Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-23 / 30. szám

siess, Istennek szent fia, Könyörülj rajtunk, Ha te meg nem tartasz, 145., 153., 176., 229.), német dallam van öt (Uram a töredelmes, 64., 137., 146-, 190), husszita van egy (157.), franczia dallam van egy (177.). Dicséreteink legnagyobb része (238 közül 170) zsoltárdallamra (franczia) énekeltetik. Hogy a zsoltárdallamok eredetileg élesen ritmizált dallamok s nem születtek egyenlő időtartamú hangokban haladó choráloknak, úgy a régi, mint a legújabb kiadású franczia zsoltárok s énekeskönyvek bizonyítják. De rövid betekintés után bizonyságot szerezhetünk erről régi hangjegyzésű, szegletes hangjegyű magyar énekeskönyvből is, hova a zsoltárok hangjegyei és régi franczia énekeskönyvből vétettek át. Ezekben háromféle hangjegy látható, az úgynevezett minima (szegletére állított négyszög szárral), mely a rövidebb hangok jelzésére szolgál; azután a semibrevis (szegletére állított négyszög szár nélkül), mely a hosszabb hangok jelzésére szolgál és a brevis (lapjára fektetett négyszög szárral), mely, mint a dallamot bezáró hangjegy, a leghosszabb hangot jelenti. (Ne legyen különös az olvasó előtt, hogy a zsoltárdallamoknál a leghosszabb hangokat jelző hangjegy brevisnek neveztetik, mert a régi egyházi zenében a brevisnél kétszerte, sőt négyszerte is hosszabb hangjegyek — milyenek a longa és a maxima — szerepeltek.) De a magyar származású dallamok is ritmikusak eredetileg, s a reformáció első századaiban bizonyosan ritmikusan énekelték azokat. Nemcsak az bizonyítja azt, hogy régi énekeink szövegileg a legváltozatosabb ritmusformákat mutatják (négyes, ötös, hatos tagoltsággal, pl. ilyen alakzatokat: 4 + 3, 4 + 4, 5 + 5, 5 + 6, 5 + 5+ 6, 6 + 5,6 + 6, 4 + 4 + 6,6 + 4 + 4, 6+4 + 6), hanem a régi énekeskönyvek hangjegyzése is, hol szintén háromféle hangjegy szerepel: a minima, a semibrevis és brevis. És pontosan kimutatható, hogy a ritmikus szöveghez a sormetszet és tagoltság szerint a dallamban micsoda ritmusformák alkalmaztatnak. így például a szöveg ötös tagoltságához a dallamban négy rövid s egy hosszú, a hatos tagoltsághoz négy rövid s két hosszú, a hetes tagoltsághoz négy rövid s három hosszú hangjegy jön, azzal a különbséggel, hogy a sorkezdő dallamhang rendesen hosszúnak vétetik. Azokat, a kik ezen kérdéssel foglalkozni kívánnak, a régi, különösen a 18. századi énekeskönyvekre utalom, a hol magyar ritmikus szövegű dicséreteink közül, például 63., 65., 73., 75., 76., 84., 140., 143., 144., 163., 173. dicséreteink a 172., 187., 251., 148., 315., 350., 296., 301., 98., 345. és 260. számok alatt a szövegnek megfelelő dallamritmizálással megtalálhatók. A szöveg tagoltsága, a sormetszet igen sokszor a hangjegyek között is jelezve van, az úgynevezett dallamcaesurákkal. Régi énekeskönyveinkben úgy szövegileg, mint dallamilag a legszebben ritmizált régi magyar énekek vannak még (például a 83., 86., 116., 120., 123., 124., 151., 178., 262., 335. számok alatt), melyek azonban az 1806. revízió alkalmával mostani énekeskönyvünkbe nem vétettek át. Úgy a zsoltárdallamok tehát, mint a régi magyar dallamok eredetileg ritmikusak, s így legfeljebb a fentebb megnevezett nyolcz latin, öt német ós egy husszita dallamot lehet olyan dallamoknak tekinteni, melyek egyenlő időtartalmú hangokban haladó choráloknak születtek. (Folyt, köv.) Szügyi József. Az ország 1909. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. III. Születések. Az 1909. évben az anyaországban 668,474, a társországokban 107,921, a Magyarbirodalomban tehát 776,395 gyermek született élve, vagyis 20,507-tel több mint az előző évben. E többletből az anyaországra 13,028, a társországokra 7479 esik. A születések számbeli emelkedése folytán az ezer lélekre eső arányszám az anyaországban 36'1-ről 36'5-re, a társországokban pedig 38'0-ról 40'3-ra emelkedett. Az anyaországi születési arányszám az előző évekhez képest valamivel ismét javult, minek okát részben az újabb évek kedvező terméseredményeinek, részben a népesség korösszetételében beállott változásoknak kell betudnunk. A terméseredményeknek a házasságokra s ennek folytán a születésekre gyakorolt hatása közismert tény ; a népesség korösszetételében beállott változásokra nézve pedig megemlítjük, hogy az 1900. évi népszámlálás 1.935,942 tizenöt-tizenkilencz éves korú egyént talált, 423,965-tel többet, mint az 1890. évi. Már most ha tekintetbe vesszük, hogy ez a korosztály az 1900. évi népszámlálás óta belekerült a házasodásra képes korba, természetesnek kell találnunk, hogy a születési arányszám, a mely a 70-es évek nemzedékének a kolera és egyéb járványok pusztítása következtében megfogyott száma mellett előbb alacsony volt, most emelkedik, a mely emelkedés kismértékű ugyan, de már évek óta tart. Nagy hatással volt továbbá a születések számának növekvésére a kivándorlásnak 1908-ban történt nagy megcsappanása s ugyanakkor a visszavándorlás erős emelkedése. A születési arányszám tekintetében az anyaországban három országrész emelkedik felül az országos átlagon (36"5) ós pedig a Tisza balpartja (41'9), a Tisza jobb partja (380) és a Duna bartja (37.2). Legkedvezőtlenebb arányszámmal pedig a Duna jobb partja szerepel (33*6). A törvényhatóságok közt első helyen áll ezúttal is — mint az előző évben — Máramaros vármegye (45*8), azután következnek Ugocsa (44*3), Bihar (43*4), Heves (42*6) vármegyék és Szabadka (43'3) törvényhatósági jogú város. A 40-es arányszámot különben 17 törvényhatóság érte el az anyaországban. Legkisebb volt a születési arány Krassó-Szörény (29*1), Hont (30'0) és Baranya (30*1) vármegyék, továbbá Pécs (23*4), Budapest (24'0), valamint Selmecz és Bélabánya (24"5) törvényhatósági jogú városokban. Fiume arányszáma (36'6/