Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-16 / 29. szám

nevelnünk, mely nem a papi törvények rabja, hanem az emberi hagyományoktól és toldalékoktól ment krisztusi evangélium híve. Meg kell törnünk Róma és Wittenberga hierarchiájának szövetségét s egy új német keresztyénséget kell megteremtenünk. Az Ev. Bund vagy az iskolai szövetség tovább küzdhet papiros fegyverekkel Róma ellen, ellenünk azonban egész politikai hatalmát fogja kijátszani. Eljön és el kell jönnie annak az időnek, a melyben annak tudatára ébredünk, hogy meg kell szűnnie a német nép felekezeti szétszakadozottságának. Előbb azonban Rómát és Wittenbergát kell kiküszöbölnünk. — Találóan mondja forrásunk, hogy az egyházi keresztyénség ellenségei hol a „protestantizmus" nevében az evangéliumot, hol az evangélium nevében a protestantizmust fojtják meg. De azért jó, hogy a tanítói lap ily nyílt őszinteséggel írja fel zászlajára a reformáczió öröksége elleni küzdelmét. Ez útbaigazításul szolgálhat az államnak s az egyháznak egyaránt. Tehát odáig jutottunk, hogy már a tanítók körében is döngetik — sajnos, nálunk is — az evangélium s az egyházi keresztyénség kapuit. Igaza van Tisza Istvánnak, a midőn védelmi harczra hív fel ilyen szellemű tanítók és tanárok ellen, óvatosságra int az államosítással és államsegéllyel szemben s a szabadgondolkozás legnagyobb ellenségeit az úgynevezett szabadgondolkozókban látja. Ez a türelmetlen fanatizmus némely tanítói és tanári körökben Rómának és klerikálizmusának is becsületére válik. Ezt különben Hackel kitérési esetéből is megtanultuk. * * * Dogma. Tschackert Pál göttingai theol. tanár „die Entstehung der. luth. u. ref. Kirchenlehre", 1910-ben megjelent cz. nagy művében következő találó meghatározását adja a dogmának: „a dogma a ker. egyház vagy egyházfelekezetek közös hitének közérvényű fogalommeghatározása". Egyházi dogmák alkotására az indok a ker. hitéletnek ismeretté való fejlesztése s a vallásoktatás érdeke és szükséglete. Ev. prot. értelemben véve a dogma nem jogilag kötelező hittörvény, de vallásos tartalmának morális kötelezése az evangélium hirdetőjétől és tanítójától határozottan követelhető. Lényegében a dogma egységes, részleteiben azonban kora theol. és egyéb művelődési viszonyaitól függő. A dogma maradandó és változó jellege megítélésének zsinórmértéke az evangélium s annak különböző értelmezése a r. katholiczizmusban és a protestantizmusban. Az újabb dogmaalkotás szüksége csakis a vallásos egyházi élet és hitismeret fénypontján, mint p. o. a reformáczióban állhat be. A protestantizmus dogmatörténete, a melynek határai különben a theológia történetéhez való viszonyában folyó természetűek, Luther és Kálvin ev. prot. alapgondolatainak keletkezésétől egészen a jelenkori dogmatikusokig terjed az egyházi tan rendszeres felfogásában és kiépítéséban, a melynek főbb stádiumai a reformáczió alapgondolatainak kifejlődése a formula concordiaetig s a westrninsteri hitvallásig, továbbá az ó prot. orthodoxia vagy skolasztika, s a XlX-ik század theologiája Schleiermacher óta. A pietizmus és a felvilágosodás és a raczionalizmus szerzőnk szerint nem dogmaalkotó faktorok. A prot. dogma világában bizonyos, az egyes különbségeket meghaladó magasabb szellemi egység észlelhető a r. katholiczizmussal és a szekta protestantizmussal szemben. Tehát nem platonikus eszme a prot. unió, hanem egységesek a protestantizmus alapelvei. Végül más a dogma felfogása a r. katholiczizmus és a protestantizmusban. Előbbi a dogmában a bibliai tananyagnak quantitativ folytatását („a Deo revelatem doctrinam"), utóbbi az isteni kijelentés tartalmának tanszerű, tehát tudományos kifejezését látja. A dogmatörténet, mint az egyházi öntudat fejlődésének története megóv bennünket a doctrinarizmustól s a confessionalismustól, s a mint egyrészt mérsékeltté, úgy másrészt erős meggyőződésűvé is neveli a theológust. Mert hát az egyházi öntudat folytonosan fejlődő az evangélium isteni szellemének befolyása alatt. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉG. Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben* X. Bécs 1763. febr. 25. A Foktöviek dolgában a parantsolat ma indul le a N. Vármegyére pro informatione submittenda melly a Fels. Cancellarianak annyira bévett szokása a hasonló quaerulosus Casusokban, hogy soha inaudita parte altéra nem tselekszik semmit. Azért melto leszen a Tettes Urnák vigyaztatni reá miképpen fog felküldődni az Informatio. Ezen Parantsolatert 8 ti. 56. kr. kellett letenni taxaúl a Cancellarian. XI. Péczel. 1763. május 13. A Foktöviek dolgába irt Uri levelét a Tettes Urnák az acclusummal edgyütt közelebb tegnap vettem; annak előtte pedig nem régiben vettem más két rendbelit is, azon Instanti aj okkal edgyütt, mellyet a Tettes Deputationak adtanak vólt bé; ugy hogy, semmi hijjok nintsen azon leveleknek, mellyekre a Tettes Ur méltóztatik utolszor is provocalni. Ezekhez képest en az Instantiát meg holnap felteszem és Drozdik Urammal is communicálván előre, annak utanna igyekezni fogom még az jövő hét elein bé adni, hogyha lehettséges lészen, még az Innepek előtt felvevődhessen. Melly meglévén, meg fogom küldeni a Tettes Urnák is párban, mint méltóztatik kívánni. A dolog valósággal ollyan, a melly elegendő consideratiora való dolgot adhatna a Fels. Cancellarianak s bizonyossan adna is, ha olly nagy Urnák a fia nem interessáltatnék benne. Mi mindazonáltal, lelki esmeretben jár, hogy semmit is el ne mulassunk; aminthogy én az