Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-21 / 21. szám

fokozottabb mértékben az Egyesület fontos czéljaira, de az Egyesületet is szorosabb kapcsokkal fűzték az itteninél jóval erőteljesebben az evangéliumi alapon álló budapesti testvér-egyesülethez. Dr. K. 1. A közgyűlés végeztével a szatmári és a németi egyházak, a szatmári egyházmegye, a ref. felsőbb leányiskola, tanítónőképző és főgimnázium küldöttsége tisztelgett Antal Gábor püspöknél, ki nagy elismeréssel emlékezett meg válaszában azokról a nagy anyagi áldozatokról, a melyeket ennek a vidéknek a reformátusai hoznak a felekezeti oktatás, különösen pedig a nőnevelés érdekében. Déli egy órakor közebéd volt a kaszinóban, hol — régi magyar szokás szerint — egész sereg fölköszöntő hangzott el. Vendégeink a délelőtti istentisztelet előtt 9 órakor résztvettek a nemrégiben megkezdett vasárnapi iskola óráján is, délután 4 órakor pedig végighallgatták a tanítónőképző és felsőbb leányiskola növendékei körében ugyancsak nem régóta munkálkodó Biblia-Kör óráját, melyet kedden délután szoktak tartani. Ott volt többek között Antal Gábor püspök is. Ez alkalommal Böszörményi Jenő magyarázott bibliát, majd Szilassy Paula a Ker. Leánydiákok Szövetségét és a ker. diákoknak a mult héten tartott konstantinápolyi világgyűlését ismertette. Ezt követőleg a jelenvoltak elhatározták, hogy a törvényszabta formák szerint megalakítják a „Szatmári Női Biblia-Olvasó Kör"-t. Elfogadták az alapszabályokat. Ideiglenesen megválasztották elnökül Poszvék Irént, a tanítónőképző igazgatóját, jegyzőül pedig Görcs Erzsikét. Este félnyolcz órakor volt a kaszinóban az igen szépen sikerült teaestéig. A ref. tanítónő-képző énekkara Jónás Béláné tanárnő vezetésével Schubert: „Szállj szívünkbe" cz. énekét adta elő, majd a thea fölszolgálása után Fogarassy Margit Szász Károlynak „Urunk imádsága" cz. költeményét mondotta el, Pálóczi Horváth Zoltán dr. pedig „A nők hivatása az egyházi életben" czímen tartott tartalmas és nagy helyesléssel fogadott előadást. Majd Fröhlich Dóra gyönyörködtette újból a hallgatóságot három szép egyházi ének művészi eléneklésével. A családjában történt megbetegedés miatt távolmaradó Orth Ambrusné költeményét, a jubiláló egyesülethez küldött kedves üdvözletét Böszörményi Jenő olvasta föl. Utána Némethy Ferencz, a protestáns estélyek kedves hegedűművésze játszott Hándeltől, Csajkovszkytói, Beethoventől és Kreislertől egy-egy darabot a hallgatóság niegmegujuló tapsai közepette. Mind őt, mind Fröhlich Dórát ifj. Vajay Imre kísérte zongorán. Végül Gergely Antal ragadta még egyszer magával a lelkeket az „Énekek Éneke" egyik verséről tartott gyönyörű biblia-magyarázatával. A szép számmal összegyűlt közönség a legkedvesebb benyomásokkai és emlékekkel távozott az estélyről. A jubiláris ünnepségekre érkezőket a szatmári társaság előkelőbb tagjai látták vendégül házaiknál. Hamarosan űgy megbarátkoztak a szatmáriakkal, hogy alig ment el egy is közülük abban az időben, a mikorra tervezte. A jubiláris ünnepségek nemcsak a szatmárvármegyei református egynáztagok figyelmét irányította még KÜLFÖLD. Svájcz. A „Courrier de Genéve" támadása. Ez a katholikus genfi újság újabban azzal vádolja Kálvin Jánost, hogy hit és erkölcs dolgában csalatkozhatatlannak hirdette magát, akár csak a római pápa. Bonviet Gyula két kötetben kiadta Kálvin franczia nyelvű leveleit. Az első kötet egyik lapján a nagy reformátor következő szavai olvashatók: „A mi engem illet, nagyságos uraim, lelkiismeretemben meg vagyok győződve arról, hogy az, a mit tanítottam és írásba foglaltam, nem az én agyamban született meg, hanem Istentől vettem és mindezekhez hűen ragaszkodom, mert az igazságot nem akarom elárulni." A fenti katholikus lap hirtelénében kiragadja ezeket a mondatokat a szövegből és megrágalmazza az írót. A ki azonban a megelőző részeket figyelmesen átolvassa, nyomban rájön arra, hogy Kálvin egyszerűen csak azt akarta mondani, hogy Isten magát neki az által jelentette ki, hogy a Szentírás örök forrásához elvezérelte. Ezt a Szentírást a klérus sok helyen helytelenül magyarázta, mit ő eszének világosságával helyre igazított. A reformátor nem a maga tekintélyére hivatkozik, hanem az íráséra, mely a hit és erkölcs egyedüli zsinórmértéke. Kálvin közismert szerénysége tiltakozott az ellen, hogy magát a többi egyháztanító fölé emelje és hogy magának közvetlen isteni kijelentést tulajdonítson. A Courrier de Genéve állítása egyenesen elhamarkodott, vagy rosszhiszemű. Ilyen módon könnyű dolog megrágalmazni a reformáczió nagy szellemeit, akár a napisajtó hasábjain, akár tankönyvekben, melyek a szeminárium kispapjai kezén forognak. A papoknak az index tilalma szerint nem szabad a reformátori iratokat tanulmányozni és azokat csak ilyenféle szemelvények alapján ismerhetik meg és így tökéletesen félreismerik. Ujabb liga. Múltkori számunkban már megemlékeztünk arról, hogy a modern genfi libertinusok ligát alapítottak a pietistáknak híresztelt buzgó és kegyes férfiak ellen, a kik a nép erkölcseit védik a léha modern élet és az alkohol pusztításaival szemben. Most ugyanezek a szabadosok a misszionáriusoknak juttatott ós azok számára gyűjtendő fillérek ellen kelnek ki és újabb ligát alapítottak. Sajtóközegük: L'Action radicale így ír: Számos polgártárs valóban csodálattal látja azokat a rengeteg pénzösszegeket, melyeket a hívek évenkint a négerek evangelizácziójára költenek. Ezen összegek legnagyobb részét a vasárnapi és csütörtöki iskolák növendékei szolgáltatják. A vezetők egyre sarkalják növendékeiket a gyűjtésre. Sokan közülök túlságos buzgóságukban attól se riadnak vissza, hogy szüleiktől tiltott módon ide-