Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-26 / 13. szám

RÉGISÉG. Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. III. Bécs 1762. juli 27. Én a tegnapi postával az Ur Domokos Márton Uram levelét vettem, mellyben olly propositiot teszen az Ur elömben, akarnám é a Betsi Agentiát fel vallalni? mert az ott való ahoz szolható Urak s belső rend bennem meg edgyezett volna s tsnpán resolutiomra varakodnának minnyájan. írja azon kivül, hogy azon a részen való fő Curátor Dobozi Urnák is megirta volna azon dolgot s alig ha az Urnák Szathmári György Uramnak addig is meg nem írja, inig levelemet venné. Azért kivánnya hogy legelső postán tudosittanám akaratom erant az Urat. Subjungalja azt is az Ur, sajnálja, hogy a Pataki Examen alkalmatossagaval eszébe nem jutottam, a hol valami ifjú Prokatort valasztottanak volna, de aki felől sok félék volnának az opiniók. A dolgot inindazonaltal magamban tartanám, s tsupán tsak az Urnák irnam meg resolutiomat. Mellyel én a szerént observaltam is. Az Urnák Domokós Urk a mai postával feleltem megköszönvén ebbeli erántam való reflexióját s azt írtam, hogy ámbár a hivatal terhes, és igen faradságos, mindazonáltal ha a Tettes Patronatus akarattya bennem talál utoljara meg hatarozodni, tsak ugyan fel vallalnám, reménlvén, hogy a Kegyelmes Isten engemet is reá segítene annak elviselésére ugy mint egyebeket, amig eleinten bele igazodnám is pedig remenlem sőt bizonyossan tudom hogy Ágens Drozdik Uram maga tanattsaval succuralni nem terheltetik. mint különös jó barátom. De ez nem tudom nem vét e akakadályt, hogy Ágens Füri Uram ezen hivatalt a felseges Cancellarianal nagyon ostromolja. Amidőn Instantiajat előszször be adta, ad Notam tetetett mig több jönne hasonló argumentumu együve : de nem győzvén várni, az Mgos Erdélyi Cancellarius Ur recommendatioja mellett, maga tulajdon sok futasa lotása utan is ujjra felvetette, melly alkalmatossaggal kevésbe múlt, hogy a Ref. Statusok nyakába nem kötődött, amidőn maga ő Excellenc. Cancellarius Ur, Mgos B. Coller és Festetits Urak erőssen voltanak rajta, hogy declaraltassék annak. Meg is Mgos Swetics Ur tartott ellent abbul az okbul, hogy Erdélyi fi volna, azomban, meg hazánk fiai közül is találtathatnak, akikre azon hivatalt szintén olly hasznossan reájok lehet bízni. Ezt abba hagyván azután azon volt Mgos Báró Koller Ur, hogy leg alabb a Stallum avagy indulgentia agendi adodjon meg. De erre ist azt felelte említett Mgos Swetics Ur, hogy meg nem multa volna a dolog idejet várná el a felséges Cancellaria, meg egy holnapig a Statusokat, talan az alatt fogjak magokat insinualni s meg jelenteni akarattyokat. Ezen stallum ugy láttatnék mintha meg engedődhetett volna, de amennyibe a Magyar Országi Cancellaria ket Református ágenst nem admittál, a stallum mellett pro ordinario maradott volna a nyakunkon és ami legnagyobb nagy praejuditiumaval esett volna meg eddig ezen dologban bírt szabadsagunknak. Azért meg írtam a mai Postaval mind Consiliarius Darvas Josef Urnák, mind az Urnák Domokos Uramnak is, hogy addig is írnának ki ki az Urak közül a magok esmerős Uraiknak a Cancellariara, kérvén, hogy mig valakiben meg edgyezhetnenek s praesentalhatnák, addig akárki instálná ne resolválnák. Az bizonyos, hogy az Evangelicus Posonyi Urak nagyon neheztelnek ezen tselekedetiert ő kegyelmére félvén hogy ez után a fels. Cancellaria az illyeten dolgokban ugy bele ne avassa magát, hogy maga tegyen ágenst a kit akar. Ez nem tudom nem vét e akadályt dolgomban ha szinte a Consensus oda alá meg esne is, mivel ő kegyelme tsak ugyan már agait én pedig tsupán most jönnék ki ex Medico studio in publikum. Ebbül az okbúl, amidőn Drozdik Urammal communicaltam, est tanatslotta, hogy ezt lehetne tselekedni, hogy ha a Református Statusok a magok dolgait az ő kegyelme neve alatt fojtatnák valami kevés ideig, fél esztendeig vagy amig tettzene, azonban en titulo coadjutoris vigyáznék reajok, sőt valósággal en folytatnám, tsak hogy a szin lenne az ő kegyelmié, mig egy kevés esmeretséget szerzenék magamnak az Urak előtt, azonban pedig mindenben manuducalna, azon idő eltelvén valósaggal praesentalodhatnám és senkinek semmi exceptiója ellenem nem lenne, amellyet mindazonaltal most egybe olly competens mellett el nem kerülhetnék. Es ezt meg irhatnam Domokos Urnák is de tsak mint magam opiniojat, salvo tamen aliorum juditio, mivel magat eppen a mi dolgainkba nem requiralva, bele avatni nem akarja, s ezt is tsak abbul az okbul, hogy igen akarná, ha elerhetnem, hogy lenne, akivel communi consilio promovealhatni a dolgokat. Azért alazatossan fogom az Urat instálni, meltozr tasson ezen jó ember nevének kedvezni, és ha elő hozodik is tsak mint az en opiniom ugy examinaltassék. Közli: Molnár János. IRODALOM. Vasárnap délután, gyakorlati lelkészi folyóirat. Szerkeszti és kiadja Ágoston Sándor kórógyi református lelkész (Szeréin vm., u. p. Gabos). Előfizetési ára egész évre 3 korona. Márczius 15-én jelent meg az 5-ik sz. két ív terjedelemben a következő tartalommal: 1. Megfáradt gyermekek . . . elesett ifjak. 2. Jön a virágos úton (virágvasárnapi). 3. A kettéhasadt kárpit (nagypénteki). 4. A lélek tápláléka (húsvét első napján úrvacsora után). 5. A hitetlenekkel való tusakodás (húsvét másodnapján). 6. Krisztus jó vitézei. 7. Mélységek drága gyöngye. 8. Kicsoda legnagyobb ? — A kik időközben fizetnek elő, az egész évfolyamot az 1-ső számtól kezdve megkapják