Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-30 / 18. szám

nium megnyilatkozásai. Szeretnők azonban a gondolatokban és kifejezésekben mutatkozó túlzásoktól menten látni az ő erős talentumát, mellyel merészen új csapást vágott magának egyházszónoklati irodalmunkban. Ekkor állana előttünk teljes ragyogásában, mint egy félelem és gáncs nélkül való szónok. Beszédeit így is, főként tanulmányozásra, a legjobb lélekkel ajánljuk. II. Mitrovics Gyula összegyűjtött papi dolgozatai. V. kötet. Lang Henrik válogatott beszédei. Második kiadás. Ára kötve 7 K. Debreczen 1911. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. 8°. 196 1. Mitrovics összes papi munkái során Lang Henrik beszédeit közli most az V. kötetben a közrebocsátó ifj. Mitrovics Gyula. Mitrovics az európai hírű zürichi szónoknak, Lang Henriknek „Eeligiöse Reden" cz. két kötetes prédikáczióiból 1877-ben fordított le magyarra 13 beszédet. Ezekhez hozzácsatolva a nagynevű szerzőnek melegséggel és vonzó színekkel megírt élet- és jellemrajzát, ki is adta a beszédeket a fent nevezett esztendőben. Ennek a második kiadása a kezünk alatt lévő kötet. Lang a legelőkelőbb liberális theologusok egyike. Baurnak, Zellernek és Schweglernek a tanítványa, de e kitűnő mesterekkel szemben is megőrizte önállóságát. A hogy Mitrovics írja róla: „a tübingai iskolától csak modort tanult, de egészen önálló irányban haladt s magának Straussnak és az egész iskola szélsőségeinek nem volt tüzesebb ós készültebb bírálója, mint épen Lang Henrik." Vallásos beszédeit a legkülönbözőbb érzelmekkel fogadták. A raczionális, a modern theologusok elragadtatással üdvözölték. Az orthodoxok keményen meg-, paskolták. A „Neue Evang. Kirchenzeitung" pl. nem tartotta másnak a beszédeket, mint szellemes polémiáknak. „A feszes polemikának a levonása után — mondja — nem marad bennök egyéb, mint vérszegénység és a fenhójázó hang ellenére is puszta felületesség." (Evang. Prot. Lap 1878.) Elragadó nyelvét és lebilincselő stílusát azonban elismerte. Mitrovics fordítása hazánkban hasonló fogadtatásra talált. A theologiai pártállás és meggyőződós szerint egyesek örömmel vették, mások idegenkedtek liberális szellemétől; de még ezek is érezték, hogy Lang beszédeiben nagy és hatalmas lélek, megkapó impulzív erő nyilatkozik meg. A szabadelvűek táborából imígy hangzottak a kitörő magasztalás szavai: „Lang H. a fülemülénél édesebb zengzetekben lopja be az új kornak meleg tavaszi hangjait a szívekbe . . . Erős logikájában eszme eszméhez forr, mint lánczszem . . . Termékeny lelke újabbnálújabb s értékesnél-értékesebb eszmegyöngyöket buzogtat fel . . . Lelke forrása oly tiszta, mint a kristály . . . Különös győző erőt ad okoskodásának az igazság és meggyőződés félreismerhetetlen hangja ... A Mitrovics fordítása méltó a nagy mesterhez. Tősgyökeresen magyaros, élvezetes és zamatos." (Prot. Egyh. és Isk Lap 1877.) Azt hisszük, hogy ezeket a beszédeket ma is, mint 34 évvel ezelőtt, hasonló vegyes érzelmekkel fogadja a magyar prot. papság. Sőt talán ma még vegyesebb hatást keltenek, mint 1877-ben, a magyarországi Prot. Egylet fénykorában. Hogy milyen a tartalmuk, arra nézve tájékoztatóul elég az első beszédet, Lang zürichi beköszönő beszédét elolvasni, melyben benne van az ő egész konfessziója. De benne van az Ő eszményi rajongása is a protestáns prédikátorság után : „Ma sem ismerek — úgymond — szebb emelvényt a földön, mint a papi kathedrát." Lang prédikácziói nem a mi értelmünkben vett egyházi beszédek. Némelyiknek textusa sincs. A homilétika ugyan sok kifogásolni valót találna bennük. Inkább vallásfilozófiai mélységű polemikus értekezések, műveit, sőt tudós közönség számára. Egy tagadhatatlanul fényes elmének ragyogó szikrái, melyeket a kongenialis Mitrovics szépen csillogtat előttünk magyar nyelven. Az ő, különben nem könnyed stílusa, melyet súlyos és gazdagon áradó gondolatai tesznek nehézkessé, itt mintha szárnyat nyert volna; könnyen és kecsesen mozog a gondolatok magas régióiban. A csinosan és ízlésesen kiállított kötet végén, annak a megerősítésére, hogy Mitrovics élete végéig megmaradt korábbi raczionális theol. álláspontja mellett, a beszédeket közrebocsátó fia, atyja jegyzetei után közli, hogy Lang beszédei közül mikor, hol és melyiket mondotta el a debreczeni templomokban. S hozzátehetjük, elmondotta a nélkül, hogy azokkal megütközést keltett volna. Legalább ilyenről nem hallottunk. A beszédek a tanulmányozást a legnagyobb mórtékben megérdemlik. S. Sz. BELFÖLD. A ref. egyetemes konvent ülései. A ref. egyetemes konvent f. hó 26-án kezdte meg tanácskozásait budapesti szókházában. Az elnöki székeket dr. Antal Gábor dunántúli ref. püspök és a még egészségét teljesen vissza nem nyert báró Bánffy Dezső helyett gróf Degenfeld József tiszántúli fogondnok foglalta el. A gyűlést Antal Gábor imádsággal nyitotta meg, s mint olyan, a ki rendes lelkész-elnökképen először foglalja el helyét, kérte a konvent támogatását. Sajnálattal jelentette be, hogy báró Bánffy Dezső egészségi állapota még mindig nem engedi meg elnöki tisztének betöltését. Felhívta tehát gróf Degenfeld Józsefet a társelnöki szék elfoglalására. Gróf Degenfeld József, elfoglalva helyét, szintén kérte a konvent támogatását, s indítványozta, hogy a konvent tolmácsolja jókívánatait báró Bánífyval szemben. A konvent egyhangúlag hozzájárult az indítványhoz, azzal a hő óhajtással, hogy az isteni kegyelem adja vissza minél előbb a kiváló férfiú teljes egészségét. Az elnöki székek elfoglalása után Antal Gábor kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Kuu