Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
mázás léha mulatozása keretében. — Az új-csanálosi fiók-szövetség évi 50 koronával járul a szövetség központi munkájához, a mivel szép példáját adja a kálvinista összetartozás érzésének és annak, hogy miképen lehetne minden egyházközségben a szövetség országos társadalmi akczióját támogatni s erőhöz juttatni. — A másik két hely Alsó és Felsöméra, két kicsiny község Abaúj-Tornában. Lakóinak 8 /1 0 -ed része vagyontalan zsellér ember. A két községben alig van 8—10 gazda ember. A szegénység pedig minden jószándéknak s előrehaladásnak meglehetős akadálya. — Hallgató János ref. lelkész betegeskedése daczára és jóformán egyedül állva, nagy erővel folytatta a mult évben megkezdett belmissziói munkát és a Kálvin-szövetség folytatta az idén is áldásthozó tevékenységét. Minden héten szerdán este — leginkább a téli hónapokban — vallásos összejövetelt tartott a lelkész az iskolában, a hol éneklés, imádkozás, bibliamagyarázat után népies modorban tartott előadások hangzottak el a következő kérdésekről: 1. A Kálvin-szövetség falun. 2. A gépek és azok átalakító hatása az emberi életre. 3. Az iskola és annak hasznai. 4. A mértékletesség. 5. A takarékosság. 6. Luther Márton. 7. Kálvin János. 8. A babona. 9. A felebaráti szeretet munkái. 10. Egy szegény fiú története. 11. Mit köszönhet a magyar nemzet a reformácziónak ? 12. A biblia. — Azonkívül megalkották a ref. ifjúsági kört azzal a czéllal, hogy ez a kör magát az összhangzatos éneklésben gyakorolja s közreműködésével a templomi és temetési éneklésünket szebbé tenni igyekezzék. Áztán minden vasárnapi iskolát tartott a lelkész a templomban, hol a fiatalok részben közhasznú ismeretekben gyakorolták magukat és ezáltal az erkölcsös, vallásos élet emelésére serkenttettek, részint pedig a léha szórakozásoktól elvonattak. — Akármilyen kicsiny vagy nagy legyen is a hely, széppé lehet tenni az életet, csak a lelkipásztor találja meg a helyes utat annak széppé tevéséhez. A kispesti Kálvin-szövetség áldozócsütörtökön tartotta második ismeretterjesztő estélyét Ének és bibliamagyarázat után Luther harczát Kövy Árpádtól, szavalta Joó Zsófia. A nők hivatása az egyházban. Irta és felolvasta: Pálóczi Horváth Zoltán dr. ügyvéd, orsz. titkár. Haldokló mellett. írta Tompa Mihály. Szavalta: Melegh Gyula hittanhallgató. Hegedült: Kálmán Farkas hittanhallgató. GYÁSZROVAT. Báró Bánffy Dezső, politikai és egyházi közéletünk egyik legkiválóbb alakja, f. hó 24-én hajnalban elhunyt. Érdemeivel lapunk vezetőhelyén foglalkozunk. Itt élete folyásáról, betegségéről és temetéséről kívánunk megemlékezni. Született 1843 okt. 28-án Kolozsváron, ősrégi nemesi családból. Tanulmányait itthon és külföldön elvégezvén, 1869-ben lépett a politikai pályára. 1875-ben Belsőszolnok megye főispánja és Kővárvidéke főkapitánya lett; a megyéknek 1876-ban eszközölt kikerekítésekor pedig Szolnok-Doboka megye kormányzását vette át. 1873-ban Besztercze-Naszód megye főispánjává neveztetett ki, s a király előbb a Lipót-rend lovagkeresztjével, majd a Szent István-rend kiskeresztjével ékesítette fel. 1892-ben képviselői mandátumot vállalt s a képviselőház elnökévé választatott. Nemsokára megkapta a valóságos belső titkos tanácsosságot is. 1895-ben miniszterelnökké neveztetett ki s ez állást 1899 febr. végéig viselte. Még ugyanezen évben főudvarmesterré neveztetvén ki, a politikától visszavonult. 