Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

Ezen alapelvből kiindulva kiniondandók volnának a kö­vetkezők : a) A beszéd- és értelemgyakorlatok — mivel az egész vallásoktatás nem más, mint beszéd- és értelem -gyakorlat — szűkebb terjedelemben s olykép kezelen­dők, hogy azok a vallásoktatás bevezető részét képezzék. b) Az ének, a hit- és erkölcstan, mint külön tan­tárgy ne taníttassék, hanem az ének legyen a vallásos oktatás alkotó része; a hit- és erkölcstani tétel pedig, mint a bibliai elbeszélések levonandó tanulsága szere­peljen. c) A hittan tanítása — mint a vallásoktatás bete­tőzése — a konfirmácziói oktatás tárgyát képezze s mint­egy arra legyen hivatva, hogy az egész népiskolai val­lásoktatás eredményét megállapítsa. d) A bibliai történetek a népiskola öt évfolyama alatt — a megrögzítés czéljából — kétszer taníttassa­nak. Az I., II. és III. osztályban a valláserkölcsi nevelés szempontjából rendszeres egymásutániság nélkül; a IV. és V. évfolyam alatt pedig időrendbe foglalva. e) A VI. osztály tantárgyát az egyháztörténelem és a ref. egyház jelenkori állapotának s alkotmányának rövid ismertetése képezze. f) Az ismétlő iskolai vallásoktatás tananyagát, mint elnevezése is jelzi, az elemi népiskolában tanultak ismét­lése képezze. (Folyt köv.) BELFÖLD. A felsőbaranyai ref. egyházmegye közgyűlése. A felsőbaranyai ref. egyházmegye ez évi rendes közgyűlését augusztus 29-én tartotta Harkányban. Iványos Soma e. m. e. tanácsos imája után Benkő Gyula e. rn. gondnok nyitotta meg a gyűlést. A meg­alakulás után az esperesi választási jegyzőkönyv felol­vastatván, Nagy Imre kőrósi lelkész, e. m. e. tanácsbiró, mint megválasztott esperes e hivatalában megerősíttetett. Az eskü letétele után az űj esperes szeretettől áthatott beszédben köszönte meg a megtisztelő bizalmat, a me­lyet az egyházmegye iránta tanúsított. Nehéz és sűlyos teher nehezedett vállaira, — úgymond — midőn az egyházmegye kormányzására állít­tatott; de nem dicsekedésképen említi, hogy a mint a múltban sem vonta ki magát a munka alól, úgy most még inkább óhajt megfelelni a bizalom által reá ruhá­zott nemes feladatnak, hogy az Istentől nyert talentumo­kat és erőt felhasználja egyházmegyéje dicsőségének öregbítésére. Nem a törvény rideg betűivel egyedül, hanem a szeretettel kapcsolatban óhajtja egyházmegyéje ügyeit intézni; „mert ha minden dolgokat tudok is, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok". Egy csepp a szeretet­ből a kellő helyen többet tehet, mint a paragrafusok özöne. Majd szólott a lelkészek terménybeli és egyéb járandóságainak konventi értékeléséről s annak az utóbbi évek áremelkedései folytán nem megfelelő voltáról, kije­lentette, hogy teljes erejével rajta lesz, hogy a jogos és méltányos kívánalmak kielégülést nyerjenek. Az adóteher csökkentéséről szólva, szomorúan emlékezett meg arról a szomorú tényről, hogy bár a mult viszonyait tekintve, az újabb adózás folytán az egyházi adózási teher nagy részétől megszabadultak a hívek, az ősök buzgósága lanka­dóban van és az a jelszó kezd lábra kelni: „nem kell az egyháznak semmit ingyen tenni; fizeti az állam". Ezt az áramlatot kell mindenképen visszaszorítani. E végből erős, edzett, készségben nyilvánuló hitet kell fejleszteni. Ennek véghezvitelére elégtelenek egymagukban a gyüle­kezet élén álló lelkészek. A segítőtársakat a presbité­riumokban kell keresni. Majd a népnevelés és a tanítói javadalmazás ügyeire tért át beszédében. Hogy a népnevelés ügyét elébb vigyük, szükséges mindenekelőtt, hogy legyen egy, a hivatásának élő, anyagiakkal nem küzdő tanítói kar. E végből oda kell hatni az államnál, hogy a tanítói kar fizetése és korpót­léka az állami elemi népiskolai tanítók fizetésével egyen­lővé tétessék és hogy a kántori javadalmazás ne számít­tassék hozzá a tanítói fizetéshez. Végül az egész egyházmegye minden tagját közös munkára hívta fel, hogy legalább ebben a kis körben legyenek segítségére és mozdítsák elő az ő nemes irányú törekvéseit. A nagy tetszést aratott beszéd után a közgyűlés tárgysorozatában megállapított ügyek kerültek tárgya­lás alá. Az egyházmegyei tisztviselők választási jegyzőköny­vei alapján ifj. Morvay Ferenczet e. m. v. tanácsbiróul, Hardy Sándort e. m. v. főjegyzőül és Józan Sándort e. m. e. aljegyzőül megválasztottaknak jelentette ki a közgyűlés. Az üresedésben volt tanügyi bizottsági elnöki székre egyhangúlag Széles Sándor gyüdi lelkész válasz­tatott meg. Az egyházmegye még az 1910. évi deczember 19-iki rendkívüli közgyűlésen elhatározta, hogy „Dányi Gábor emlékezete" czímen egy alapítványt létesít, melynek évi kamatából a felső baranyai lelkészek vagy . tanítók egy — bármely középiskolában legjobban tanuló — gyer­meke ösztöndíjat kapna. Ez alapítvány tőkéje ez ideig csaknem megüti a 2000 koronát. Értesülvén a közgyűlés arról, hogy közszeretetben álló gondnoka, Benkő Gyula kir. tanácsossá neveztetett ki, a kitüntetés felett jegyzőkönyvében adott örömének kifejezést. A segélyezésekre ajánlás után, mint érdekes tárgy s a maga nemében mint első kísérlet került a gyűlés elé a lelkészértekezlet azon indítványa, hogy a megvá­lasztott és hivatalukat elfoglalt új lelkészek a legköze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom