Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

bizottság a beadott szavazatok alapján dr. Baltazár Dezsőt jelentette ki a tiszántúli kerület megválasztott püspökének. Most, a mikor a tiszántúli nagy egyházkerület gyülekezetei csaknem egyhangúlag Ítélték méltónak dr. Baltazár Dezsőt a püspökségre, nem keressük, hogy e választással milyen küzdelmek aktái záródtak le, sem azt, hogy esetleg milyen ujabbaknak lapjai nyittathatnak fel. Csak azt tekintjük, hogy a megválasztottban olyan férfiút nyert-e a kerület és az egyetemes egyház, a ki kész is, képes is kezébe venni a vezéri pálczát s a kinek működéséhez jó reménységeket fűzhetünk, úgy a tiszántúli kerület, mint az egyetemes egyház jövendő jobb sorsát illetőleg? Ezekre tekintve, nemcsak megnyugvással, de örömmel fogadjuk a tiszántúli kerület döntését, mert dr. Baltazár Dezsőben nemcsak fiatal, de olyan komoly erőt is állított a vezető helyre, a kinek munkálkodása, ha némileg új szellemet visz is bele kerülete és az egyetemes egyház életébe, éppen ez által az új szellem által fog azoknak javára válni. A mikor ezt reméljük, nem hunyunk szemet az új püspöknek eddig tanúsított radikális szelleme felett; annál kevésbbé, mivel egyes fontos kérdésekben más a véleményünk, mint neki. De láttuk eddig is, hogy ez a radikalizmusa, a nélkül, hogy elveit megtagadta volna, bölcsen tudott beleilleszkedni a történelem által adott állami és egyházi keretekbe, s nem mint robbantó és romboló, hanem mint fejlesztő és alkotó erő nyilatkozott meg működésében ; — s hiszszük, hogy a mikor a püspöki székből még magasabb pontról tekinti át a munkateret s még világosabban fogja látni a teendőket: fegyelmezett ésszel és szívvel tudja megválasztani a czélhoz vezető alkalmas módokat és eszközöket is. Hogy az új püspök eszes, képzett ember, bizonyság reá tanulói pályája és jogi doktorsága. Hogy jó lelkipásztor, bizonyság reá gyülekezetének tisztelete és szeretete. Hogy jó adminisztrátor, bizonyság reá egyházmegyéjének ékes rendje. Hogy szervező, alkotóképesség, bizonyság reá az Orsz. Ref. Lelkészegyesület szervezése és vezetése és a lelkészárvák Kálvineumának a valóra váláshoz közeledő nemes gondolata. Mindeme szép képességeinek érvényesítésére most még szélesebb tér nyílott meg előtte. Hisszük, tudjuk, hogy fel fogja találni magát e tágasabb és még nagyobb felelősségű munkatéren is. S éppen ezért a legszívesebben üdvözöljük új, magas méltóságában és kérjük a kegyelemnek Istenétől, hogy segélje, áldja meg minden, a haza és az egyház érdekében való jó munkájában! H. I. Érettségi kormánybiztosok. Sokaknak feltűnt, hogy az idén a prot. főgimnáziumokhoz küldött érettségi kormánybiztosok közt feltűnően sok az állami középiskolai tanár. Ha végignézzük a névsort, alig találunk köztük egy-egy ismertebb nevet: nagyobbára ismeretlen nevek. Az előző évi listákban ott láttuk a prot. egyház kiválóbb tudósait, nevesebb főiskolai tanárait. Most elvétve akadunk közülök egy-egyre. A legtöbb érettségi biztos budapesti áll. középiskolai tanár, kik közül több csak néhány éve hagyta el az egyetem falait. A mult hetekben hazafelé utaztam. Az egyik nagy állomáson egy fiatal ember nagy szervuszozással megy el mellettem a kocsi folyosóján. Megkérdjük egymástól kölcsönösen, hogy hova-hova? Mondja, hogy ebbe és ebbe a ref. főgimnáziumba megy érettségire kormánybiztosnak. A vonat hosszabb ideig állt, én is leszálltam. Beszélgetésünk során azt mondja : „Látom, nem ismersz meg. Ez és ez vagyok. Több ifjúsági mozgalomban vettünk részt együttesen egyetemi hallgató korunkban." „Megbocsáss barátom — mondottam — de nem is mertem valami közönséges halandót sejteni benned, hogy ilyen fiatal létedre kormánybiztos vagy. Legalább is honatyának vagy valami főiskolai professzornak néztelek." „Dehogy, az óbudai főgimnáziumnál vagyok néhány éve tanár", válaszolta. Nagyon derék, kedves fiú; de már megbocsát ő is, meg az őt küldő is, de egy harmincz év körüli középiskolai tanár mégis csak fiatal arra, hogy érettségi kormánybiztos legyen ! Micsoda érzéseket támaszt egy ilyen fiatal kollegának mint kormánybiztosnak a kiküldése abban az érettségiztető tanári karban, a melynek a legtöbb, sőt talán minden tagja idősebb nálánál s közülük talán többen képzettebbek nálánál?! Hogy így is állhat az eset, azt az egyik országgyűlési képviselőnek a fölszólalásából is következtethetjük, a ki a kultuszvita alkalmával kifogásolta, hogy fiatal állami középiskolai tanárokat küldenek több prot. középiskolába kormánybiztosokul s vannak köztük olyanok is, a kik csak néhány éve buktak meg annál az iskolánál az érettségin! Nem tudjuk, hogy Szász Károly képviselő kire vagy kikre értette ezt a kormánybiztosok közül, de föl kell tételeznünk, hogy a kultuszminisztérium volt tisztviselője jól megfontolta szavai súlyát és csakugyan van a most kiküldött kormánybiztosok közt ilyen is ! De ha nem egészen így lenne is, ha lenne is némi túlzás a szavaiban, akkor is méltó ez a dolog arra, hogy Lapunkban is szóvá tegyük ezt, a tanáraink önérzetét és iskoláink, egyházunk tekintélyét annyira sértő körülményt. Két értelme lehet a kultuszminisztérium eljárásának. Vagy azt akarta ezzel kifejezésre juttatni a középiskolai ügyosztály élén álló nagyon is jól ismert miniszteri tanácsos: ime, ennyire becsüllek titeket, hogy az egyetem küszöbét alig átlépett, fiatal tanáraimat küldöm a nyakatokra érettségi biztos gyanánt; vagy azt, hogy egyetemi és főiskolai: jogakadémiai, theológiai, bölcsészeti tanáraitokban, középiskoláitok idősebb, érdemesebb igazgatóiban nem bízom annyira, hogy kiküldhetném őket a kormány képviseletében az érettségi vizsgákra. Akár felelet akart ez lenni az illető miniszteri