Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-22 / 4. szám

(áll., kir. kath.) gimnáziumokba ugyanakkor csak 1902 tanulónk, az áJl. reáliskolákba pedig 575 növendékünk járt. A középiskolák közé sorozott állami felső leányiskolákba is 320 ref. tanuló jár, míg a mi felső leányiskoláinkba 514. Még így is az állami középiskolákba nem kevesebb, mint 2797 ref. növendék jár. Ha nem az indokolásban említett minimális 100 tanulót, hanem annak másfélszeresét: 150-et veszünk is alapul, akkor is legalább 18 ref. vallástanár államosítását igényelhetjük. Ezt joggal el is várhatjuk! A megoldása sem ütközik nehézségbe. A legtöbb helyütt ugyanis nem egy, hanem több állami iskola (gimnázium, reáliskola, felső leányiskola, tanító-, tanítónőképző, kereskedelmi iskola) van. A ref. vagy ev. vallástanár — mondjuk -— kéthárom állami iskolában tanít együttvéve száznál több növendéket heti 18, illetve a — különböző intézetekben fölváltva tartandó — vasárnapi ifjúsági istentisztelet beleszámításával .16 órát. Vegyük pl. Budapestet. Itt az 1908/9., úgyszintén a legutóbbi 1909/10. tanévben is körülbelül 600 ref. növendék járt állami középiskolákba. Ennek daczára a tervezet szerint egy vallástanárunkat sem államosítanának, mert egyik állami iskolában se haladja meg itt a ref. vallású tanulók száma a százat, bár többnél közel jár hozzá. Két-három iskola összevonásával azonban legalább négy államosított ref. vallástanári állást lehetne, sőt kellene szervezni. Ma a budapesti egyház egyenesen ráfizet ezekre az iskolákra. Az államtól 100 koronát kap óránkint. holott hitoktatóinak csak kezdőíizetésül 3000 koronát, vagyis a heti 20 óra mellett legalább 150 koronát fizet óránkint. Később, a mikor a hitoktatók alapfizetése és lakbére is emelkedik, meg korpótlékot is kapnak, még több esik egy órára. Olyan helyeken, a hol csak egy állami középiskola van s így a ref. hitoktatás ezentúl is csak óradíjak mellett történhetik, elvárhatjuk mindenekelőtt az órák számának méltányos megállapítását, azután azt, hogy az óradíjak a tanári alapfizetésnek az órák számához mért szabályszerű hányadát képezzék. Tarthatatlan állapot, hogy több helyütt nem két, hanem négy vagy még több osztálynak a növendékeit is összevonatják, a minek csakis akkor lehetne helye, ha egyik-másik osztályban mindössze egy-két növendék lenne. Négy osztálynál többet azonban semmi szín alatt se volna szabad összevonni. Az adandó vallástani órák száma és díjazása tárgyában egységes megállapodást kellene egyházunknak a kultuszkormánnyal kötnie. Nagyon kívánatos, sőt az adott körülmények folytán egyenesen halaszthatatlanná vált, hogy a konvent ezt az ügyet legközelebbi ülésében már tárgyalja. Nem gondoljuk, hogy közbelépésének nem lenne meg a kívánt eredménye. Valóban képtelen állapot lenne, hogy míg az állam — annak a bizonyos, sokat emlegetett vallásegyenlőségnek nagyobb dicsőségére — az egyik felekezet hitoktatóinak a fizetését két-háromszorosára emeli s így a r. kath. hitoktatást a középiskolákban az állam költségén végezteti, addig a másik szemét továbbra is azzal a csekélyke „tiszteletdíjjal" szúrja ki s így az továbbra is kénytelen arra ráfizetni, csakhogy félig-meddig is alkalmas embereket kapjon ! Ha a kultuszkormány vonakodik ennek a kiáltó egyenlőtlenségnek a megszüntetésétől, akkor letagadhatatlanul nyilvánvalóvá válik, hogy az egész újítást kizárólag a r. kath. vallástanárok érdekében csinálta, az adófizetőknek, így a mi zsebünknek is a rovására. S még egy czélja lehet, a mit azonban szeretnénk nem hinni, bár a napilapok is megemlékeztek róla. Ugyanis a vallástanárok ekként rendes tanárokká lennének, s mint ilyenek, igazgatókká is választhatnák őket. Képtelenségnek tartjuk, hogy egy hitoktató, a ki felekezetének érdekeit képviseli abban az iskolában s egyházi fensőségétől is függ, egy állami, tehát felekezetközi intézet élén álljon. Felekezetének avagy az államnak az érdekeit szolgálja? Ez a kettő — sajnos — nem minden felekezetnél vág egybe! Hogyan venné ki magát, hogy a többi felekezetek vallástanárai egy és más dologban neki legyenek alárendelve? S hogy festene pl. egy róm. kath. káplánból lett igazgató itt a fővárosban, egy olyan reáliskolában, a hol van ugyan száz r. kath. növendék, de három-négyszer annyi az izraeliták száma 1 A kultuszminisztérium középiskolai ügyosztályának mai vezetőjétől sok minden kitelik ugyan, de azt már mégse hinnők, hogy eddigi sikerei alapján ilyen tervet mert volna megérlelni az agyában 1 Mindenesetre jó lesz, ha az arra hivatottak résen lesznek és a mikor a kérdés szőnyegre keriil, minden ellenkező irányú törekvést örök időkre lehetetlenné tesznek. Ki kell mondatni azt az egyedül igazságos elvet, hogy egyik felekezet vallástanára sem lehet valamely állami iskola; igazgatója! A többi állami iskolákról legközelebb. Dr. K. I. ISKOLAÜGY. Az amerikai református theológiák tanulmányi rendje. (Folytatás.) Az amerikai református egyháznak (Keformed Church in the U. S.) három kitűnő theologiai akadémiája van. És pedig Lancasterben (Pennsylvania-állam), Daytonban (Ohio-állam) és Franklinban (Wiscounsin-állam). E jelen közlemény czélja lévén a lancasteri theologia berendezésének és tanulmányi rendjének ismertetése, a két utóbbi iskoláról csak a legfontosabbakat említem fel. A daytoni theologia 1848-ban Tiffin városában alakult. 1907 óta Dayton városába van áttelepítve és egyesítve az Ursinus theológiával, mely 1869-ben alapíttatott, a leghevesebb hitvitázás idején. Az intézet egészen modern (megkezdett) palotájának kiépítéséhez Dayton városa 100 ezer dollárral (félmillió korona) járult. Hat theologiai tanszékkel van ellátva és főleg az Egyesült-Államok nyugati részéből kapja növendékeit. Ez