1903-ban újra az aktiv politika terére lépett, erősen átalakult nézetekkel. 1904-ben lemondott főudvarmesteri méltóságáról és megalakította az „ új-párt "-ot, a mely azonban néhány év alatt szétfoszlott. A nagy politikai küzdelmek idején az ellenzéki pártokkal tartott; de a koalicziós vezérlő-bizottsággal nemsokára meghasonlott s így nem kapott helyet a koalicziós minisztériumban. A koaliczió idején ellenzékben maradt, bár pártját csak egymaga képviselte. Az utóbbi időben erős harczosa volt a nemzet gazdasági önállóságának és az általános választói jognak. — Az egyházi élet terén való szereplése politikai közszereplésével egy időben kezdődött. Mind magasabb pozicziókba jutása után végre az erdélyi egyházkerület kormányzó főgondnokává, majd pedig az anciennitás útján a konvent és a zsinat világi elnökévé lett. — Betegeskedése már néhány évvel ezelőtt kezdődött, kínzó hólyagbajával. Ennek daczára is azonban a leglelkiismeretesebben megfelelt elnöki kötelességeinek, mindaddig, míg f. évi február 24-én agyvérömlése ágyba nem döntötte. Rendkívül erős szervezete ezt a súlyos bajt is kezdte leküzdeni s állapota állandóan javulóban volt, a mígnem halála előtt pár nappal, a folytonos fekvés következtében tüdőgyúladást kapott, a mely életét kioltotta. Elhunyta alkalmából a király részvétét tolmácsolta a gyászba borult család előtt; a képviselőház melegen és nagy érdemeihez méltóan emlékezett meg róla; a kormány pedig a nemzet halottjának nyilvánította és a Nemzeti Múzeum oszlopcsarnokában kívánta ravatalát felállítani. Özvegye és családja azonban, a boldogult vógóhajtásának megfelelőleg, nem fogadta el, hanem a Kálvin-téri templomban állíttatta fel ravatalát. Innen történt meg porrószeinek nyugalomra tétele f. hó 26-án délután 3 órakor, óriási részvét mellett. Temetésén a gyászbeszédet és imát dr. Kenessey Béla erdélyi püspök, a temetőben a síri beszédet ós imádságot Haypál Benő budai lelkész mondta. Dr. Böhm Károly, a filozófia nyilvános rendes tanára, az országos középiskolai tanárképző-intézet tanára, az országos középiskolai tanárvizsgáló-bizottság tagja, a magyar tudományos akadémia rendes tagja, a bölcsészeti karnak volt dékánja és prodékánja, életének 65-ik, tanárkodásának 41-ik ós egyetemi tanárságának 15-ik esztendejében, f. hó 18-án elhunyt. A temetés beszterczebányán 23-án kedden délelőtt volt. — Böhm a filozófia tudományának egyik legkiválóbb képviselője volt és halála mély gyászba borítja az egész tudományos világot. Halálát vakbélgyúladás okozta, a mit annyira elhanyagolt, hogy operáczió sem segíthetett rajta. Böhm Károly 1846-ban született Beszterczebányán. A pozsonyi liczeumhoz 1870-ben került tanárnak, de nemsokára a budapesti ev. gimnáziumhoz hívták, a melynek 1883-ban igazgatója lett és itt maradt 1896-ig, a mikor a kolozsvári egyetemen a bölcsészet tanárává nevezték ki. A magyar tud. akadémia még abban az évben levelőző tagjává választotta. Az irodalom terén is nagy tevékenységet fejtett ki. Három évig szerkesztette a Magyar Philologiai Szemlét. Első nagyobb műve „Az ember és világa" cz. munkája. Értekezéseinek nagy része a Philologiai Szemlében jelent meg. Középiskolai használatra több lélektani tankönyvet írt. Dóczy Gedeon, volt ref. felsőbb leányiskolái és tanítónőképezdei, továbbá városi iparostanoncziskolai igazgató-tanár életének 79-ik évében, f. hó 16-án reggel 8 órakor, rövid szenvedés után csendesen elhunyt Debreczenben. Legyen áldott emlékezetük !
