Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-30 / 18. szám

szerint a főváros jó talaj a kálvinizmus számára, halad a ref. egyház külsőleg és belsőleg is. Külsőleg: szaporodik és terjeszkedik, bensőleg: a hitélet intenzívebb. A templomok zsúfoltak, több templom kellene. A szocziális és gazdasági mozgalmak a ref. egyházat érintetlenül hagyták. „És ez érthető, ha tudjuk, hogy a mi egyházunk végtelenül liberális, nem áll a hívekkel szemben dogmatikus merevséggel s mindenfajta meggyőződést tisztel. Kétségkívül vannak a kálvinista munkások között szocziálisták is. De ezek azért nem lépnek föl agresszíve az egyházzal szemben; tudják, hogy a gazdasági és társadalmi helyzet is más kérdés, meg a vallás is más kérdés. Fölállíthatja valaki a legmerészebb társadalmi és gazdasági követeléseket, de azért vallásra mégis csak szüksége van. Én magam ismerek sok kálvinista szocziálista munkást, a ki igen szépen össze tudja egyeztetni vallását a szocziálizmus követelésével. Magától értetődik, hogy nálunk is akadnak olyanok, a kik közönbösekké válnak a vallásuk iránt. De azt érdemes megemlíteni, hogy azért az ilyen ember sohasem agitál ellenünk. Megtartja magamagának meggyőződését, de nem használja föl fegyverül a kálvinizmus ellen. Azt hiszem, ez nincs mindenütt így." A természettudományok terjedése nem ártott a ref. egyháznak, iskoláiban ő maga taníttatja azokat. A főváros sokat emlegetett erkölcstelensége — úgymond — nem érintette hitéletünket, erkölcsünket, egyházunkat. A czikkíró a beszélgetésnek eme közlése közben és után megjegyzéseket fűz hozzá, melyek az u. n. természettudományos világnézet, a szociálizmus történetbölcseleteként szereplő történeti materializmus irányvonalába esnek. A társadalmi életműködések szétkiilönülése szűk térre szorította az egyházat s a vallást. A természettudomány kiterjesztette a világmagyarázat határait s azzal együtt távolba tolta az isten-hit hatáskörét. A papok az alkalmi vallásos élet hivatalos mesteremberei lettek. Ezért még czikke végén is Voltaire szavaival kér bocsánatot tőlük esetleges tévedésért: Parce que c'est votre métier! (Mert ez az önök mestersége!) Ebből a jelenségből a protestantizmusnak a társadalmi kérdés gyakorlati megoldásával és a radikalizmussal szemben való állásfoglalása és magatartása mered elénk megoldandó időszerű probléma gyanánt. III. A harmadik jelenség egy volt országgyűlési képviselőnek a napokban megjelent röpirata: „Szabadkőműves emlékeim." Ebben elmondja a röpirat szerzője, hogy őt mint protestáns embert ideálizmusa és humanizmusa hogyan vitte a szabadkőművesség körébe. Azután elmondja a magyarországi szabadkőművességnek mintegy félszázados történetét főbb vonásaiban. Rajzolja azt a folyamatot, hogy miként lett a szabadkőművesség lassankint mind radikálisabb, zsidójellegűbb, vallás- és haza-ellenes irányú. Mai taktikájuk hálózatára is rávilágít. Végül a magyar szabadkőművesség panjudeista irányának elerőtlenítésére s megtörésére való módokat ajánl. Ajánlja a nagy tömegek érdekeinek a felkarolását, a társadalmi szervezkedést és a sajtó visszahódítását — és pedig elsősorban a középosztálynak kell e czélra megmozdulnia. Javasolja egy új, liberális irányú, nemzeti és keresztyén alapon nyugvó szabadkőműves-szervezet megalkotását, annak védő munkásságát és reméli ennek az új alakulatnak a történelem logikája szerint való győzelmét. Itt a protestantizmusnak a szabadkőművességhez való viszonya, illetőleg annak rendezése tárul elénk megoldandó kérdés gyanánt. A keresztyén szellemű bibliás brit szabadkőművesség példája vájjon nem int-e a keresztyén szellemnek a felvilágosodás és humánizmus eme nemzetközi intézményeibe való bevitelére ? E három érdekes tünetben elibénk lépő fontos kérdések ós feladatok tiszta látását és gyakorlati megoldását követeli a kor s a protestántizmus élő szelleme! V. J. ISKOLAÜGY. A vallástanítás kérdéséhez. A ref. tanáregyesület Évkönyvében nagy gyönyörűséggel olvastam azokat a javaslatokat, melyek a középiskolai vallástanítás kérdésének kialakulóban levő megoldását akarják megalapozni, biztosítani, siettetni. Az általános, elvi kérdésekkel nagyjából tisztában vannak s főleg az elrendezés, beosztás s más szintén nem másodrendű kérdés körül folyik a vita. De ez már szigorúan pedagógiai munka, mely a tantervszerű feldolgozásban s a hozzá fűzendő módszeres utasításokban nyer valósulást és igazolást, Természetes uton jutottak el tehát ennek a feladatnak sürgetéséhez. A közgyűlés bizalma egyik minden tekintetben érdemes tagját tüntette ki ennek a sok tapasztalatot, nagy elméleti tudást kívánó methódikai utasításnak javaslatszerű elkészítésével. Ezzel a résszel tehát várnunk kell a javaslat megjelentéig, midőn az egyes tanári testületeknek, minden tanügy-barátnak módjában lesz nyilatkozni felőle, mielőtt a hivatalos retortákon keresztül olyan régóta várt valósuláshoz jutna. Ha hiányt pótol a középiskolánál az utasítás, valósággal pusztító kár e kérdés halogatása a tanítóképző intézetnél. Ép ezért fájdalommal láttam, hogy nincs napirenden a ref. tanítóképzőintézeti tanárok szakosztályának értekezletén. Hiszen ezt is értem. Az ilyen „részlet'1

-kérdések szomorú mellőzésben részesülnek a nagy szervezeti kérdések felmerülésekor. Már pedig most a tanítóképző intézetek új szervezete foglalkoztatja az elméket. Mintha valami nagy csalódások után lennénk, oly ingerültséggel kerülnek szőnyegre : a szélesebb alapozás, mélyítő elméleti kiképzés, gyakorlati szempontok fokozottabb mértéke, el egészen a pedagógiai akadémia követelményéig. Igazán szólva, nincs bátorságom e pillanatban e kérdések feszegetéséhez, de lehetetlen elnyomnom egy pár kérdést, mely felmerül bennem, hogy mi okozza ez általános elégedetlenséget ? A tanítás orszá-