Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

munkatársai valósággal küzdjünk is az Ő országa diadaláért ? Igen, mert mi az Isten munkatársai vagyunk! Kegyelmének öröktől fogva választott edényei s mint ilyenek, hivatva arra, hogy ama Mindenható öröktől fogva gondolt csodás világtervének meg­valósítására egész erőnket odaadjuk, ha kell fel­áldozzuk. De sohasem a magunk érdekében, soha­sem a magunk előnyére, hanem mindig csak az 0 dicsőségére! Oh vajha ez a gondolat hatna át bennünket s válnék határozott öntudattá lelkünkben ez újév reggelén is! Vajha a sok jó kívánság mellett maga az Örökkévaló figyelmeztetne e fenséges jövőt igérő rendeltésünkre mindnyájunkat! Sebestyén J. Prohászka püspök újabb karácsonyi czikke. Még alig csöndesedtek le azok a hullámok, a melyeket Székesfehérvár apostoli buzgósága püspökének tavalyi karácsonyi czikke idézett elő, ímé, újabb kará­csonyi czikket ír az „Egyházi Közlöny "-be. Mintegy fe­lelet akar ez lenni azokra a részben nyílt, részben alat­tomos támadásokra, a melyek tavalyi czikkének merész hangjáért, az azokban hangoztatott gyökeres újításokért érték. Mostani karácsonyi czikkének a hangja még hatá­rozottabb, még világosabban érthető. Azok is megért­hetik ebből, hogy Prohászka püspök mit akar, a kik szerint „némileg félreérthetően formulázta" inult évi czik­kének szavait. Tavalyi karácsonyi vezető czikkének kiváltkép a főpapi vagyon reformálásáról szóló része váltotta ki — érthető okokból — a legerősebb hangú bírálatokat. Czik­kének ezt a részét dr. Hanuy Ferencz, a budapesti egyetem theológiai karának egyházjog tanára „a kará­csonyi élet békéjébe belesivító Kasszandra szózat" -nak ne­vezte. A szellem uralmáért, a krisztusi eszmék diadalra­juttatásáért erős lélekkel küzdő püspök, eszméinek igaz­ságától mélyen áthatva, újból megismétli ezt a „Kasszandra szózatot". Mostani czikkének ez a gerincze. A karácsony emlékezete mintegy kihívja az ilyen gondolatokat. Egyfelől a szegénység igazi szimbólumában : a jászolban fekvő isteni Megváltó, másfelől a fényes paloták­ban lakó és ezer meg ezer holdas birtokok, óriási vagyon fölött korlátlanul rendelkező főpapok, mint az 0 szolgái! Ez a kép is hangosan kiáltja: nem azért jött a világra Krisztus, hogy néhány embernek fényt, hatalmat, ten­gernyi vagyont hozzon, hanem azért, hogy milliók lelkét tegye gazdagabbá! Ez így lehetett a múltban, de nem állhat meg a jövőben! A századokon át vezetett milliók függetlení­tették magukat az egyházi befolyás alól A vezetettekböl —- vezetők lettek sok tekintetben. A kultura magasabb fokára lépő milliók nem ismernek olyan tekintélyt, olyan hatalmat, olyan vagyoni előnyöket, a melyeket a jog, avagy a mult hagyományai parancsolnak reájuk. Azokat a funkcziókat, a melyeket valamikor az egyház vég­zett, ma már legnagyobbrészt a polgári elem végzi, így a papság előjogai elvesztették alapjukat. Prohászka püspök éles szeme látja a megváltozott időket. „Ki alapítana ma — kérdi — egy püspökséget kilenczvenezer hold birtokkal, vagy káptalanokat, apát­ságokat 20—40 ezer holdnyi uradalmakkal ? Senki, még pedig azért, mert ez nem illik bele a modern világ erő-és funkcziómegosztásába s ép azért a mi piszicho­lógiánk ezt kifogásolja s ha elismeri is a történeti jo­gokat, de szeretné a jognak a modern világ szisztémá­jába illő beállítását." Látja, hogy az óriási kiterjedésű főpapi birtokok elvesztik létjogosultságukat a mai korban, hacsak meg­felelő kulturális czélokra nem fordítják azokat. Ennek a fölfogásának a leghatározottabb és minden félreértést kizáró módon ad kifejezést: „Nekünk e javakat nagy kulturális czélokra kell fordítanunk, s ha a mostani egyházjog nem biztosítja azok odafordítását, akkor oda kell hatnunk, hogy az egyházi törvényhozás e veszélyez­tetett nagy érdekeket az egyéni lelkiismeret és szeszély kezelése alól kivonja s intézmények által biztosítsa a vagyonok hovafordítását. Vagy azt gondoljuk-e hogy ál­talános elvekre hivatkozva; a milyen az is, hogy a sze­kularizáczió rablás, megállíthatjuk a történelmi s kultu­rális elváltozásokat s megakadályozzuk az új egyensúlyi elhelyezkedéseket? A fejlődésben nem az dönt, a mi tényleg van, hanem az az elv, melynek erejében valami volt s valami más van s valami más még lesz. Nekünk ezt az elvet kell megértenünk ; ez hozott föl minket, mikor megfeleltünk neki: de ez fog össze is törni, mikor meg nem értjük s nem felelünk meg követelményeinek". A kiváló püspök szavai minket, protestánsokat is a lehető legközelebbről érdekelnek — és pedig két ok­ból. Az egyik az, hogy épen református lelkészek voltak azok, a kik a közvélemény izzó kohójába beledobták azt a gondolatot, hogy a r. kath. főpapság mai vagyoni rendszere nem állhat fönn továbbra. Ezt elismerjük, nem a legszerencsésebb formában tették, de hogy az igazságnak tettek vele szolgálatot, ímé a r. kath. egyház egyik leg­hivatásosabb harczosa a koronatanú reá! Az ő kará­csonyi czikkei a legfényesebb elégtételt szolgáltatták a méltatlanul meghurczolt ref. lelkészeknek. De más okból is érdekel bennünket Prohászka püspök eszméinek diadalrajutása avagy — a mitől most is tartunk — háttérbeszorítása. A mint előbb idézett szavaiból is kivehetjük, egyházi törvényhozás útján ki akarja vétetni az óriási főpapi birtokokat „az egyéni lelkiismeret és szeszély" kezelése alól ós „intézmények által" kívánja biztosítani azok jövedelmének hovafordí­tását. Az egyik tekintélyes napilap már találgatja, hogy miként tervezi a főpapi vagyon hovafordítását. E szerint, a mint régebben volt, a főpapokat vagyonuknak csak egy negyed része illetné ; egy negyedét a szegények fölkaro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom