Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-14 / 20. szám
pán azt tekintjük, hogy egyik-másik felekezet mily arányszámmal szerepel az ország lakossága között s ezen arányszámok szerint vizsgáljuk a középiskolai államsegélyek megoszlását, akkor igaz báró Barkóczy statisztikája. Ha azonban tekintetbe vesszük azokat a tényeket is, a melyek egy ilyen kérdésnél a legnagyobb súllyal esnek a mérlegbe, akkor ez a statisztika a legvakmerőbb szemfényvesztés és az avatatlanok szándékos félrevezetése. Egy ilyen kulturkérdésnél tiszta lehetetlenség a felekezetek nyers tömegének arányszámai alapján statisztikát csinálni; hanem azt kell figyelembe venni, hogy egyik vagy másik felekezet, iskoláinak számával s ez iskolákba belefektetett szellemi és anyagi tőkéjével milyen arányban vesz részt a nemzet kulturmunkájában, s e szerint az arány szerint kell megvizsgálnunk az állami támogatás megoszlását. Ez egyedül helyes szempont szerint vizsgálván a dolgot, annak igaz képe a következőleg bontakozik ki előttünk. Van Magyarországon 14 kir. kath., 6 benczés, 19 piarista, 5 premontrei, 4 cistercita, 5 érseki és püspöki, 2 gör. kath., 7 erdélyi r. kath. statusi, összesen 62 r. kath. középiskola. Ezekkel szemben a ref. egyház 27, az evang. 22, a két egyház együtt 1, az unitárius egyház 2 középiskolát tart fenn. A protestáns középiskolák száma tehát 52. Barkóczy adatai szerint a r. kath.-ok felekezeti arányszáma 63"53%i a három prot. felekezeté együttvéve 21"80%. S íme, míg a 63'53% r. kath.-ra, az államnak őseredeti támogatása és a tanító szerzetrendeknek egyenesen közoktatási czélokra szóló nagy vagyona mellett 62, addig az állami támogatáshoz csak legújabban jutott 21'80% protestánsra 52 középiskola esik, holott, ha csak a nyers felekezeti arányszámot vesszük, a róm. kath. iskolák számának 150-re kellene rúgnia. A nyers felekezeti arányszámok és az egyes felekezetek iskoláinak száma tehát világosan mutatja, hogy mint kulturtényezők, a róm. kath. és a protestáns egyházak éppen megfordított arányban szerepelnek, mint a hogy nyers felekezeti arányszámuk szerint állanak. Báró Barkóczynak a nyers felekezeti arányszámokkal megtöltött fegyvere visszafelé sült el és azokat sebzi meg, a kik érdekében pedig síkra szállt; mert az eredmény azt mutatja, hogy bár a róm. katholikusok és protestánsok felekezeti arányban úgy állanak egymás mellett, mint 3 :1, addig mint kulturtényezőknek az aránya 1:3. De nem tekintve tovább is a nyers felekezeti arányszámra, nevezetes eredményekhez juttat bennünket a hivatalos statisztika. Csupán az iskolák számát véve figyelembe, azt tanítja, hogy míg 1909-ben a 62 róm. kath. jellegű középiskola, részint a vallás- és tanulmányi-alapból, részint egyenesen az állampénztárból 1.725,119 kor. segítségben részesült, addig az 52 protestáns középiskola 1.508,764 kor. államsegélyt kapott. Ha az iskolák számát most már a nyert államsegéllyel arányítjuk, az derül ki, hogy az évszázadokon át üldözött, vagyonukból többször kiforgatott és csak a legújabb idő óta államsegélyezett protestáns iskolák mindössze évi 33,637 koronával élveznek több államsegélyt, mint a régtől fogva államilag védett és támogatott róm kath. középiskolák. Percentualiter véve e 33,677 koronát, többletnek nem a báró Barkóczy által szemfényvesztően kimutatott 37'85°/o mutatkozik, hanem csak egy olyan csekély százados tört, a mit a történelmi mult és a kulturarány mellett felhánytorgatni igazán vakmerőség ! A szellemi tőkebefektetés és az államsegély megoszlását arányítva tehát világos, hogy a protestáns iskolák éppen nem kitartottjai a magyar államnak, szemben a mellőzött (? !) r. kath. középiskolákkal. Lássuk most már az anyagi tőkebefektetés és az államsegély arányát. A statisztikai évkönyv szerint a kir. kath. középiskolák vagyona 6.960,063, a szerzetes, érseki és püspöki iskoláké 14.698,564, a gör. kath. iskoláké 876,589, az erdélyi r. kath. status iskoláié 3.051,403, összesen 25.586,601 korona. A ref. középiskoláké 27.476,904, az evangélikusoké 11.591,233, az egyes. prot. iskoláé 530,844, az unitárius iskoláké 1.422,795, összesen 41.021,776 korona. A r. kath. és a prot. jellegű iskolák száma és azok vagyona tehát itt is megfordított arányt mutat és a 3:1 helyet az l:l3 /á -et adja. Hogy miért üt ki az arány ilyen megfordítva, arra nézve jellemzők az 1909- évi kultuszminiszteri jelentésnek következő vallomásai: „A latin szertartású tanítórendek, a reformátusok s az ág. hitv. evang. egyház gimnáziumainál észlelhető meglepő vagyoni kimutatás abban leli magyarázatát (? ! Szerk.), hogy míg a latin szertartású kath. tanítórendek által irányított tanítás czéljaira évszázadokon keresztül adományozott javak, mint a tanítórendek vagyona (?!), nincsenek befoglalva az általuk fentartott iskolák vagyonába, addig a református és ág. hitv. evang. jellegű iskolák czéljaira összegyűlt javak nem az illető egyházak vagyonához tartoznak, hanem szorosan a kollégiumok, gimnáziumok vagyonát képezik, s így is vannak kimutatva;" „Az ingatlan birtokokból és alapítványokból nyert jövedelmek kimutatása a lat. szert. kath. gimnáziumokkal szemben látszólag szintén kedvezőbb képet mutat a prot, felekezetek gimnáziumainál, azért, mert a lat. szert. kath. tanítórendek ingatlan- és alapítványi jövedelme itt sem volt kimutatható." A mi iskoláink vagyona tehát sokkal nagyobb, mint a r. kath. jellegüeké, és pedig azon oknál fogva, mert az állam, a mikor segélyt kérünk, velünk kiforgattatja még a legkisebb zsebünk tartalmát is, — a latin szert. kath. tanítórendek azonban elhallgathatják privát (?!) vagyonukat, ingatlanaik és alapítványaik jövedelmeit — és mégis kaphattak 1909-ben 243,738 kor. államsegélyt! Ha pedig a befektetett anyagi tőkék ós az államsegély arányait keressük ki a számok tömkelegéből, akkor az derül ki, hogy ennek százaléka a r. kath. jellegű középiskoláknál 6'74, a prot. jellegűeknél pedig 3"67°/0 > — a mi ismét azt mutatja, hogy báró Barkóczy statisztikája vakmerő szemfényvesztésnél nem egyéb !
