Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

házak arányszerű állami támogatásának, igen jó lett volna, ha az általunk említett fontos mozzanatot nem hagyta volna figyelmen kívül, hanem ellenkezőleg: nyomatékosan hangsúlyozta volna. S jó lenne általában, ha vezető egyházi férfiaink is be látnák már végre, hogy az 1848: XX. becsületes végrehajtásának csak egyetlen biztos alapja van: a róm. kath. egyházi vagyon jogi természetének, értékének és teherbírásának állami pontos megállapítása. E nélkül követelésünknek nincs szilárd alapja, —- s a mit elérhetünk, az csak egy-egy szépen hangzó miniszteri ígéret, s egy-egy újabb segélymorzsalék az évi költségvetésben. Ez azonban nem az 1848: XX. végrehajtása. Az újabb morzsalékok legfeljebb arra jók, hogy megejtsék az avatatlanokat ós alkalmat adjanak a szegény (?!) róm. kath. főpapságnak az államkasszába való újabb és újabb belemarkolásra ! H. I. KÖNYVISMERTETÉS. Calas Theofil: Utazás Pál apostollal. Egyszerű elmélkedések. Jogosított magyar kiadás. A franczia eredetiből szabadon fordította s a magyar kathedrai viszonyokhoz alakította Szalóczy Pál, előbb tiszavalki, most mezőcsáthi ref. lelkész. Budapest. 1911. Kókai Lajos bizománya. Ára 4 kor. 50 fill. Hogy az ember, a kit a tudás szomja hajt, közvetlen tapasztalat által jusson ismerethez, annak mindenesetre legszebb s legérdekesebb formája az utazás. Az ismeretnek ily módon való megszerzésére, különösen manapság, a mikor a közlekedési eszközök szaporodásával, új és gyorsjáratú hajók, vonatok és automobilok által valóban megszűnt a térbeli távolság, mind többen ós többen törekednek. De a régi időkben is akadtak merész, bátorlelkű emberek, a kik, hogy tudásukat kielégítsék, nem rettentek vissza az utazással együtt járt kellemetlenségektől, akadályoktól és veszedelmektől sem ; mert a kinek lelkében a tudás vágya gyökeret vert, az ment és megy mindaddig, míg kielégülést nem talál, vagy emésztő szomjában elpusztul. Az utazás még ma is sok veszedelemmel jár; hát régen, a mikor alig voltak biztos közlekedési eszközök, a mikor az idegen seholsem érezhette magát biztonságban, mert mindenki ellenséget látott benne s ép azért neki is majdnem mindenki ellensége volt. Hát még, ha valakit nem is a tudomány, nem csupán a közvetlen látás és tapasztalat érzése hevített, hanem a lelkében élő, forrongó igazság hajtott, hogy az igazságot az emberiség közkincsévé tegye, minél több lélekbe beoltsa s az által az emberek minél nagyobb tömegét érzületében, gondolkozásában s akaratának megnyilvánulásában, tehát egész életében megváltoztassa, új teremtménnyé alakítsa, — mennyi veszély az úttalan utakon, a természeti elemek, s mennyi csalódás, gúny és bántalom az emberek részéről. Csak Pálra és utazásaira kell gondolnunk, hogy ennek minden nehézsége és veszedelme előttünk álljon. De gondoljunk arra is: mi lett volna a Krisztus által elvetett mustármagból Pál apostol nélkül? Isten a mag kikelésénél elsőben is a gyűlöletben leghevesebb ellenséget győzi le s teszi szent ügyének fáradhatatlan, rettenthetetlen bajnokává, hogy a magot ki ne tépje, hanem azt védje, nevelje és ápolja, hogy ép az ő buzgósága ós szeretete által növekedjék terebélyes fává. Pált az ő munkás utazásaiban sok baj és szerencsétlenség érte, de ő azokat a Krisztusért örömmel elszenvedte. Mi, a midőn majdnem 2000 évvel az ő utazgatásai után elindulunk, hogy felkeressük az országokat és városokat, melyekben a keresztről való tudományt hirdette, ne féljünk ; a veszedelmek elmultak, sőt nem is kell rozoga hajóra ülnünk, vagy utazásunkat „per pedes apostolorum" folytatnunk, elég, ha az Isten házában, vagy csendes magányunkban átéljük Pál térítői útjainak szenvedéseit, hogy megvigasztalódjunk, — örömeit és áldásait, hogy azokért Istennek hálálkodjunk s hitünkben megerősödjünk! Rátérve a könyvre, Calas 55 beszédben, 261 oldalon írja le szépen, érdekesen és tanulságosan, a Cselekedetek könyve alapján Pál apostol térítői utazásait, az evangélium hirdetése közben ért csalódását és sikerét, szégyenét és felemeltetését. Az első lapon, „Saul" czímű beszédében mintegy előszókép a következőket mondja: „Biblia-magyarázataim sorozatán néhány elmélkedést szándékozom előttetek tartani Pál apostolról. Tapasztalni fogjátok, hogy mily nagy haszonnal járhat az mindnyájunkra nézve, ha jobban megismerjük azt az embert, ki a ker. vallásnak egyik legbuzgóbb védelmezője volt, noha kezdetben épen ő üldözte azt leghevesebben. Tanulmányaink folyamán bő alkalmunk lesz lelkünk számára tanulságokat meríteni és magunkra nézve vonatkozásokat tenni a majdan látottakból és hallottakból, míg őt végig kísérjük életének főbb eseményein és utazásain, melyek oly hathatósan mozdították elő a Krisztus nevének elterjedését a görög és római birodalomban, hol lángoló igehirdetése, tudós és magával ragadó ékesszólása elhangzott. Ha látjuk majd, hogy az Isten kegyelme mire képesíti azt az embert, a ki nem áll ellent annak: bátorságot merítünk, hitünk megerősödik és mi is tanúbizonyságai óhajtunk lenni az igazságnak. Mindenütt halljuk emlegettetni, hogy korunban hiányzanak a tetterős, edzett jellemű, kötelességhű emberek, és ez igaz! Hol vannak a szent Pálok, kik előre törnek, kik félelem nélkül szólanak, kik nem hajolnak meg az uralkodó közvélemény előtt'? Vajha az ő példája, Isten segedelmével, szent szerelemre gyulasztaná szívünket az igazság iránt, mely megszabadít a Jézus Krisztusban!" Sokféle könyvet, értekezést és prédikácziót olvastam már Pálról, de egyből sem ismertem meg őt oly előnyösen, mint a kezünk alatti könyvből, melyben szerző a damaskusi úttól végig vezet bennünket az apostol küzdelmes és örömteljes útjain Rómáig, — a Krisztusban újjászületett ember feltűnésétől annak haláláig.