Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-14 / 20. szám

RÉGISÉG. Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. V. Bécs 1762. aug. 24. Debretzenbiil hozzam irni meltoztatott Uri levelébül a Tettes Urnák, nem kevés consolatioval ertettem, azon Nemes Varosnak, Isteni tsodálatos igazgatásbul lett, nyomorult szemellyemhez való különös hajlandóságát ; mellyet ugyan már az előtt az Ur Domokos Márton Uram hozzam irni nem terheltetett két rendbeli levelebül, nagy álmélkodással ertettem volt, sőt harmadikbul is, mellyet eppen a Tettes Ureval azon egy postarul vettem. Mit feleltem az Urnák Domokos Marton Uramnak első levelére, meg irtam volt eleiben a Tettes Urnák. Sz. Peterre, az Urnák Ragályi Ferentz Uramnak titulálván levelemet, mellyben ezt zártam volt, mellyet gondolom is, hogy elvett az T. Ur; de meg elebb fogta talan ezt Debretzenbe megtudni. Ezen utolsó levelében nem tudja az Ur Domokos Uram az Ur Cons. Darvas Josef Uram s az Ur Szathmári György Uram felelésének későbbre való halladását mire magyarázni, sőt úgy gondolkodik, liogy talán Dekany Benedek Urammal tsak fel fognak indulni, hogy repraesentalják, semmit sem hajtván az oda való superintendentiára. De mennyire az Ur Consiliarius Darvas Josef Ur levelébül vehettem eszre, meg ennyire nem mentenek az Urak, mint azt ugyan az elmúlt postával említett Úrhoz Domokos Uramhoz írt levelemben, meg is írtam, ugy mitsoda indulattal viseltetik azon fő Consiliarius Ur nyomorult szemellyem eránt. Mellyhez kepest ugy lattatik, hogy ezen dologban tsupan tsak az Ur Szathmári György Uram vagyon azon Venerabilis Borsodi Superintendentiaval edgyiitt, kiilömböző hajlandósággal. A Tettes Ur tanatsahoz képest azért, hogy e részrül is az akadaly valamentén el haritodna közlöttem ezen dolgomat az Úrral Hadnagy Szathmári Pál Urammal, miben vagyon. Ki is az Úrnak Szathmari György Uramnak azonnal irt mellettem. Meg válik ennek mitsoda sikere lészen; mert az Ágens Drozdik Urammal való iratásnál ezt majd jobbnak gondoltam, minthogy ő kegyelmének azon Úrral ollyatén esmerettsege nintsem is. Az Úrral Csérnél László Urammal pedig és Tiszt. Superintendens Torkos Urammal az Urat Szeremlyei Urammal kértem hogy esmertessen meg. Tiszteletes Superintendem Vetsei Uramnak, magam köszöntem meg hozzá írt levelemben, hozzam mutatott jó indulattyát. A többi T. Superintendens Uraimeknak nem írtam, átalván mintegy oblendálni magamat, más modom pedig alkalmatos nem adodott benne s egyszersmind így is gondolkodván, hogy ha Isten tettzése, hogy ezen hivatal ream bizattassék, talan ezek elegendő cautiok. Aminthogy valami ő Sz. Felsegenek erántam tettzendik ezen dologban, én azon lialádatos szivei meg nyugszom. Ugy gondolom, hogy a dologk vagy egy, vagy máskeppen való vegben szakadása, már igen sokára nem haliad. Már most Fűzi Uramrul sem hallyuk, hogy a Cancellariat maga Instantiajaval infestálna. A melly fundatiok eránt való kivansagat a fels. Cancellarianak megírtam volt a Tettes Urnák, hogy szamba adodnanak bé azok, a minapába Ag. Drozdik Uram által mind a magok részerül, mind a mienkről is beadodtanak (mert sokan azon voltanak a Cancellarian, hogy eppen denegaltassek iffjainknak a kimenetel, mivel sok pénzt hordanak ki; de találtatott ollyan is a ki a mi külső fundationktol kivanta ezen szines oknak erejét elvenni, s e volt az oka, hogy specificatiojokat kivantak). Beadodván ezen specificatio, bizonyos memoriális is ragasztodott mellé, mellyben leginkább ezen két ok premalódot, hogy 1., ha Ifjaink ki nem botsattodnak, azon beneficiumok hijjaba fognak nemzetünktül elveszni; 2., Ezen a külső fejedelmek is, kiknek buzgoságokbul ezek fen tartódnak, nagyon meg szomoríttatnak. Mellyre az a favorabilis resolutio is jött, hogy rebus sic se habentibus, maradjanak a dolgok az eddig való lábon. VI. Bécs 1762 szept. 7. A Tettes Urnák tudva levő dolgomban való olly nagy szólgalmatoskodasara éppen erdemes nem vagyok, mint amellyet Uri levelebűi tapasztalok, s nem is tudom illendőkeppen azt meg tsak meg is köszönni, nem hogy valaha meghálálhatnám. Legyen a Felseges Isten ezen Tettes Ur kegyességenek, bőv mertekben való megjutalmaztatója. En mind ezekért s még a többekért is, életem fogytáig lekötelezett szegény szolgájának esmerem magamat a Tettes Urnák. Ertem Uri levelibül a Tettes Urnák mind a Dunainellyeki Venerabilis superintendentiának, mind a Dunán innét valónak is együgyű szemellyemre való tzelozását sőt tzelozasnál többet, voxolását. Melly utolsonak jo opinióját erantam az Ur Domokos Marton Uram minapi postaval vett leveléből már ertettem, az elsőbbről pedig, mellyről a Tettes Ur vilagossan méltóztatik irni, meg tsak homajossan irt. A tegnapi postával hozzam erkezett levelében lattatik egy bizonyos lonsilianiss Ur T. Szathmári György Úrhoz irt leveleiül nem kevéssé tartani emiitett Domokos Ur, goudolom az Ur Márjási László Uram proiectaltatasara nezve, mellyet en ugyan regen tudok. Mellyre nézve azon Úrhoz irt, maga levelét is nekem szólló levelében accludalta, hogy azt adnam meg, mellyet én meg is tselekedtem s mára mondotta azon Mgos Ur, hogy a reá való valaszért mennék hozza, s fogok is udvarlani. Ki legyen, könnyen elgongolhattya a Tettes Ur. Tanatsolta egyszersmind említett Domokos Márton Ur, hogy Tiszt. Torkos Jakab Uramnak erántam való jó opinioját levelemmel köszönném meg, mellyet én a mai postával meg tselekedni el sem is mulattam. Hasonlóképpen gondoltam, hogy talan nem fog ugyan azt Tiszt. Sup. Virágh Szőnyi Uram eránt is tselekednem, kinek szolló levelemet, jobban lejendő kezéhez kerüléséért itt a Tettes Urd accludaltam, recomniendálván alázatossan által küldését, ha a Tettes Ur illendőnek iteli. A mai postaval vettem Mgos Grof Teleki László Ur levelét is, mellyben, minap ő Ngahoz irni bátorkodott levelemre, gratiájának egész ajanlásaval méltóztatik felelni, egyszersmind pedig az eránt is tudosittani, hogy dolgomat az Uraknak T. Dobozi Mihály s T. Szathmari György Uraimeknak 25-dik Aug. irt leveleiben recommendalta. En megvallom ezen dologban magamat egeszen Isten akarattjara biztam, legyen az ő Felsége tettzese szerent, és mind egy mind más keppen való kimeneteléért hálát adok ő Felségének. Azt az egyet kivanom, hogy ugy legyen amint ő Felsegenek leg ditsősegessebb. Közli: Molnár János.