Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-11 / 24. szám

mit mond Melanchton egyébként Lutherről, arról a Courrier bölcsen hallgat. Ez a theológus mindenütt dicséri őt, mint a ki evésben, ivásban mértékletes, a ki néha napo­kig alig vesz magához táplálékot. Különben a reformátor maga is többször kikelt a németek túlságos sok sörivása ellen. Gyakran nyilvánosan is prédikált az iszákosság ellen. 1539 május 10-én tartott beszédében nyiltan ki­mondotta, hogy népe más nemzetek gúnyjának teszi ki magát a mérték nélkül való ivás által, mely ellen véde­kezni kell, akárcsak a pestis ellen. A klerikális lap — úgy látszik — mindenáron be akarja bizonyítani azt, a mit a pápai körlevél tartalmazott, hogy a reformátorok istene a hasuk volt. A Courrier-nek nem tetszik Kálvin, mert nem evett, nem ivott, nem tetszik Luther, mert evett ós ivott. Keresztelő Jánosnak azt mondották kor­társai, hogy ördöge van, mert nem eszik és nem iszik. Jézus evett és ivott és azt mondották róla, hogy nagy evő és ivó és a bűnösök barátja. — Ki tud eleget tenni az embereknek, különösen akkor, ha azok jóhiszemű­ségéhez kétség fér?! Claparéde Sándor felolvasása. A genfi múzeum­társaság legutóbbi közgyűlésén Claparéde érdekfeszítő előadást tartott arról a viszonyról, mely a régi magyar református egyház és a genfiek között fennállott. Kálvin idejében a közvetlen érintkezés ugyan még nem volt meg, de megvolt már Béza Tódor korában, a mikor is már több magyar theologus látogatta a genfi főiskolát. Claparéde eddig még nem igen ismert okiratokra támasz­kodik. Elmondja, hogy 1570-ben Skaricza Máté és 1596-ban Szenczi Molnár Albert látogatást is tettek Bézánál. Az előbbinek megmutatta Béza Kálvin János sírját a plainpalais-i temetőben, ez utóbbinak a nagy reformá­tornak szobájában levő sikerült arczképét mutogatta. Azt mondogatta büszkén Molnárnak, hogy Kálvin az ő atyja volt a Krisztusban. Olaszország. A gyónási titok megszegése. A Corriere della Sera híradásából olvassuk, hogy Verdesi Gusztáv római pap kilépett az egyházból és methodista lett. A Secolo egyik levelezőjének kilépése okául a gyónási titok megszegését mondotta. 1908-ban ugyanis meggyónta Bricarelli jezsuita páternek, hogy modernista papok társaságába járt. A páter sürgetésére meg is mondotta neveiket. Ezek: Bonaiutti, egy theologiai szemle igazgatója, Turchi Miklós a Propaganda Fide egyik tanára, Rosso Mario, Piastrelli Lajos és Coppa Ottorino. Bricarelli gyóntató az esetet elmondotta a pápának, a ki a nevezett papokat szigorúan megbüntette. A jezsuita most rágalmazásért feljelentette Verdesi-1 a római törvényszéken. A tárgyalásra Respighi bíborost is megidézték. Papi körökben az eset kínos feltűnést keltett és a már megkezdett tárgyalásokon a papok nagy számban jelennek meg. A jezsuita azt állítja, hogy Verdesi már 1907 óta nem jár hozzá gyónni, hanem Bianchi-Tagliesi-hez. Az esetet elmondotta ugyan néki Verdesi, de nem a gyóntatószékben, hanem magán beszélgetés alkalmával, mire ő azt tanácsolta neki, hogy lelkiismerete megnyugtatására nevezett papokat írásban jelentse föl a pápának. X. Pius és a vallási küzdelmek. Spanyolországban Aguirre toledoi érsek és az egész püspöki kar hivatalo­san tiltakozott a kongregácziók ellen hozott törvény el­len. A tiltakozásnak — mint maga a Vatikán is mondja — aligha lesz eredménye, mint nem volt Franczia ország­ban sem a szeparáczió alkalmával. Merry delVal bíbo­ros utasítást adott a toledoi érseknek, hogy mi mó­don védekezzenek a hit ellenségeivel szemben. Alakítsa­nak katholikus alapon országos pártot, melynek főczélja a hit védelme legyen. Ennek a pártnak kötelessége lesz arról gondoskodni, hogy a törvényhozás házába minél több hívő képviselő kerüljön be. Ezt különben már XIII. Leó is megkísérelte Spanyolországban, mind­járt uralkodásának kezdetén. Megalakult a madridi „ Unione Cattolica", melyr egyesület azonban körülbelül 30 éves fönnállás után teljesen megszűnt. — Portugáliá­ban a püspöki kar szintén tiltakozott az egyháznak az államtól való elválasztása ellen. A köztársasági kormány keményen megintette a főpapokat, hogy a népet az új alkotmányforma ellen ne izgassák. A kormány nem engedte meg, hogy a pápai encziklikát kihirdessék, mely az új köztársaság antiklerikális törekvéseit és a szepa­rácziós törvényt kíméletlenül megbélyegzi. Protestáns theológiai intézetek. Olaszhonban je­lenleg három protestáns theológia van: waldens, bap­tista és methodista. Taglialatela lelkész most azon fára­dozik, hogy a három theologia egyesüljön egy intézetben, melynek öt tanára közül 1 árom a waldens egyház tagja lenne, egy methodista és egy baptista. A három waldens tanár szívesen támogatja Taglialatelát terveinek meg­valósításában. Fran ezt a ország. A rabbi üldöztetése. Kilencz évvel ezelőtt Tours város egyik nyilvános éttermében az odavaló rabbi, Brauer, disznóhúst evett, még pedig Jóm Kippur idejé­ben. A zsidók ezt csakhamar megtudták az egész hit­községben. Dühökben a rabbit hivatalos ténykedése közben megragadták, ruháit letépték és meztelenül a közeli patakba dobták. Egy hónapra rá megfosztották állásától és a „L'Universel Israélite"-ben közzétették kiközösítését. A rabbi ettől kezdve a legnagyobb nyomo­rúságnak volt kitéve, mert mindenfelé üldözték. Ramey községben zsinagógát nyitott, de csakhamar ráismertek és a zsidó templomot mindenki kerülte. Brauer most pört indított a toursi hitközség ellen. A „Le Matin" egyik kiküldötte ebből az alkalomból fölkereste a rabbit. Elmondta, hogy igazságtalanul üldözik. Erősíti, hogy az étterem gazdájával írásban is bebizonyítja, hogy ő disznó­húst nem evett. Az is csak ráfogás, hogy ő egy zsidót nem mosott le rituális előírás szerint. Ezt nem is tehette, mert a Loire folyóba fulladt zsidó testén vérfoltok vol­tak, neki pedig a mózesi törvény értelmében vért nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom