Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-11 / 24. szám

tessék nivellálni. A hol sok van, onnan odavezetni, a hol kevés van. így sehol se lesz hiány. Az állam az 1848; XX. alapján azoknak az egyházaknak adjon, a kiknek nincs. Ha a katholikus egyház igy fog eljárni, nem fog senki se szekularizácziót követelni. Szent Márton a maga püspöki palástjának felét ráadta egy meztelen koldusra. De Szent Márton idejében nem is akart szekularizálni senki. Szekularizálni csak akkor és ott akarnak, a hol az egyház nem úgy hasznalja vagyonát, a mint azt a szeretet törvényei parancsolják. A nap főszónoka Andrássy Gyula gróf volt. Igen liberális érzéstől áthatott beszédet mondott. A nemzeti egységből indult ki és oda is tért vissza. A nemzeti egység szabadelvüséget és minden türelmetlenség mellőzését követeli. Helytelen minden kulturális és minden felekezeti ellentét bevitele a közéletbe. Nem mintha nem lenne minden iránynak, még a legszélsőbbnek is teljes létjoga, de egyetlen iránynak sincs joga megkövetelni., hogy kizárólag az ö szellemében kormányozzák az országot. A szabadgondolkodás is jogosult irány. Csak az nem jogos, ha ez az irány aggresszive lép föl, ha a maga hitetlenségét rá akarja kényszeríteni azokra, a kik hisznek. Ezzel az aggressziv szabadgondolkodás elnyomja a más gondolkodásúak szabadságát és így önmagával kerül ellentétbe. Andrássy Gyula gróf szigorú határt von a vallásosság és a felekezetiség közt. A vallásosság : benső hit. A felekezetiség ellenben olyan törekvés, mely bizonyos valláshoz, bizonyos részleges csoporthoz tartozó embereknek a többi embertársak rovására való érvényesülésére törekszik. Épen ezen természeténél fogva világos, hogy mihelyt egy felekezet aggresszive lép fel, valamennyinek követni kell példáját, nehogy alul maradjon. A felekezetiség küzdelemre vezet s a küzdelem maga még nem hiba. Csakhogy a történelemnek minden lapja azt mutatja, hogy a felekezeti ellentétek a legélesebb, a legimproduktivabb, a leghosszadalmasabb küzdelmekre vezetnek. — A felekezeti iskolákért Andrássy nem lelkesedik, mert azok korán szoktatják hozzá az itjúságot a felekezeti elkülönítéshez. A kongregácziókat káros intézményeknek, az ifjúság által letétetett Ígéreteket az igéret szentsége ellen irányuló merényleteknek tartja. Mégis az a nézete, hogy az igazi szabadság nevében nem szabad üldözni sem a felekezeti oktatást, sem a kongregácziókat, de az államnak szigorúan ellenőrizni kell mind a kettőt, meg kell gátolnia esetleges visszaéléseiket, mégis azonban úgy, hogy ellenőrzése ne menjen el a hitéletbe való beavatkozásig. Fejtegetéseit azzal végezte, hogy nekünk magyaroknak kétszeresen távol kell tartanunk magunkat minden felekezeti villongástól. Hiszen a múltban is a felekezeti egyenetlenségek tettek fölöttünk úrrá idegeneket. A nemzet nagy korszakaiban legnagyobbjaink távol is tartották tőlünk ezt a veszedelmet. Széchenyi, Deák és Kossuth más-más, sokban ellentétes politikai nézeteket vallottak, de mind a hárman megegyeztek a szabadelvűségben és a miben ők hárman megegyeztek, azt minden jó magyar ember vallhatja. Június 2-án Polónyi Géza három hatalmasan felpakkolt táskával érkezett a parlamentbe, melyekben mondanivalójára vonatkozó írásos bizonyításait rejtegette. A zsidó kérdésről és a szabadkőművességről beszélt. Kiterjeszkedett a zsidók történelmére, felekezeti szervezetükre. A zsidókat veszedelmeseknek mondja az állami életre, nagyon szaporodnak. Nagy veszedelem rejlik továbbá a zsidó bevándorlásban. Idézi Irányi Dánielt, a ki a parlamentben is szót emelt a zsidók bevándorlása ellen, faji veszedelmet látott benne. Áttért azután beszédének főthémájára: a szabadkőművességre. Kimutatta mindenek előtt, hogy a felekezetnélküliség temploma a szabadkőműves páholyokban van. Csak az az állam erős, mely valláserkölcsi alapon áll. A szabadkőművesség vallástalanná akarja tenni a népet és így tönkre akarja tenni az országot. A szekularizácziót azért sürgeti, hogy vagyont szerezzen. A destruktív törekvésű páholyokban többségben a zsidók ülnek. A zsidók leghevesebben a katholiczizmus ellen harczolnak és általában harczolnak minden felekezet ellen. Az országot megakarják fosztani keresztyéni jellegétől. Ez a hála a reczepczióért. Rámutatott arra is, hogy a szabadkőművesek már nemzetiségi páholyokat is létesítenek és igy titokban akarják szervezni a nemzet ellen való liarczot. Elővette Polónyi a szabadkőműves hivatalos lapot, a Világ-ot. Felolvasta belőle a harczmodor jellemzése végett azt a czikket, a melyet Tisza beszéde után írtak, frivol gúny tárgyává tevén a protestáns hitet, a protestáns templomokat és a nemzeti érzületet. Szánalmas nyomorúságnak nevezik ebben a czikkben a magyarsághoz való ragaszkodást. Polónyi adatokkal bebizonyíthatónak mondotta azt, hogy a Világ-ot szabadkőművesek alapították, azok pénzelik, a páholyok küldtek ki szerkesztőt. Hivatalos kiadványokkal bizonyította, hogy pressziót gyakorolnak a képviselőkre, hogy be akarnak furakodni a közigazgatási bizottságokba. Beszédének végén védelmet kért a r. katholikusok számára, ha nem kapnak — úgymond — akkor majd maguk fognak maguknak elégtételt szerezni és nem fognak a csapások alatt meggörbülni. KÜLFÖLD. Svájcé. Ujabb rágalom. Múltkoriban már megemlékeztünk arról, hogy a genfi klerikális lap : Courrier de Genéve egyik számában megrágalmazta Kálvin Jánost. Most ugyanazt cselekszi Luther Mártonnal, a kit — Denifle katholikus író művére hivatkozva — iszákossággal vádol. Az újság eljárása most is ugyanaz: kiragad egy-két mondatot Luther irataiból és nyilatkozataiból, azokat felfújja, kiszínezi, de a szavak valódi értelmére ügyet se vet. Igaz ugyan, hogy a német reformátor említi irataiban, hogy olykor-olykor jókat ivott, de ezt ő is csak túlozva és tréfásan hozza fel. Denifle Melauchtont is iclézi, a kinek tanúsága szerint Luther egy ebéd alkalmával, baráti körben, jól felöntött a garatra. De hogy