzététetni. A hallei Kálvin-alap. Halléban a Kálvin-jubileum alkalmából alapot gyűjtöttek, mely a hallei egyházközség tulajdona. Jelenleg 31,600 márkát tesz ki. Az alapnak az a czélja, hogy annak kamataiból a Kálvin-tanulmányokat jutalmazzák, melyek Németországban megjelennek. Az első 500 márka díjat 1913 január elsején adják ki annak a szerzőnek, a ki 1910—1913-ig terjedő időszakban a legjobb Kálvin-tanulmányt írta. Ha nem találnak egy munkát se jutalomra érdemesnek, maga az alapbizottság fog thémát adni kidolgozásra. Ha idővel az összeg annyira megnövekedik, hogy kamatai évenként 1000 márkára rúgnak, akkor ezt az összeget a német egyetem valamelyik magántanárának ítélik oda évről-évre, annak t. i., a ki a legjobban előmozdítja Kálvin szellemének tudományos ismertetését, értékelését. Nagybritannia. A missziói világszövetség ügyvezető bizottsága. Az 1910-iki missziói világszövetségi nagygyűlésmunkáját,mely Edinburghban tartatott, egy ügyvezető bizottság folytatja. Harminczöt tagja van, elnöke a hírneves amerikai Mott. A nyáron a bizottság Angliában, a durhami püspök kastélyában tartotta évi összejövetelét. Mintegy huszonnyolczan jelentek meg Nagybritanniából, Amerikából és Európa többi orzságaiból. Afrika öt képviselője, továbbá Ázsia és Ausztrália képviselői kimentették magukat. A bizottság tagjai közül többen kiváló szakismerettel bírnak a hittérítés terén. Ilyenek pl. Boegner, a párisi misszió igazgatója, Haussleiter, a halle-i egyetem tanára, Fraser, Ben gáliának volt kormányzója, Mac-Bee, angol újságkiadó és Rowell, Kanada elsőrangú jogásza. A bizottság ülésén ezek voltak a főbb kérdések: a pogány vidékek evangélizálása, a missziónárius iskolák fejlesztése, egyházak alapítása a missziói telepeken, a különböző missziótársulatok között létesítendő szorosabb kapocs, a mohamedánok megtérítése, mely ügyben külön szakosztály tanácskozott. Sokat tárgyaltak arról is, hogy mi módon lehetne a missziók és a kormányok egymáshoz való viszonyát szabályozni. E tekintetben ugyanis sok még a kívánni való. Ha a helyes viszony rendeződik, a hittérítés rendkívül sok hasznot fog meríteni belőle. 1912 január elsejétől fogva az ügyvezető bizottság külön nemzetközi hittérítési szemlét fog kiadni, mely vastag kötetben negyedévenként jelenik meg. A füzetet angol nyelven szerkesztik, de a munkatársak más nyelven is beküldhetik munkáikat, melyeknek angolra való lefordításáról gondoskodni fognak. A bizottság legközelebbi ülését 1912-ben Észak-Amerikában tartja. Az anglikán liturgia revíziója. Canterbury városában két külön bizottság ült össze július havában, hogy a „Frayer-bookl í revíziójáról tanácskozzanak. Már régóta tanakodnak az anglikánok azon, mi módon kellene az egyház hivatalos könyvén változtatni. Ennek a két bizottságnak a munkája csak előkészítő természetű. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik a york-i egyházkerület is és két zsinat, melyet két érsek hívott össze. A legvitásabb pont a papi öltözék, melyet az istentisztelet és úrvacsoraosztás alkalmával öltenek magokra az egyház szolgái. A ritualisták és az evangélikusok között ebben
