Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Krisztus nélkül... s Krisztussal. Keresztesi Samu. — Vezérczikk : Érdekes kortünetek. V. J — Iskolaügy: A vallástanítás kérdéséhez. Elekes Imre. — Könyvismertetés : Jánosi Z. és Mitrovics P.: Papi dolgozatok. S. Sz. — Belföld: A. ref. egyetemes konvent ülései. Referens. — Külföld: Svájcz, Francziaország, Portugália és Németország. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Krisztus nélkül . .. s Krisztussal. „Nem akartok én hozzám jüni, hogy életetek legyen." János ev. 5. i 0 . Ama fenséges, hívogató szavakra: jöjjetek ón hozzám, kik megfáradtatok és megterheltettetek és ón megnyugtatlak titeket. — maga a könyörülő Hívogató, a megváltó szeretet, ki Út, Igazság és Élet, adja meg a szomorú és fájdalmas feleletet: „Nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen." Pedig Krisztus, ki öröktől fogva egy volt az Atyával s a kinek Önmagában volt élete, azért öltött magára emberi testet s azért szállt le az Atya kebeléről a földre, hol a lelki, az erkölcsi halottak vonszolták a bűn halálának koporsóját, hogy a megszáradott csontokba, az élőhalottakba igazi életet öntsön, hogy azokba a maga életét átplántálja. 0, a kiben az Atya és a ki az Atyában lakozott, a kinek nem volt más gondolata, mint az Atya gondolata, a kinek nem volt más akarata, mint az Atya akarata; — 0, az igaz isteni életnek megtestesülése, a magáéhoz hasonló életet akart teremteni, hogy megvalósuljon a földön, az emberekben az istenországa. Jött a zsidókhoz éshivogatta őket a megtérésre, bűnbánatra, Istennek tetsző szent életre; de csak kevesen mentek hozzá, csak kevesen fogadták Őt be, sőt a főpapok, a hatalmasok összetörték Őt, sírba tették az Eletet, — örvendve, hogy emléke sem marad a földön. Közel a halál és feltámadás ünnepéhez, mintha most is látnám az igazi Életnek kioltását, — s ennek az összetört, kioltott életnek feltámadását, fellobbanását, a halál fölött nyert dicsőséges diadalát! Az istenországának a Golgothán elültetett fája, a kereszt kivirágzott, terebélyes fává növekedett. Ismerik az egész földön. A keresztről való tudomány terjed, hódít. De més; ma sem Istennek hatalma az minden embereknek, csak a hívőknek üdvösségére; ma is csak kevesen hisznek Benne, csak kevesen mennek Hozzá, hogy életök legyen Őbenne, Őáltala. Tudom, hogy Krisztushoz menni, egész életen át Vele maradni nehéz, nagyon nehéz, mert Ö nem elégszik meg csak pillanatnyi felbuzdulással; Vele nem lehet alkudni, Ő egész énünknek, egész szívünknek teljes átadását követeli; neki az egész ember kell, mert Ő nem félig, hanem egészen akar megmenteni. Ehhez azonban szabad meggyőződésből fakadó és élő hitre van szükség. Ő nem erőszakkal, nem vasvesszővel akarja magához hajtani az embereket. Ő szeretettel vonja keblére övéit, hogy örökre vele maradjanak, hogy életök legyen általa a földön, a testi életben, s vele örökké éljenek a mennyei Atya országában. Krisztus élete a szeretet; az Istennek, mint Atyának s az embereknek testvérként való szeretete, és e szeretetet követeli minden tanítványától, mindenkitől, a ki nevéről neveztetik. „Szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket." „Arról ismerni meg mindenki, hogy az ón tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek/' Ámde a Krisztustól távol élők csak megvalósíthatatlan álomnak tartják a Krisztus megváltó szeretetét, mint erről egy kiváló író ép pár nappal előbb így írt: „Az emberiség nagy álomkincsei között legnagyobb a krisztusi álom: a szeretet. A világot egybefoglaló szeretet ép oly megvalósíthatatlan álma az emberiségnek, s ép azokból az okokból megvalósíthatatlan álma az emberiségnek, mint a határtalan gyorsaság a mozgásban. Ehhez sem elég erős az anyag, ahhoz is gyönge az ember. De a krisztusi szeretet ép azért maradt kétezer év után is olyan friss és illatos és olyan hódító, mint az első napjaiban volt, mert magában hordta és hordja a megvalósíthatatlanság fájdalmas és örökkön izgató gondolatát." (Molnár Ferencz. Pesti Hirlap, ápril 23. sz.). Én tagadom és velem együtt sokan, kik Krisztust közelről ismerik, tagadják, hogy az Ő szeretete álom és